Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-06 / 23. szám

vissza , de csak, hogy vele a' symb. könyveket mindig újból vizsgálja 's abban kell szolgáit az oecumenicus symbolumokra *s a' reformatoriak consensusára megesketni; mi mellett adhat talán szabadabb tért a' papnak, de ö maga mitsem engedhet el. Legközelebbi szónok is, ki az unió benső barátjának mutatkozók 's annak kezdet ótai történeteire, névszerint a' Rajnaföldön, ment vissza annak bebizonyításául, hogy az eleitől fogva semmi ujat sem akart megállapítani, hanem inkább a' két egyház symb. könyvei becsét fentartani, - ez alapon nyilvánítá, högy valami újnak szükségletét át nem lálja 5 hiszen azt, mi közös, nem nehéz a' symb. könyvekben feltalálni; annak felállítása pedig néhány tételben el fog attól, az ev. egyház kincsétől, vezetni; ordinatiokor e' consensusra kell hiteltetni, minél már az unió álláspontjáról magában világos, hogy azzal a' szabad irásvizsgálás meggátlása 's lelkiösmeret lekötése nem czóloztatik. Harmadik szónok a' választmány által kimondott gondolatot, hogy az unió létesülöben van, annak külterjedelmére voná, 's ezen értelemben azon állítással igazolá,hogy száz még száz ev. község 's ezernyi meg ezernyi ev. lakos van, melylyek és a' kik nem egyesültek, — 'sazon tényt említé, hogy tartománya egyik kormánykerületében 360 ev. község közöl 200 nyilvánitá, miszerint nem uniált, tény, melly azonban egy későbbi szónok nyilatkozatai szerint sokat veszíte bizonyító erejéből. E'tényből kiindulva, igen roszalá, hogy a' föegyházat mégis szilárdul egyesültnek ábrázolá le 's azt indítványozva a' választmány, hogy minden pap csak a' symbolum biblicumra hiteltessék meg; az által, mennyire ismeri a' községek hangulatát, az unió müve csak fel fog tartóztatni. 'S e' szerint a' symbolumokrai határozatlan utalás (e/só javaslatban), az új symbolum (ugyanott) miatt s mivel mindig csak mint egyesült vetetik tekintetbe az ev. egyház, mi által sok ezerek fognának kizáratni belőle, a' javaslat ellen nyilatkozott. Egészen elidegenítőnek, min azonban a' közelebb állók nem csodálkoztak, látszott a' negyedik szózat, melly maga is a' gyűlésbe kissé harmoniátlanul behangzandónak nyilatkozók, meggyőződése miatt hallgatni mégis nem akart. Tudva van, monda szónok , hogy városom eleitől fogva nyilvánitá, hogy ó luth. akar maradni 's én is, mert az uniót lelkiösmeretünkelleninek találtuk. Jó kútfőből tudom, hogy III. Fridrik Vilmos már kormánykezdetén unióról gondolkodók, 's midőn ez iránt egy meghitt kegyes férfit megkérdeze, válaszul nyeré: ,,az által sok lelkiösmeret meg fog terheltetni,'4

— mire föltételétől elálla. Utóbb ismét visszatért rá 's ekkor az unió, legalább nálunk, ollyan módon hozaték be, melly csak bizalmatlansággal töltheteel; nyilatkozat csupán papoktól, nem egyszersmind községektől, kívántatott; de amazok akkoron nagyobbára ugy belemerültek a' közönyösség- és rationalismusba, hogy soknál közölök nem lehete menekülni a' gondolattól, miszerint hozzáállnak az unióhoz, csak hogy a* symbolumoktól szabaduljanak. 'S még nagyobb aggodalmat kelle támasztani azon nyilatkozatnak, mikép a' luth. és ref. egyház közt nincs sarkalatos különség. Igy szól korunk, a' régi kor másként itélt. A' praedestinatioróli tan nem sarkalatos-e 1 Maga Calvin, kit Curt Sprengel erkölcsi szörnynek nevezett, ama tanthorribile decretumnak mondá. 'S mi az úrvacsorát illeti, Krisztusbani közösségünkre, a1

jövendőre nézve is, nem függ-e igen sok attól, az úrvacsorábani jelenlétéről miként gondolkodunk ? Unió mindig közönyösség magvát hordja magában." 'S miután erre szónok az úr vacsorakor!' luth. és uniált kiosztásformula közti kü-Iönségre utalt még, *s véleménye szerint az elsőnek annyira fontos elöbbségét, miszerint az nem csupán referáló, hanem valló 's a' gyónókra nézve igérö, elöadá : még egyszer kimondá, hogy unió lehetetlen, ha az úrvacsora felöl különböznek a1

fogalmak, miként ezt már Spener nyilvánítá. Es, kérdé végtére, miért kell a1

két egyháznak épen egyesülnie ? két ember igen jó barátok lehetnek, de ha azt javasolná nekik valaki, hogy egy szobában lakjanak, mégis nem-et fognának mondani! Ohajtatom 's kérelmem tehát az : legyünk azon, hogy minden pap 's minden keresztyénnek jog adassék, hitvallásukat kimondani. Én nem követelek hitszabadságot, azt senki nem adhat 's el sem vehet: hanem hitvallásszabadságot, 's nem mint engedményt, hanem mint jogot. A' három következett szónok nem valának olly elhatárzott ellenei a' választmánynak; söt az első tagja volt annak, de tulajdonkép rajta túlmenve 's hitidomul csupán a' sz. irást tekintve; itt is tehát azon nézetet fejtegeté, hogy az unió az egyház viszonyát a'symbolumokhoz lényegesen megváltoztatá elannyira, miszerint egészen elve ellen van, rá hiteltetni. Az unió elve, mint a' reformatióé, visszavezetni a'ker. szabadság- 's igazsághoz, 's habár elejénte az volt is a' gondolat, fentartani a'consensust : háttérben mégis azon gondolat fekvék, hogy van valami közös, mi magasb még: Krisztus. Ennek elismerésével az egyesült egyház ellentétbe lépett a' specifice luth. és ref. egyházak irányában, 's a' symbolkényszer- és jogi elvektőli ezen mentesség tulajdonkép megvolt már, midőn III. Fridrik Vilmos azon örök érdemet szerzé magának, hogy azt az egyház nevében kimondá. Ezzel nem ellenkezik az 1834-ki cabineti parancs, mellynek olly határozatlan a' fogalmazása, mellyet egyiránt lehet magyarázni, hogy a'symbolumoknak tekintetök még van, mint nincs. Tényleg azonban csak históriai bizonyítványok azok, mig az egyház szabad irásvizsgálás következtében hozzájok újra nem áll. Az unió