Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-17 / 3. szám

<dec. 3-kán kibocsátott kegyes intézmény, melly I által a'bevételt megnehezítő föltételek már nem-| zeti vagy alsóbb tanodáinkra is kiterjesztettek; mignem végre, az illy módon fokonként szorosabbra vont korlátokat, későbbi kegyes rendeletek nyomán, általános és föltétlen tilalom követte; katholikus gyermekeket és ifjakat minden tanintézeteinkből kizáró tilalom. Kiviláglik ezekből, mit fentebb állítánk, hogy midőn az 179°/']-ki26-iktörvényczikk létre-jött, az evangélikusok tanintézetei, katholikus tanulók előtt is, nyilva és tárva állottak. Kiviláglik, hogy ama tanintézetek szabad használatát, illy állapotban találván, illy módon és értelemben vette védszárnyai alá az idézett törvényczikk. Kiviláglik kövelkezésképen az is, hogy ama szabad használatot korlátozó minden rendeletek sértették az evangélikusok törvényadta jogait. És ezt igy látni, meg vagyunk győződve, elégséges indoköFelségének arra, hogy, királyi hatalmas szavával a' törvénytől eltért intézkedéseket végkép megszüntetve, eredeti erejébe a' törvényt visszahelyezze 's evangelikus hü alattvalóinak jogaikat orvosoltan visszaadja. Elégséges indok ő Felségének, ki igazán fejdelmi magasztos érzettel 's alatt valóira nézve megnyugtatólag választá magának uralkodói jelszóul: „törvényes jogokat védni." Ez indokhoz pedig másikat is — és nagynyomatékut — kapcsol a" többször idézett törvényczikk elibe kitűzött üdvös czél, a' különböző hitű honpolgárok közötti állandó béke és egyetértés eszközlése. Hogy e' nagyszerű czél létesítésének egyik leghatályosabb tényezője a'gyermek- és ifjukorbani egymáshoz- simulás, összebarálkozás : tapasztalaton épült emberismeretből önkényt kifolyó igazság. Hogy pedig amazegymáshoz-simulás és összebarátkozásra az iskolák vegyes és közös használata nyújt legtöbb sikerrel biztató alkalmat: ezt hasonlóan tapasztalat bizonyítja. Következésképen mindaz, valami e' közös használatot gátolja , gátat vet egyszersmind ama magasabb czél elibe is. És már nem lehetett 's nem lehet illy alakban nem tünniök föl előttünk a' kérdés alatti kegyes rendelményeknek, mint a' mellyek, katholikus növendékeket tanintézeteinkből kirekeszteni szándékolván, a' különböző-hitű hazafiak közé az olly igen kívánatos — mert király és hon érdekében egyiránt olly igen üdvös — szívbeli kapcsolat és minél inkábbi közeledés helyett ujabb elválasztó falat vonnak. Melly rendelmények, LSiilytva ekképen ama közös nagy érdeket, megkülönböztetve súlyosan nehézkedtek mi reánk és sajátságos érdekünkre, —• annyival súlyosabban pedig, mivel nem is katholikus polgártársaink tiltattak el gyermekeiknek iskoláinkba hozatalától, hanem nekünk tétetett kötelességünkké, bezárni ezek előtt tanintézeteinket, a' törvény ereje mellett nyitottakat 's nyíltan állani feljogosítottakat. Mi hozattunk ekképen azon kellemetlen helyezetbe, miszerint vagy teljesítetlenül kelle részünkről maradniok a' tiltó rendeleteknek, — mint ez valóban, részint helybeli parancsoló körülményeknél, részint az érdeklettek sürgető esdeklésinél fogva, több esetekben megtörtént, — vagy pedig kényteleníttettünk fájdalomtelten, minérdekünk megtagadásával, de megtagadásával az egyébként sziveinket melegítő szeretetnek is, elutasítani polgár- 's keresztyéntársainkat, kik tanintézeteinket gyermekeik részére használni óhajták. És a' kiket mi igy hidegen elutasítottunk, rendszerint égető fájdalommal telve távoztak tőlünk, nyögve a' természettől nyert atyai hatalom sérelme miatt, nyögve a' szülék növelési és taníttatási szabadságának korlátoztatása miatt, — kényszerülve egyszersmind vagy távolabb helyekre küldeni, néha erejöket haladó áldozattétellel, gyermekeiket, kiket, ha kivánatuk teljesül, részint költségkíméléssel, részint közelebb magukhoz, talán épen szemeik előtt, lehet vala iskoláinkban kitaníttatniok, — vagy épen félbeszakasztani azoknak iskoláztatását, egyéni, sőt kétségtelen kárával az öszves honnak, mondhatni, az öszves emberiségnek is. llly-helyzelü sok szüléknek panasz-szava, egyesülvén a' jogaikban érzékenyen sérült evangélikusok panaszával, eljutott a'törvényhozó honatyákhoz, 's fölhívta, mint nem is lehete máskép, a' közérdekű ügyre azoknak figyelmét. Igy keletkezett az 1840-ik évi maj.7-éröl az ő Felsége eleibe országgyülésileg fölterjesztett vallásügyi törvényjavaslatnak 10 ik szakasza, mellyben az evangélikusok tanodáinak katholikus növendékek általi szabad használata, — mi egyébként, a' fentebbiek szerint, az 179®/,-ki 26-ik törvényczikkben is lényegileg befoglalva vala, — részletes határozottsággal kimondatni szándékoltatik. Melly törvényjavaslati czikknek, a' több fölterjesztett pontok sorában "s azokkal együtt, ő Felsége királyi szava által leendő megszentesíttetését a1

nemzet, mint szívből óhajtja, ugy reményteljesen várja. Mi pedig, addig is, mig amaz ohajtat és remény teljesülését a' legközelebbi ország-gyűlés, mint nem kétkedünk, elhozandja: legmélyebb hódolattal könyörgünk ő Felsége előtt: méltóztassék a' többször említett nyomasztó tilalom súlyától bennünket kegyelmesen fölmenteni, egybehangzólag a' dicső elvszabálylyal, mellyet ő Felségének valódilag apostoli királyi ajakai közöl, utóbbi országgyűlésünk folyta alatt , ki- és széthangzani örömtelve hallott honunk, hallott a1 polgárosodott világ; a törvényesen bévett hitfelekezetek közötti teljes viszonyosság és jogegyenlőség üdvhozó elvszabályával, melly nem engedheti, hogy, midőn a'katholikus tanintézetek nyitva állnak a' mi növendékeink előtt 's általok tettle-