Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-29 / 22. szám

Szőlösi János. Váradról hozatott Patakra papnak 1658-ban, 's a' mint a* megye matrikulajá-Jból kitetszik, három évig volt pataki második pap. (Folyt, következik.) Hegedűs László. S z e n t-1 a n 11 Jézus és a' nép. Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Mát. 9: 13. Ai emberek közt széllyel-járván, A' büntöl terhes föld határán, — Égi atyjának egy szülötte, Isten országát terjesztette. "S az általa megépítetett Ország alapja lón ; szeretet, Mellyért az égből földre szállott, Javítá a' bűnös világot, 'S a1

szó, midőn szent ajki mondák, Édes volt, mint a' méz 's orvosság. A' mester, Jakab, 's többen vélek Jeruzsálem felől jövének; Holott, ünnepén a1

páskliának, Néhány nap óta fen valának. 'S hol az út Bethfagénak fordul: Zajgás hatott feléjök jobbrul; És látának nagy sokaságot, Melly egy fánál tolongva állott. Megváltónk maga felkereste Ki bűnös volt "s nyomá kereszte; Most is szólott tanitva 's bölcsen : Ki vak, világossága légyen! És járula a" sokasághoz, Melly csúfolódik, zúg, kiáltoz. Az út melletti fügefának Árnyékában ülvén, valának Egy beteg férfiú, 's búbánat Miatt nyögő asszonyi állat. — A' síró hitvestársa nyilván A1

betegnek, — szólt egy tanítvány, — 'S a1

férfiú felelt imígyen: Nem hitvesem, se nem testvérem, De az Úr légyen végig véle, Ki megszánt, 's rajtam könyörűle. Idegen lévén Izraelben, Messze földről utazva jöttem ; im e' fánál fáradtan, éhen, Öszvérem összerogyva vélem, Én, nagy sérülésnek miatta, Feküdtem félholtan alatta. Izráel népe, nagy seregben Vonult az úton el mellettem, A' páskha-bárány ünnepére Mindenki a' városba téré ; És fenszóval sírván, kiélték : Kínomban elhagyának föld, ég! A' Jehovának szent nevében, Tekintsétek meg nagy ínségem ! És ök mondának : Az Úr vélünk! De ápolásra rá nem érünk. És újra számosan jövének —• tíők, férfiak, ifjak és vének; És újra sírván, felkiálték: ©ki n '( i- i •íWiaift' Nézzétek, elborít az inség! 1S a"1

sereg szólt : A' szent városból Elmaradnánk az áldozatról! Elepedtem, szóm már megállott, . . . Midőn jött ez asszonyi állat, És ő hozzám járulva menten, Nagy ínségemből mentve lettem. Köntösét szó nélkül eltépte, Sebem kötözgetvén be véle; 'S a1

mit, az áldozatra szánva, Karján ^ itt elfedett kosárba, Elővevé, — és gyötrő éhem Megenyhítette Yéle híven. Égő szomjam hűvös kútfőnek Buzgó habjával enyhíté meg ; \S vigasztalási ajakának, Lelkemre nyugtatón hatának. "S im most, e' nép és ösmerősi -— Bút és könyiit okezva néki — Szemére hányják, hogy miattam Nem vett részt ünnep- 's áldozatban Szemére hányjuk, hogy miattad, — Riadt fel közben a' zajos had — Ki nem vagy egy-hitű, se vére, Nem jött a1

húsvét ünnepére! 'S Izraelnek szent városába' Megtisztulást se nyert a1

kába! Tüzénél égő áldozatnak, Hol a' füst és láng égbe hatnak; — De tán kovászost is evett még ! ? Kövezzük meg . . . . ! — zúgott fel a1

nép. 'S mint szikla tenger hullámábul, A1

nép közöl bátran, szilárdul, A' Megváltó emelkedett fel, 'S a' szózat ajkiról imígy kel : Ki az közöletek, ki által-Hat a' sziklán pillantatával? Vagy a' szívnek mélyébe nézhet ? Hogy ajkin illy kemény ítélet...! A' törvény mond : ha tán szombat nap Barmod verembe hull: kivonjad! Kik ünnepen, szegény 's betegnek Enyhülést hoznak, j ót müveinek! 'S bizony, bizony mondom tinéktek, Kik az oltárnál ünneplétek, 'S élvén kovásztalan kenyérrel, Imádkozátok nappal, éjjel: Bizony, bizony mondom tinéktek : Mind, annyi jót nem müvelétek, — 'S nem vagytok kedves Jehovának, — Mint maga, ez asszonyi állat! Ki vagy te, a' ki szólsz imígyen ? •— Kiált fel a' nép ingerülten — Avvagy tán eihiszszük mi néked , Hogy a' törvényt megtartói, vétek? Avvagy tán eihiszszük : hogy annak, Ki ront, mulaszt, érdemi vannak ? Talán e' meddő fügefáról Nekünk érett gyümölcsöt rázol ? ? És hirtelenséggel szél támadt, Rengetvén «' fügefa-ágat; És róla, rögtön nagy bőséggel, Megért gyümölcs hullonga széllyel; ....Nem szólt a' nép, 's magát megadta, Nagy álmélkodásnak miatta.