Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-23 / 21. szám

hol ennek helye van , iskolai tanító-székekben; hadd vívják ki, elme súrlódása által, a' tiszta igazságot : ez az egyesülésre-vezelö czélszerü út, mire vezérlést, mind a' most létező fövebb iskoláktól, mind a' felállítandó pesti egyetemi iskolától méltán követelhetjük, mielőtt kiáltó szóklevénk a' pusztában, 's megegyengettük az Urnák Ütát. Soha ne vegyüljön e' harczba polgári hatalom; mert nyomasztásával árt és nagyobb szabadást csinál. A' rohanó ár megfér néha medrében, de gátoltatva kicsap 's károkat okoz. Elfogadjuk azonban, a' világi tudósok tudományos vitáját; mert közérdekű szentség 's drága kincs a' vallás, mellynpk igazságai mellett harczolni kell, nem cröccl, hanem tudománynyal és okossággal. Itt van már helye, hogy kimondjam, mikép készülhet meg, sok időre számítás nélkül, lényegileg a' protestáns testvérek közt az egyesülés; noha a' felvilágosullak közöl már régen kidűlt a' választó közfyl. Tegyük-félre a' symbolikus könyveket, maradjanak azoknak, a' mi czélra lételöket vették, történeti adatnak, t. i. mikép értették 's magyarázták hajdan a' szent irást. Menjünk mi vissza az eredeti kútfőre, azevangyéliomra,csak azokat fogadjuk el hitünk tárgyainak, mellyek olt megírattak; mert ha mi Jézusban Isten követét, az isteni kijelentések tolmácsolóját ismerjük: ezzel megismerjük aztis, hogy ő mindent megtanílolt, mi a' ker. vallás lényegére tartozik, — mit az embernek hinni, cselekedni kell a' végeit, hogy az örök életet megnyerhesse; mert ha valami lényegest Jézus elhallgatott volna, isteni követségében nem járt volna el. Úgyde ö nyíltan megmondotta, hogy mindent megtanílolt, mit az üd vességre tudni, hinni és cselekedni kell. János ev. V.24,27,40. János VIII. 31, 32. 51. János XVII. 4. Mivel tehát az isteni kijelentés teljesen be van foglalva Jézus tudományába, és nem állíthatni, hogy Pál, Péter, vagy más apostol egészítette ki azt: innen egyenesen következik, hogy sem nem Péter, sem nem Pál,sem nem Ágoston, sem nem Luther és Melanchton, sem nem Zvingli és Kálvin, a' mi üdvességro oktató mesterünk, hanem Jézus,— ésigy egyesülni akarván a' hitben, Krislushoz kell viszszatérnünk. ; Mivel pedig Jézus Ádámról, az ő bűnbe eséséről, bűnének a' maradékra elragadásáról,az ős atya büntetésének utódaira kiterjesztéséről, az emberi természet teljes romlottságának elörökléséről, minden jóra lehetetlenségéről, Ágoston sötét állítmányáról egy szót sern szólott; a' megigazulást pedig egészen más értelemben tanította, mint cz későbben a' theologusi dogmákba beszövetett: ezek tekintetéből, mi, kikre bízatott a1

Jézus tudományának tanítása , felhagyva a' termékellen, 's olly dolgokba vágó dogmákkal, mellyekben ember nem határozhat: szónoki székeinkből, megbízatásunk szerint, hirdessük, tanítsuk csak egye*dűl az evaagyéliomot, minden hivők üdvességére; utánozzuk Jézus felséges tanítását, az erkölcsiség terjesztésében; győződjék meg kiki erről, hogy az általánfogva megromlott emberi természetről , melly isteni kegyelem nélkül semmit mást nem tehet, mintbünt, — az örök elrendelésről, a® erény és jócselekedetek nélküli megigazulásról való papolás a' népet hivebb alattvalóvá, törvényhez engedelmesebbé, szóval jobb erkölcsűvé soha nem teszi. így mi Isten beszédének sáfári, kik alólról felfelé-hatólag munkálkodva terjesztjük az evangyéliom elvei szerint az erkölcsiséget, belsőképen már is egyesülve vagyunk, egyesülésre készítjük hallgatóinkat is, — 's majd midőn egyházi főigazgatóink által kikiáltatik : a* második, csendes-folyamalu reformatio után, eljött az Isten országa, térjetek egyező hitre: külsőképen is megleszen, illy előkészületek után, minden akadály nélkül, az egyesülés. E' békés előkészület ulján nem merészlem érinteni protestáns testvéreink hilfogalmát, egyebekre is, do kivált az úrvacsorájára nézve. — Bánlaílan fogják ők, a' felvilágosult lelkűek, megtenni a'józanokosság-kivánta újítást, megemlékezvén arról, mit a* haldokló nagy Luther utolsó szavaiban e' hittan felett nyilvánított; 's miután e' szent vacsora szerzésében az Urnák egyedüli czélját, a'kenyér és bor feletti vitázás nélkül, hallgatóikkal felfogatják : az ö felvilágosult hallgatóik a' külső szertartáson nem fognak felakadni, akár kovászos, akár kovásztalan kenyér adassék nekiek, — mint jelenleg, másutt is, az én gyülekezetemben is, nem vonogatják magokat, protesL testvéreink a* kenyér elfogadásától, a' szent vacsorával élve : mint én magam is, lelkem botránya nélkül, testvératyánkfiai templomában többször részesültem az úrvacsorában. — Minthogy pedig ha az egyesülni kivánó egyik fél sokat enged a' közönyösökben, sokat elhagy szertartásaiból az egyetértésért: az igazság azt kívánja^ hogy mi is a' mi jó, ártatlan,üdvös-czélú, fogadjuk el az ő kivánatukra. Miért ne volna elfogadható, ha csak ezek a' szertartások akadályoznák az egyesülést, a' kovásztalan kenyér, meliyet adott Jézus is a* maga tanítványinak? Hiszen a'kenyér anyaga itt a' symbolum, nem a' kovász; miért no lehelne a1

Jézus halálára emlékeztető gyászos kereszt az Úr asztalán ? hiszen nem szégyeneljük mi Üdvezítőnk keresztét 's keresztéről való tudományt; miért volnának botrányra, a' szent vacsora szerzésének estvéjére visszaemlékezted égő gyertyák az úrasztalán ? ? ? — Valljuk meg mi is reformátusok, hogy az úrvacsorája szent alkalmával mondani szokott közönséges gyónó vagy bűnvalló könyörgés, a* vallató három kérdések, reformátiot kívánnak. — Én Pál apostollal tartok, ki a' keresztyéni szabadsággal-élést tanítja 's szivünkre köti Rórn. XIV. „A* ki a' hit— «