Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-10 / 2. szám

inauguralus, anno 1796,1797, 1798,singulahaec studia cursu íriennali, sequenlibus verő annisindc ab anno 1799 usque 1839 cursu annuo scholastico salutariter introducto, solum mathematica el physica sibi reservans, sermone pariim latino, pariim palrio — ut directoribus scholae placuerat — illuslravit, interdum etl.ngvae Gallicae princípia docuit, et scholis inferioribus, aliquot annis ínspexit, et ex consvetudine prioruin temporum ad sacra eliam adminislranda solenniter exmissus, ministris — dum res poscebat — in Coena Sacra adjumento fűit. In coliegium demum Assessorum et ven. Tractus Debrecinensis et ven*superintendenliae Transtibiscanae, et íí. Cott. Bihar, Szabolcs, Bereg, nec non in Societates eruditas physicam et mineralogicam utramque Jenensem, et denique Hungaricam,qua membrum correspondens, adoptatus, proemia laborumsuorum recepit,pluribus ea meriturus, nisi duplici fatali incendio plura manuscripta sua amisisset. Decessit die 19. decembris 1846, relictis non sine dolore, et tamen animo quieto, dulcissima per annos supra quam 50 vitae socia Sophia Dömsödi, liberis carissimis Jacobo, Francisco et Ántonio, cognatis, amicis et Collegis svavissimis, denique moderatoribus Collegii et Patronis, ipsaque juventute scholastica, omnibus felicia quaevis, et omni humanitati laetiora literarum et omnuun virtulum incrementa, vei extremo spirilu adprecalus. Közli S —s. Szén t-t a n t : Harangszó. Mint a"1

vidéket, csendes hajnalon Csengő harangnak halk szózatja, — Merengő lelkem, egy szent buzgalom Titkos hatalma általhatja. Tisztábban zendül a1

harangszó Hajnalszellőben, harmaton ; Sóhajts keblem, szemem könyüt ejts! Tisztán zendülj dalom! I. Teremtő Isten ! hová tekintsek, Hol ne lássam hatalmadat? A1

fényes nap- és a' porszemben Te megdicsöitéd magad; Égen és földön, mindenütt Dicsőséged sugára süt. Bámultam a' végetlen tengert, 1S fűszálon függő harmatot; Hozzám, a1

búsult menny dörgése 'S a' méhedöngés elhatott. Néztem a' volkán égő poklába, A1

fénybogárkát simogattam; Haliam a1

vihar szárnyát zúgni, 'S az ért kalászt zizegni halkan. . . . ^S — teremtő Isteni földön égen, Léted kiáltá minden néktm I II. Hatalmas felség! Atyám, Istenem! Dicsőségedet engedd zengenem! Wi keblem, mint hárfát, felhűrozád : Hadd: hogy éneke zengjen vissza rád! Szűm nem tanulta a1

dalt ""s éneket, Mint a' madárral véle született, 'S ha sárgult lombon a' madár meghal: Hová, hová lesz az elzengett dal .... ? Hol vettem e* hárfa hangjait? — Melly vígasztal, megkönnyít, boldogít,— Szent ujjad irta azt hatalmasan, Lelkem, dalom hazája égbe1

van. ,Elzengnek énekim .... 's mig meghalok, Megvárnak engem a' mennyben azok ! III. Volnék bár olly nagy, olly magas Hogy messze csillagok felett Hordoznám büszke fejemet, Hová nem ér a' szél, a1

sas: Nagyságom, földön és az égen, Gondviselésed tartaná fen. Volnék bár olly kicsiny, parányi, Hogy a' sziklák apró mohában Eltévelyedném, mint a' vándor Kietlen rengeteg-homályban: Tudna, látna gondviselésed , Atyám, bölcs Isten, hála néked ! IV. A' kétkedés, e' barna denevér Hozzám jőve "s szárnyára vett, Földet, tendert bejára vélem, 'S szállott magas felhők felett. Most, zúgó örvénynek felette Függtünk, mint a1

sirály; Majd tapogatva tévelyegtünk Hideg barlang homályinál De elfáradtam, 's visszavágytam én 'Csendes lakodba égi hit! Csendes lakodnak tűzhelyénél A1

béke lángja melegit! V. Bányász vagyok^ Kincset keresve untalan ; Pályám nehéz, Mert a1

kincs mélyen rejtve van. Világosító bányamécsem, Ne aludjál ki, oh remény! ^S melly a' lopók kezére nem jut, A' kincset megtalálom en ! VI. Miként a' tenger mindenfelől Körülöleli a-1

szigetet t Körülöleled a1

világot Isten, legtisztább szereteti Ha a1

szigetből kiindulok : Mindenfelől csak vizbe lépek; Égen, földön szerelmed érzik Ezer világok, teremtések I Mély kútfeje a' szeretetnek! Legyek hasonló én hozzád, Te t e n g e r vagy, harmatcsepp légyek tín* Melly tisztán fénylik a1

fa levelén, Enyhülést hoz, és áldást ád! VII. Adtál fájdalmat, oh Uram 1 gyakorta Könynyel aztatom nyoszolyám; Sok ellenségim csúfolnak, gyűlölnek, Szeretetlenül törve rám . . .