Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-02 / 18. szám

félnapot, szerdán, szombaton, vasárnapon növendékeimmel sétalásban, 'stb. nem töltöttem volna?! szóval : ha tudtam volna, hogy szónoklatköltészi osztály tanítója leendek valaha életemben. — A' mint ezen csillagocska alatt olvasom, hogy addig, míg a' tanulók egyik fele görögül tanúi, addig a' másik félnek vagy geologiát vagy vegytant adjak elö: eszembejut, hogy mikor még magara valék szónoklat-költészi tanuló, 1835 — 37-ig, még akkor az ipar nem terjedvén ki annyira hazánkban, mint jelenleg, a' hol praktikus emberek azt a1

tudományos iskolába is léptetni óhajtják, — akkor is görögöt-tanulókra és görögötnem-tanulókra voltunk felosztva. Az ugy-nevezeit jurista-társaink curialis stílust tanultak, míg mi a" TVTtToj-t kínoztuk. Mi lett a1

vége? Az: hogy amazok még egy egyszerű nyugtatványt vagy instantiát irni, mi pedig a' rendes főneveket és igéket hajlítani nem tudtuk. 'S bízvást merem állítani, hogy a1

geologiával és a' vegytannal sem fognák többre vinni tanítóink és tanulóink; söt ha számtalan tanítási óraikat, a* görögöt nem tanulók kedvéért, még kettővel megtoldanák sem. Mert tekintetbe nem vévén azt, hogy legtöbb oktatóink theologusokból lettek oktatókká, 's következésképen elegendő elökészültséggel ezen tárgyakra nézve nem bírnak : kérdem a' legjobb chemikusoktól, mennyire reménylik vihetni az egészen avatatlan elméket e' roppant tudományban hetenkénti két óra alatt? kérdem más részről, mi jó sikert, mi üdvöt reménylenek e' geologiáról a1

kiképzendő ifjú neveltetésére,— mellyben soha azon szempontot el nem szabad tévesztenünk, hogy a' tanító legfőbb feladata egy részről az itjut lelkesíteni, kedvet oltani szivébe minden igaz, jó és szép iránt, más részről, ha már tanultatni kell vele valamit, annak, mint a' nyelveknek's mathematikának, minden véleményeknek és gyanítgatásokuak felette kell állnia. És ugy, véleményem szerint, a' geologia, melly mindeddig csak véleményekből áll, épen nem kezdőknek való, hanem a' tudomány fejlesztőinek, a' természet vizsgélóinak feladata. Legnagyobb akadálya iskoláinknak,a' H.úr által elősoroltakon kivül, még az is, hogy ámbár mindig szólunk és declamálunk a' szabad tanításról, melly az 1791: 26. czikk által biztosíttatott: az mind a' mellett még nein bír elegendő önállósággal. Mert micsoda egyéb egész lycealis pályánk, mint hézagos utánzása a' külföldi egyetemeknek, melyiyekbe mégis szükségesnek tartjuk a' tudományok mind azon halmazát bele-tömni, mik katholikus főiskoláinkon előadatnak? Ez az ugy-nevezett kétszinüeskedés hazánkban, hogy akarunk is, nem is, — nincs bennünk állhatatosság és kitürés, és ott sem vagyunk új rendszerünkkel, a' hová a' régivel vittük, mikor még mi, kik most az oktatók sorában vagyunk, a' rosát és a' tvtctoj-I tanulgattuk. Azt mondják, egészen el nem mellőzhetjük a' katholikus iskolák rendszerét, nehogy ifjaink, ha gymnasialis és lycealis pályájukat elvégzik, meg akadjanak, ha valamelly katholika akadémiában, például, Nagy-Váradon v. Kassán, akarják folytatni tudományukat. Én ugyan át nem birom látni, hogy miért rontsuk a' mi rendszerünket az ö kedvökért, ha különben jobb lehetne a' mienk? Eszembe jut itt két katholikus ifjú, a' kik, 1944-ben, Patakon hallgaták a'jogot, és midőn, felsőbb parancsolat következtében, a' kalvinistáknáli iskoláztatástól eltiltattak,készebbeknek mondák magokat, inkább privát vizsgálatnak alá-vetni magokat, semhogy Patak múzsáit elhagyják. Ha pedig csakugyan a' katholikusok rendszere jobb a' miénknél, 's hazánkban jobb mód nincs tudóssá képeztethetni: vájjon mi akadályoztathat bennünket, hogy azt egészen el ne fogadjuk ? Ott, ha jól tudom, nem kínozzák az úrfiakat a' görög nyelvvel. Az én hitem és meggyőződésem az, hogy míg a'gymnasiumós lyceum közt éles határvonaltnem teszünk, soha tisztára nem jövendünk rendszerünkkel. Ha gymnasiumnak nevezzük, a' legalsóbb nyelvtani osztálytól kezdve, a' tanodákat a' szónoklat-költészi osztályig inclusive : vi vocis, itt csak olly tárgyaknak volna szabad elöfordulniok, mellyek valóságos gymnastikáját tennék a' léleknek. Tehát főszerepet játszanának a1

nyelvek: magyar, német, latin, hellen és a' mathematika, mert mindezek a' legbizonyosabb, a* leghatárzottabb alapokon nyugodván, minden véleményeken felülállanak, vagy máskép a'legigazabb tudojmányok, mellyeket legalább lehetséges hiba nél;kül tudni, mellyekben semmiféle tudákos észre| vételeknek, eltérő véleményeknek hely nem en-i gedhető, 's ennélfogva leginkább kezdőknek va-I lök. Az illy szilárdul megvetett alapon könnyű I lesz azután tovább építhetni. Igaz ugyan, hogy ! Magyarország földleírása, a' magyarok története, és minden egyes osztályban a' vallás ki nem maradhatna : de annyi mégis csak áll, hogy ezek, jobban rendezve, kevesebb időt vonnának el, és attól, ki nyelvekben's mathesisban erős, önszorgalom útján is könnyen elsajátíthatók. A' mint pedig az iiju a szónoklat-költészi osztályból kilép, szigorú magán-vizsgálat alá vetném öt, ha mind ezeket, mellyeket hat éven keresztül tanult, jól tudja-e, képes-e átmenni felsőbb osztályba, érett-e a'bölcsészet hallgatására, vagy nem? Mert akkor 16 — 17 éves levén legfelebb az ifjú, még más életmódot választhat: de ha, mint magam valék kénytelen azt egyik tanuló-társamról tapasztalni, kit egyik oktatója elégszer intett ugyan, hogy hagyná el a' theologiai pályát, mégis egész a' candidaticumig vivó a' dolgot, és ott az illető superintendensúrtólolly bizonyítványnyal bocsáttaték el: „Testőr eum adhuc immaturum esse ad studia theologica in instituto Viennensi etc. continuanda," — ha, mondom, ugyanezen ifjú, a' ki 22 éves korában i'ly utilevéllel ellátva hagyta eL