Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-25 / 17. szám

kitörés legyen lelkünkben. Meglehet, az út és mód nem ollyan, hogy egyszerre dús eredményre ve­zetne: de hát mellyik fejsze vágja le egyszerre a' fát? 's hol van dicső, nagy és fenséges, melly­nek kivitele- 's létesítéséhez kitürés, erö 's küz­delem nem kívántatott? Meglehet a' fa, mellynek még most csak magvát vetem el, csak a' késő maradéknak fog gyümölcsöt teremni,'s szelíd ár­nyában csak unokáink fogják élvezni a' boldog nyugalmat: de hát azért ne ültessünk, ne ves­sünk? Kivált papnak meg kell barátkoznia azon eszmével, hogy ő másnak tesz, másnak munkál és másnak él : mégis szívesen kell tenni, mun­kálni és élni. Jelen czikkemben három főpontról fogok ér­tekezni. 1-ör. Mikép lehet a' protestáns superin­tendenst olly helyzetbe tenni, hogy az, a nélkül, hogy ekklézsiához lenne kötve, illő fizetéssel lát­tathassék el, a" közönség terheltetése nélkül? 2-szor. Hogyan lehet főiskoláinkat olly helyezetbe tenni, hogy az, oktatóit, fáradságukhoz mérten díjazhassa minden eddigi adózás és segélykére­getés megszüntetése mellett is? 3-szor. Mikép lehet a' protestáns lelkészt azon sanyarú hely­zetből kiemelni, hogy az hallgatói kezéből kapja évi fizetését ? Szinte látom, hogy ezen három kecsegtető pont olvasta után mikép változnak az arczok. Egyik gúnyosan elvonja ajakát, és mosolyogva mormolja magában. „Ennek is elment ám az esze"! A'má­sik fájdalmasan sóhajt fel: „Bár adná Isten, hogy ugy lehetne valaha 1" A' harmadik, mivel semmit sem tart lehetetlennek, a'mi emberi erőt nem ha­lad, szinte dologra készen olvassa tovább, 's fent­hangon kiáltja : ,,En is ember leszek a' gáton, csak mutassatok pályát!" A' negyedik pedig édesdeden elszenderül e' sorokon, azon gondo­lattal : „Hála Istennek! legalább nem a' paraszttól kell fizetésemet várnom !" Csak kitürés és akarat! ez legyen jelszavunk, és boldogok leendünk. 1-ször. Mikép lehet protestáns supérintendenst olly helyzetbe tenni, hogy az, a1 nélkül, hogy ekklézsiához lenne kötve, illő fizetéssel láttassék el, a? közönség terheltetése nélkül ? Elöre-bocsátom, hogy o' dunántúli fötiszteletü superintendentiát legjobban ismervén, nézeteimet leginkább ahoz intézendem: de azért a' mit leányomnak mondok, menyem is értheti. Sokan dicsekednek vallásunk egyszerűségével, — hiszen, szó a' mi szó, szebb is az egyszerű, mint a* czil'ra : de midőn sokan embereink közöl a' szerfeletti egyszerűség kere­. sésével egytígyüségbe esnek : lehetlen azokon nem csudálkoznom,'s lehetlen öketis együgyűek­nek nem neveznem. Van az egyszerűség cs egy­ügyűség közt egy közép vonal, mellyet magá­nos, mint nyilvános éltünkben követnünk nemcsak okosság, hanem jogosan követelhető is. Sokan némi dicsőséget látnak abban, hogy isteni-tiszte­leteink olly egyszerűek , olly czifra szertartás­nélküliek. Megvallom, nem tarthatok azon urakkal, mert, hiába! emberek vagyunk, testi érzékeket is viszünk Isten hazába, 's ha kül-behatás által lel­künk föl nem melegittelik: a1 puszta szóra, hozzá gondolva még az égre kiáltó czikornyás éneklést, az egész isteni tisztelet alatt hidegen és buzgóság nélkül marad. Sokan azt tartják, hogy a' prote­stáns superintendens csak ollyan szolgája Jézusnak és vallásának, mint a' többi papok , azért semmi különbség ne legyen superintendens és közpap kö­zött. Megvallom, ezen urakkal sem foghatok kezet, mert már csak elvnél fogva sem lehet superinten­dens, felügyelő az, ki csak egyenlő-jogu és kö­telességü azokkal, kikre felügyel. Képzeljük ide — és bízvást tehetjük, — hogy a' superintendens, mint közpap, alá van vetve a'nép között megesni szokott bujtogatások, paraszt, illetlen kifakadások­nak : hogyan legyen hát az független felügyelő, ki maga is függ? „Nem kell tekintély a' mi superin­tendensünknek, nem kell gazdagság, mert könnyen zsarnokká lehet! ezt is rebesgetik némellyek. Ezen urakkal sem lehetek egy véleményben, mert sze­retném, ha superintendenseink nem kényteleníttet­nének gyakran ronda falukban lakni,egyszerű fize­tésükből igénytelenül élni, ruházkodni; tudván azt, hogy műveletlen köznépünkre igen nagy hatás 's befolyással van a' külszín, a' tekintély; tudván azt, hogy azon nép, melly a'legutolsó világi tiszt­viselő előtt mélyen hajol, főpapjának kalapot sem emel, részint mivel rá sem ismer külsejéről, ré­szint mivel azt gondolja, hogy az is csak pap. Azért véleményem — nem hiszem, hogy magá­nyosan állanék— az, hogy superinlendenseink no legyenek bizonyos gyülekezethez kötve: hanem le­gyen rendes székhelyűk, hol egyszersmind az egyházkerületi gyűlések is tartassanak; legyen illő és fényesebb fizetésök, hogy a' világ előtt rangjukhoz illöleg léphessenek fel. Es hogy ezt elérhessük, csak akarat legyen bennünk, a1 miké­pen-1 mondandom el. Mindenek előtt meg kell barátkozni az életbiz­tosítási eszmével, 's azzal, hogy ingyen semmit sem adnak, és sült galambot ne várjunk. Két, vagy ha akarjuk, három forrás van a' „miképen" ki­viteléhez: a) A" superintendentialis pénztőke ka­matjai, — b) Némelly vállalkozó-szellemű, 's adakozásra-kész protestáns urak önkénytes ada­kozása, — és c)Az egyes gyülekezetekre éven­kénti egyszer mindenkorra kivetett igen cse­kély adó. Vegyük tevőlegesen a' dolgot, mert példák és mondott szóból szokott érteni a' magyar. Csinál­junk a' légben légből pénzalapot. A' dunántúli egyházkerület évenként elszakaszthat alaptökéi kamatiból — ha akar — 200 pengő forintot, és ezt teheti maga megerötetése nélkül is, vagy ha áldozni kell is, áldozzék a' később nyerendő ha­szonért. Ezen egyházkerületben van mintegy 275 gyülekezet, — ezek osztályoztassanak négy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom