Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-04-25 / 17. szám
kitörés legyen lelkünkben. Meglehet, az út és mód nem ollyan, hogy egyszerre dús eredményre vezetne: de hát mellyik fejsze vágja le egyszerre a' fát? 's hol van dicső, nagy és fenséges, mellynek kivitele- 's létesítéséhez kitürés, erö 's küzdelem nem kívántatott? Meglehet a' fa, mellynek még most csak magvát vetem el, csak a' késő maradéknak fog gyümölcsöt teremni,'s szelíd árnyában csak unokáink fogják élvezni a' boldog nyugalmat: de hát azért ne ültessünk, ne vessünk? Kivált papnak meg kell barátkoznia azon eszmével, hogy ő másnak tesz, másnak munkál és másnak él : mégis szívesen kell tenni, munkálni és élni. Jelen czikkemben három főpontról fogok értekezni. 1-ör. Mikép lehet a' protestáns superintendenst olly helyzetbe tenni, hogy az, a nélkül, hogy ekklézsiához lenne kötve, illő fizetéssel láttathassék el, a" közönség terheltetése nélkül? 2-szor. Hogyan lehet főiskoláinkat olly helyezetbe tenni, hogy az, oktatóit, fáradságukhoz mérten díjazhassa minden eddigi adózás és segélykéregetés megszüntetése mellett is? 3-szor. Mikép lehet a' protestáns lelkészt azon sanyarú helyzetből kiemelni, hogy az hallgatói kezéből kapja évi fizetését ? Szinte látom, hogy ezen három kecsegtető pont olvasta után mikép változnak az arczok. Egyik gúnyosan elvonja ajakát, és mosolyogva mormolja magában. „Ennek is elment ám az esze"! A'másik fájdalmasan sóhajt fel: „Bár adná Isten, hogy ugy lehetne valaha 1" A' harmadik, mivel semmit sem tart lehetetlennek, a'mi emberi erőt nem halad, szinte dologra készen olvassa tovább, 's fenthangon kiáltja : ,,En is ember leszek a' gáton, csak mutassatok pályát!" A' negyedik pedig édesdeden elszenderül e' sorokon, azon gondolattal : „Hála Istennek! legalább nem a' paraszttól kell fizetésemet várnom !" Csak kitürés és akarat! ez legyen jelszavunk, és boldogok leendünk. 1-ször. Mikép lehet protestáns supérintendenst olly helyzetbe tenni, hogy az, a1 nélkül, hogy ekklézsiához lenne kötve, illő fizetéssel láttassék el, a? közönség terheltetése nélkül ? Elöre-bocsátom, hogy o' dunántúli fötiszteletü superintendentiát legjobban ismervén, nézeteimet leginkább ahoz intézendem: de azért a' mit leányomnak mondok, menyem is értheti. Sokan dicsekednek vallásunk egyszerűségével, — hiszen, szó a' mi szó, szebb is az egyszerű, mint a* czil'ra : de midőn sokan embereink közöl a' szerfeletti egyszerűség kere. sésével egytígyüségbe esnek : lehetlen azokon nem csudálkoznom,'s lehetlen öketis együgyűeknek nem neveznem. Van az egyszerűség cs együgyűség közt egy közép vonal, mellyet magános, mint nyilvános éltünkben követnünk nemcsak okosság, hanem jogosan követelhető is. Sokan némi dicsőséget látnak abban, hogy isteni-tiszteleteink olly egyszerűek , olly czifra szertartásnélküliek. Megvallom, nem tarthatok azon urakkal, mert, hiába! emberek vagyunk, testi érzékeket is viszünk Isten hazába, 's ha kül-behatás által lelkünk föl nem melegittelik: a1 puszta szóra, hozzá gondolva még az égre kiáltó czikornyás éneklést, az egész isteni tisztelet alatt hidegen és buzgóság nélkül marad. Sokan azt tartják, hogy a' protestáns superintendens csak ollyan szolgája Jézusnak és vallásának, mint a' többi papok , azért semmi különbség ne legyen superintendens és közpap között. Megvallom, ezen urakkal sem foghatok kezet, mert már csak elvnél fogva sem lehet superintendens, felügyelő az, ki csak egyenlő-jogu és kötelességü azokkal, kikre felügyel. Képzeljük ide — és bízvást tehetjük, — hogy a' superintendens, mint közpap, alá van vetve a'nép között megesni szokott bujtogatások, paraszt, illetlen kifakadásoknak : hogyan legyen hát az független felügyelő, ki maga is függ? „Nem kell tekintély a' mi superintendensünknek, nem kell gazdagság, mert könnyen zsarnokká lehet! ezt is rebesgetik némellyek. Ezen urakkal sem lehetek egy véleményben, mert szeretném, ha superintendenseink nem kényteleníttetnének gyakran ronda falukban lakni,egyszerű fizetésükből igénytelenül élni, ruházkodni; tudván azt, hogy műveletlen köznépünkre igen nagy hatás 's befolyással van a' külszín, a' tekintély; tudván azt, hogy azon nép, melly a'legutolsó világi tisztviselő előtt mélyen hajol, főpapjának kalapot sem emel, részint mivel rá sem ismer külsejéről, részint mivel azt gondolja, hogy az is csak pap. Azért véleményem — nem hiszem, hogy magányosan állanék— az, hogy superinlendenseink no legyenek bizonyos gyülekezethez kötve: hanem legyen rendes székhelyűk, hol egyszersmind az egyházkerületi gyűlések is tartassanak; legyen illő és fényesebb fizetésök, hogy a' világ előtt rangjukhoz illöleg léphessenek fel. Es hogy ezt elérhessük, csak akarat legyen bennünk, a1 miképen-1 mondandom el. Mindenek előtt meg kell barátkozni az életbiztosítási eszmével, 's azzal, hogy ingyen semmit sem adnak, és sült galambot ne várjunk. Két, vagy ha akarjuk, három forrás van a' „miképen" kiviteléhez: a) A" superintendentialis pénztőke kamatjai, — b) Némelly vállalkozó-szellemű, 's adakozásra-kész protestáns urak önkénytes adakozása, — és c)Az egyes gyülekezetekre évenkénti egyszer mindenkorra kivetett igen csekély adó. Vegyük tevőlegesen a' dolgot, mert példák és mondott szóból szokott érteni a' magyar. Csináljunk a' légben légből pénzalapot. A' dunántúli egyházkerület évenként elszakaszthat alaptökéi kamatiból — ha akar — 200 pengő forintot, és ezt teheti maga megerötetése nélkül is, vagy ha áldozni kell is, áldozzék a' később nyerendő haszonért. Ezen egyházkerületben van mintegy 275 gyülekezet, — ezek osztályoztassanak négy-