Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-18 / 16. szám

nemű korhelységről lemondva, a' helyett, foglalatosságban serény munkásságnak, testet, lelketedzö gyakorlatoknak, művészeti élvezeteknek szentelendi napjait! A' ki szavát, akár a' társaság irányában, akár valami másban megszegi: annak, hogy társaságtok neve ne undokíttassék, köztetek helye ne legyen I De minek a dolog részleteibe ereszkednem ? A' haza jövője int felétek, és a' jelen hangosabban szól, mintsem hogy ki gondolkodni akar, föladatát meg nem értené. Ha tehát szavaimat nem hiába ejtettem, és biztat a' remény, hogy gyönge, de hü kebelből szakadt szózatom nyom nélkül el nem hangzandik : akkor magatok a' helyköri viszonyokat, a' bajokat és előnyöket latba vetve, legjobban kitalálandjátok, mit kelljen körötökből tiltanotok, mit közétek bevennetek. Nem olly gyérek, hála Istennek! hazánkban az ifjak, kikben nemes akarat buzog, csakhogy máiglan, egyenként széledezve, erejöketczélra-hatás nélkül, egyesnek kivihetlen szándokokban, emészték, 's végre is eröfogyottan simulniok kellett a' tömeghez, és a' nemes akarat a'mindennapi nyomoruságnak lön áldozata. Azért mondom nektek : Egyesítsétek a' szétszórt erőket, és vessetek belölök mély alapot önnön javatok és közvetve a' haza jövendőjének! A' helyett, hogy eddig az elszigetelten-állott egyes jót a' roszaknak tömege magával sodrottá : most a'jók egyesülése a'szétriasztott roszak egyeseit magával ragadandja, — és gyérülend a' bün és bövülend az erény, és lesztek jövendőtök irányzói a' helyett, hogy máiglan viszonyok ós körülmények rabjai voltatok; egy szóval: lesztek férfiakká, a'szó nemes értelmében, — a' mi mindnyájunk hő óhajtása. Dr. Bloch Móricz. Egyházi irodalom: magyar prof* egyházi könyorgéses -könyveink ügyében. (Folytatás.) III. Szilády László, evang. reform. pap, ságvári lelkész, somogyi egyház- 's vármegyei táblabíró, — Hit, Remény, Szer elet ájtatos elmélkedésekben. Műveltebb protestánsok számára 1844. Szilády Károly betűivel és költségén. Magyarhoni fiatalabb ima-készítőink között egy sem közelítí ugy meg az erdélyi könyörgések raegrovott hibáit, mint szerző. *) Szintszakasztott ollyan pathószszal és magas szemöldökkel beszél ott, hol meg akarja nyomni a' szót, gondolatot és érzést, minőt Séra úrtól láttunk és hallottunk; 's bár Koronka szépségével 's termékenységével nem bír is: de azért ott, hol sz. imái ellágyulnak, *) Sokan vannak, kik nagyon szeretik követni a1

tüzrölpattant erdélyieket. Igy tudnám nevezni a'tiszteletes és tudós férfiakat Magyarhonban, kik egy halotti oratiót addig megirni nem tudnak, mig azért valamellyik erdélyi tárat föl nem verték. Ezt jól is teszik, de azt már nem, hogy a1

maguk nerök alatt ki is nyomatják. D. J. vagy megereszkednek, szintannyi vizet merit, mint bármellyik, azaz, hamis érzelgés között szintúgy elnedvül, mint bármellyik. A* német-divatos imairók közöl választottak-e mustrát, mellyről aztán magyar vászonra varrtak hímet; vagy szívok teljességéből csergedeztek ki e' buzgó vizek forrásai? nem tudom: annyi bizonyos, hogy a* Cleymann- és Glatz-féle napraforgóhoz hasonló, üresbélü imákat már meghaladják színben és ürességben Sz.ugy tetszik keveset imádkozott az élet azon szakában, mikor az ember legtisztábban merítheti kebléből az imádkozás érzéseit 5 keveset imádkozott ifjabb korában, mikor imáink rendesen olly melegek és egyszerűek; ö imádkozni akkor kezdett el, mikor imáit irta; mikor már a' szív és a* kedély átadta functióit az észnek, — ez pedig csak ollyan mesterkélt és fuvalkodó már, mint az agglegény szerelme. Lehet, csalódom, de én ugy hiszem. Én legalább nem találtam meg imáiban sehol ama gyermeki, természet-sugallta egyszerűséget , melly nélkül valamint mi, ugy imáink sem mehetnek be a' mennyek országába. Az ima nyelvének nem szabad tudósnak, nem szabad keresett-nehéznek, nem szabad nyalkának lenni. Mit keres a' könyörgés gyermeki nyilatkozatain ama csomókra-fojtott kötél, mellyel sokan derékon szorítják? 's midőn keblünk boltja alatt, imádságközben, mintegy templom ivezetén, szép angyalfök mosolyognak: nem képtelenség-e ez angyalarczokat tudós parókákba duggatní ? nem képtelenség-e e'mosolygó arczokat keresett szokatlanságokkal megríkatni? — Quintilianus már hajdan megrótta a'szónoklatban azt, mi eilen íróink annyiszor vétnek, — meglehet, vétek én is, — bár távol tőlem a' hiúság, hogy magamat az irók közé zavarjam. **) Az ima-irónak, véleményem szerint, e'három feladata lehet: l)Czifrázat nélkül ékesen, dagály nélkül kenetteljesen irni. 2) Érzelgés nélkül hozni fel a' szív mélyéből a' gondolatot, a' szót, 's ezt az ájtatosság szent tüzénél imává olvasztani. 3) A' szív vallásos érzelmeit nem erőszakosan, hanem csendesen ébreszteni 's emelni ég felé. Ezt csattogó előadás, német, puha érzelgés vagy hidegvette elmélkedés nem teheti; nem szinte a1

phrygiai énekhez hasonlító czikornya, melly keblünk érzelmeit, a>l helyett, hogy csöndesen emelné, sarkukból forgatja ki. — Sz. imakönyyében, a' hit, remény, és szeretet fölötti három, nyalka elmélkedés után vannak: **) Multa impropria, obscura , tumida , humilia, sordida* effoeminata non modo Iaudantur a plerisque, sed quod peius est, propter hoc ipsum, quod sunt prava, Iaudantur. Nam sermo rectus , et secundum naturam enunciatus, nihil habere ex ingenio videtur : illa vero quae utcumque deflexa sunt, tamquam exquisitiora miramur; non aliter quam distortis et quocumque modo prodigiosis corporibus, apud quosdam maius est pretium, quam iis, quae nihil ex communis habitus bonis perdiderunt. etc. D- .T, 16 *