Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-18 / 16. szám

teme, és igy olly testület, mellynek intézkedéseiben a' tevőrészek szabadon választott tisztviselőik, akarat-nyilvánítási szabadságuk által cselekvékeny befolyással bírnak, miből természetesen azt lehetne okszerüleg következtetni, hogy az egyházkerület rendeletei, minden egyes kiegészítő részeinél kötelező erővel bírnak. Azonban csalódik, ki illy jó hiedelmet ápol kebelében; mert — ide nem értvén a' dicséretes kivételeket — némelly egyházmegyéknél a' szabadelmüségi viszketeg dialektikája, korunkban más rendet ajánl és készül behozatni. Ugyanis a' kerületi gyűlés határzatai, bizonyos helyeken, csak akkor nyernek érvényességet, ha a' superrevisorium fórummá alakult részek gyűlése, ujabb megvitatás után, méltóztatott azokat kegyesen elfogadni. Miből származik mindez ? Minmagunk hibás túlbecsüléséből, melly szerint királyosdit, vagy uraságot szeretvén játszani, nem tudjuk tűrni az olly intézményeket, mellyeket társulati körünkhöz közvetlenül nem tartozó hitrokonok befolyása gyakorlatba veendőknek határozott. Szűkkeblű önhittség jogfóltése lehet csak tiszteletlen, hitrokon többség akarata iránt, — 's a' különzö autonomia palástja alatt függetlenkedés rejlik. A' bölcs Montesquieu szerint, ott van szabadság, hol a' törvény despotizál, — 's midőn mi protestánsok, egyházunk önalkotta rendszabályait vagy elhanyagoljuk, vagy épen részletes érdekek miatt bűnös neíí éddel megvetjük: szabadosságot kÖvetünk,raellynek előbb-utóbb prot. szabadságunk esik áldozatául. És, Istenem! milly sokan vannak közöttünk, a* kik ezen igazságot nem értik, vagy inkább belátni nem akarják ; világi bölcseség kezd szentegyházunkban uralkodni , ezért jóformán büntetésül te mivelted azt, Uram! hogy hitfeleink ne lássanak szemökkel, fülökkel ne halljanak, szívökkel ne értsenek, hogy megtérvén meg ne gyógyuljanak (Ésa. VI. 10.) Jaj az engedetlen fiaknak, ezt mondja az Úr, kik tanácsot tartanak nálam nélkül és oltalmat keresnek magoknak az én lelkem nélkül, hogy bűnöket megneveljék! (Ésa. XXX. 1.) — Az Urnák lelke, ki az e.vangyélisták és apostolok által szólott, engedelmességet parancsol elöljáróink iránt, és azt kívánja, hogy az egyházban mindenek ékesen és jó renddel legyenek. Mi prot. keresztyének ezt mindnyájan tudjuk, 's mégis milly botrány támadt körünkben! A' soproni ev. convent, a' dunántúli ágost. hitv. egyházkerületnek, mellynek ö egyik jeles kiegészítő része volna, legközelebbi papválaszlásánál, tétleg nem engedelmeskedett; — ugy látszik, őaz egyházkerületben, mint valami státus a' státusban, függetlenül akar létezni; ugy látszik, hitfelei többségének akarat-nyilatkozatát elfogadni, a' nevezett fényes gyülekezet méltóságát alacsonyító, prot. szabadságát veszélyeztető bűnnek képzeli; hogy is ne? hiszen ha kerületi határzat szerint, választásra kijelölt papi egyéneit az illető püspöknek, czélszerű ellenörködhetés végett, bejelenti, némileg hasonlítania kell a' többi gyülekezetekhez : igy pedig mindjárt oda lesz önállósága, oda tekintélye; — és e' példájával Sopron ama veszélyes tant pártolja, mintha a" rész nagyobb és tekintélyesebb lehetne az egésznél. Úgyde a' soproni ev. convent, ezen protest-protestantismusnak nevezhető irányát igazolandó, kiváltságra, gyakorlat-szentesítette szokásra hivatkozik. Én a' tisztelt conventnek, történeti adatokkal kimutatni szándéklott önrendezési, papválasztási előjogát nem hozom kétségbe : csak azt bátorkodom nyilvánítani, hogy evangyéliomi egyházunkban nem dicső 's épen nem üdvös olly kiváltsághoz ragaszkodni, melly testvéri csatlakozás helyett, az elsőszülöttség keleti jogának számunkrai biztosításával, testvérinktöli önérdekes szakadásra vezérel; — olly kiváltság, melly társulatban törvényen kívüli állást láttatik pártolni, átok inkább mint jótétemény, — olly egyházkerületi határzat ellen, mellynek szent czélja a' testületi részek összeköttetésének észszerű szilárdítása, a' nélkülözhetlen jó rend fentartása, előjogok fegyverével küzdeni, nem egyéb szentegyházunk közérdeke elleni bűnös merénynél; — *s épen ezért, ha valakitől, ugy az értelmes, müveit soproni gyülekezettől a' prot. egyház méltán megvárhatja, hogy olly előjogról, melly korunk túlzásaiban a' közrend felforgatását könnyen előidézhetvén , szent egyletünknek kiszámíthatlan károkat okozhat, nekie pedig lényeges hasznot nem ad, — tegyen le 's a' különben is szabadelvűleg intézkedett, egyes gyülekezetek jogait nagyon méltányolt egyházkerület hatóságát tiszteletben tartsa. Igy tenni, illy szép példával menni elő, sokkal dicsőbb, mint gyakorlat-szentesítette, ártalmas szokáshoz, minden tágítás nélkül, ragaszkodni ; annyival inkább, hogy egyházi téren az igazság irányában nincs helye az elévülésnek, mert Tertullián szerint (libr. de veland. Virg. c. 1.) Veritati nemo praescribere potest, non spatium temporum, non patrocinia personarum, non privilégium regionum; — 's evangyéliomi álláspontunkon soha sem szabad elfelejteni Ágoston hittudornak ama fontos intését : Nemo consvetudinem rationi et veritati praeponat, quia consvetudinem ratio et veritas semper excludit. — (Vége következik.) Széki. Főtiszt. Haubner superintendens úr 's a' soproni evang. gyülekezet között« a' lelkészségre kijelöltek neveinek folterjesztése tárgyában, keletkezett vita. Hogy magatokat megszégyenljétek, ezt azért irom. Nincsen-e ti köztelek egy bölcs ember is, a" ki Ítéletet tehetne az ö atyafiai között? I. Kor. 6. 5. Ha vétkezik ellened a' te atyádfia , menj el és dorgáld meg öt csak te közötted és ö közötte : hogyha szódat fogadja, megnyerte d a1

te atyádfiát. Ha pedig