Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-11 / 15. szám

egyformaság nem létezik; ha egyenlően minden választó egyház nem tartozik kijeleltei neveit a' snprns elébe terjeszteni: a' rendet fentartani nem lehet. Csodálatos! Mit mutat e' részben más or­szágok példája, hol tagadhatlanul virágzóbb álla­potban van a'protestantismus ügye és hol az egy­házi fenyíték is jobban tartatik fen, mint nálunk Magyarhonban Nem tudjuk-e, hogy, például, Szász- vagy Bajor-országban néhány papi hivatal betöltése a' patrónus kinevezésétől, néhány pedig a' község szabad választásától függ ? Nem tud­juk-e, hogy ugyanegy Berlin városában, egy lelkészi állomásra maga a' király, másra a' városi tanács, harmadikra pedig a' presbyterium hívja meg az alkalmatosoknak vélt papi egyéneket? 'S ezen egyformasághiány vájjon felzavarja-e a' minden gyülekezetek közli jó rendet? — Továbbá állíttatik, hogy ezen rendszabály által, melly sze­rint a' kijelöltek neveik a' suprns elébe terjesz­tendök, az olly annyira szükséges és üdvös ellen­őrködés gyakoroltatik. Hadd bonczoljuk ezen ál­lítást minden részletében! — Hogy a' papi sze­mélyzetre nézve protestáns egyházunkban szük­séges az ellenőrködéf, azt józan észszel senki sem tagadhatja. Hogy ezen ellenörködés épen a'sup­rens főfeladata, már maga a' neve mutatja. Csak azt vonjuk méltán — szabad és nem consistorialis egyházszerkezetünknél fogva — kélségbe, hogy épen pap-választáskora'kijeleltek neveinek super* inlendens elébe terjesztése volna a' legczélsze­rübb eszköz emez ellenörködés gyakorlására. Minden bizonnyal leghívebben ellenőrködik az egész kerület lelki javára nézve a* suprns, hogyha a' leendő lelkészek tudományos előmenetelét 's er­kölcsi és vallásos életét folyvást szemmel tartja s őket mind a'candidatusok sorába lépés-, mind felszenteltetésök alkalmával szoros vizsgálat alá vonja. Ha csupa jól elkészült, tiszta-erkölcsü's vallásos-életü míveseket fogad a' suprns az Úr szőlőjébe: legbiztosabban veszi elejét minden, a1 Krisztus juhainak béresek által okozható, árta­lomnak. E' praeventiva censurája a' lelkipásztor­ságra készülő ifjaknak az egyházi fenyíték és el­lenörködés legczélra-vezetöbb neme. Ezt gya­korolja minden szigorral a' kezeibe adott ifjak felett, a' suprns, 's mondhatjuk bizlosan, hogy ál­dás fogja követni főnöki intézkedéseit 's többet nyerend az egész egyház, mint azon, a' gyülekezet autonom öntudatát sértő, felterjesztési rendszabály által. — Annyi bizonyos: ezen rendszabály ellen­tétben áll mindazon előnyökkel, miket egyhá­zunk körében elérni ohajlunk. Szabad egyházat akarunk's ime illy törvényt alkotunk, melly min­den consistorialis rendszabálynál szolgaibb. A' hol consistorium van, mintáz örökös tartományok­ban, olt is tartoznak a' lelkészt-választó gyüle­kezetek a' kijeleltek neveit az említett ellenőr­ködő hatóságnak elébe terjeszteni. A'consistorium ezen felterjesztést tarlo/.ik helyben hagyni, ha a\ felterjesztettek megválaszthatók, — hanem azo­kon kivül nincsen joga másokat is ajánlani. Mert ezen másokat is ajánlhatási joggal mit érni el egyebet, mint épen azt, mit kikerülni akarunk, tudniillik rendetlenséget ? Vegyük a' dolgot pra­ctice! Több izben összegyűl a'gyülekezet presby­teriurna 's történnek vitatkozások a' kijeleltek fel­állítása felett. Végtére megállapodnak szavazat­többséggel, hogy kik legyenek azon hármak, kik közöl a' lelkész választandó. Átküldik a kijeleltek lajstromát a' supmsnek. Ez helyben-hagyja ugyan a' felterjesztést, hanem azokon kivül másokat is ajánl, meglehet, ollyanokat, kiket egy nevezetes kevesebbség ki akart jeleltetni, kik azonban a* majoritás végzése következtében kimaradlak a' jelölésből, 's íme újra kezdetnek az izgatások. Mert azok, kik minoritásban maradtak, kedvenczöknek a' suprns általi ajánlása nyomán feljogosítva ér­zik magokat,nem másra, mint kedvenczökre sza­vazni, sőt másokat is arra birni erőnek erejével iparkodnak, Igy, meglehet, négy, öt, hat közöl, eloszolván választáskor a* szavazatok, az ered­mény az, hogy A. vagy B. a' lehető legnyomo­rúbb relatív szótöbbséggel papnak választatik_ Már kérdem : megfelelő-e illynemü intézkedés a* jelenkorunkban mutatkozó szellemmek, melly mindenütt, kivált papválasztásnál, általános sza­vazattöbbséget méltán követel ? Vagy azt mond­ják némellyel?, hogy ozon záradék, melly a' su­pmsnek másokat is ajánlhatási jogát magában fog­lalja, üres formalitásnál nem egyéb!? Azoknak véleményében nem osztozhatom, sőt erősen hi­szem és vallom, hogy minden törvényt, világit ugy, mint egyházit, illyformán kell szerkezni, hogy üres*formalitás benne ne lappangjon. A'törvény­nek minden betűje világos és fontos legyen, ne­hogy a1 rabulisticai fondorkodás, melly, fájdalom! egyházunkban is ollyannyira lábra kapott, alkal­mat nyerjen zavarban halászni. Szabadságot, ren­det, békét akarunk az egyházban's íme illy ren­deléseket léptetünk életbe, mellyek által a' legna­gyobb rendetlenségeknek 's örök hareznak nyit— tátik ajtó! Olvastuk az 1846. egyetemes gyűlés­nek egyház-rendezési tervét. Ennek 19-dik §­ában következő sorok találtatnak : ,,A' (lelkész) választás az esperes és esperességi felügyelő vagy esperesi helyettes és egyik esperességi ül­nök elölülése alatt, de egész szabadsággal, min­den kijelölés nélkül történikAzon terv­nek függelék gyanánt hozzácsatolt indokolásában pedi<; ezen megjegyzésre akadunk: ,,Ugyanazért mellőztük tercünkben a9 kijelölést minden egyházi választásoknál, miután már e9 kijelölés is a' sza­badság korlátozása 9 s a1 közbizodalom némi erő­szakoltatása. Mellőztük még a lelkészek megvá­lasztásánál is, mert minél fontosabb életkérdés a' lelkész választása az egyes gyülekezetekre nézve, annál kivánatosabb a'szabad és korlátlan válasz­tás elvének szabafos alkalmazásaKérdés : az

Next

/
Oldalképek
Tartalom