Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-11 / 15. szám

egyenes 's legközelebbi utódjának mondanak, egy körlevelében, (melly levélnek authentiája ugyan nálunk nincs, de róm. atyánkfiainál igen is van) hol előszámlálja ugyan Péternek, Pálnak minden utazásait, viselt dolgait, — irja nevezetesen, hogy Pál Néró alatt halált szenvedett,-—de Péterről keveset szólván, sem azt, hogy nyugot felé ment volna, sem mártiromságának helyét, annyival inkább római püspökségét, a' mi legkülönösebb, azt sem említi , hogy ő Római Kelemen, lett volna Péternek Rómában , mint püspök, utódja. Utoljára is a' Legendákra 's a' Decretales Epistolákra kell szorulnunk : ott láthatni, mikép lehetett a1

gyenge hagyományi alapon olly magasra fölemelkednie az épületnek. Isten őrizzen, íiogy £Ún}nyal akarnám illetni a' Legendákat 's azért hoznám elő! tudom , hogy minden vétkes, gúnyos szóról, sőt gondolatról is számot kell adnunk. A' Legendák eredetileg ártatlan olvasmányok voltak, mellyekben sok érzékeny történetek , nevezetesen az üldöztetett vértanúk életök, szenvedésük's haláluk körülményei, Istenbe-veteif erős bizodalmuk egyszerűen leíratott, és a' keresztyén hit erősítése végett, mindenütt, különösen a1

kolostorokban, szorgalmasan olvastatott. De ezek alább szállottak beesőkben, midőn a' XII. és XIII. században a' tiszta egyszerűségtől eltávoztak. Őszintén elöbeszéli a1

XVI. században Valerius Augustinus, veronai püspök, de Rhetoríca Christiana czimü könyvében, mikép aljasodtíik el 's mesékkel elegyes számtalan Legendák keletkeztek az egyházi világban. Ugyanis az apostoloknak életöket, csodáikat, utánok sok kegyes híveknek üldöztetésöket, vértanúknak kínszenvedéseiket, kimulásuk körülményeit, kiedván a' főnök (Prior) gyakorlatra themául a' kolostorbeli, ifjabb szerzeteseknek ; ezek szabsdjdgot veitek magoknak, mint kik tüzesebb képzelő tehetséggel bírtak, és a' szenvedő vértanúknak 's kegyetlen gyilkos zsarnokoknak helyzetökbe tevék magokai •egészen, azokat szabadon beszéltették, foglalkoztatták. Később ezeket a' gyűjteményeket véletlenül megtalálván, a' kolostorok falai közöl kihozván , a' szabad poetai szellemet nem tudlák az eredeti egyszerű igazságoktól megkülönböztetni , igy végre gyermeki, szerfelett nagyított beszédekké váltak. A' Iíl-ik századból egy példával szolgálunk. Lörincz, római diakónus 's ártatlan vértanú biographiája eredetileg ebből áll : Midőn püspökét Xistust (Eufropius és Eusebius szerint Faibianust) halálra vitelni látta Lörincz, fölkiáltott hozzá, mondván : „Atya ! hová mégysz fiad nélkül?" A' püspök pedig erre felelte : viseld gondját az ekklézsia kincseinek! Ámde Decin;* és kincsszomjas, istentelen szolgái aranyat, ezüstöt gondolván, tüstént Lörinczet is megfoglak. A' kincsnek összeszedésére a' vértanú diakónus időt kért és nyert, 's ime harmadnapra számtalan koldusokat, szegényeketDecius szolgái elébe állított, mondván : Ezek az ekklézsiának igaz kincsei, mert a' mi ezeknek adatik, el nem vesz, de bő nyereséggel adatik vissza az egekben. Erre megboszankodván az arany 's ezüstreásítozó szolgák, kínos halál nemét gondoltok ki számára , t. i. vasedényre, rostra fektették, alá tüzet raktak, 's keserves kínok között igy ölték meg. Eddig van az egyszerű történet. Ámde a' mennyi és a' mi ehez még loldva van, Ambrosiustól kezdve a' Legenda Sanctorum vagy História Lombardicában, a'XIII-ik századbeli Aurea Legendában, mellynek szerzője Jacobus de Voragine, egészen Prudentiuslg, ki ezen szomorú történetet mesterileg fölékesítve, érzelgős tollal elöadá, p. o. hogy a' tüzes roston fekvő Lörincz mondotta volna a' körüle-állóknak:,, hajh! mi kedves hívest érzek !" és a' mellette állóprnefectushoz igy szólt volna : „Fordíttass meg, egyél már, megsült a' fél oldalom" 's a' t. ezek már, tudnivaló, mind köllemények 's a' tüzes, ifjabb szerzetesek szüleményei. — Hlyen, a' Valerius Augustinus derék püspök értelmében feldolgozott materiák voltak kétség kivül a1

napnyugoti kolostorokban ím ezek :- Primátus Petri, Vicarialus Petri, Claves regni coelorum Petro deditae, Martyrium Petri et Pauli, Universalis Episcopatus, Mortes persecutorum s a't,, mellyeket pompásan \ kidolgozott a' szép-tüzü 's kedélyes ifjabb klérus, tudnivaló, hogy nagyon kedvezvén Rómának, hol már a' II— ik században Viclor háhorgani kezdett, csekélység miatt a' napkeletiekkel, István pedig már o* Ill-ik században magát az aírikaiak felébe emelni szándékozott; ámbár akkor még Cyprianus sz. atya hatalmasan ellene-állott, mert 74-ik levele szerinl, igy írtak az afrikaiak Istvánhoz : Neque enim quisque nostrum Episcopnm se esse Episcoporum constituit, aut tyrannico terrore ad obsequendi necessitafem collegas suos adigit. Végre meg kell vallani, Péter római püspöksége 's helytarlósága felőli hiedelemben aligha megerősítette valami annyira a' keresztyénség nagy részét, mint az első római püspököknek, mint szerzőknek, tulajdoníttatott levelek, Epistolae Decretales, mellyek nyolez századon keresztül abban a' hiedelemben tartották a' keresztyénséget, hogy azokat, a' Vl-ik század vége felé,, egy sevillai kegyes Isidorus atya szedte volna össze, mint igaz szüleményeit az első római püspököknek. Ezekben a' Decretalisokban, mellyekben gondoltatnak alapulni a' pápa jogai, azon kivül, hogy sok határozatok mondatnak lenni, arról, hogy a' római pápa a' világon legelső, hogy a' papokat, különösen a1

püspököket, világi embernek bevádolni tilos, hogy minden kétes ügyet n* római pápa elébe keli apellálni, — ezenkívül, mondom, még sok csodálatos dolgok foglaltatnak, p. o. hogy egyet-kettőt említsek : irva van benne, hogy mindjárt az első pápa Sz. Péter után, Kelemen rendelkezett, felőle, hogy a1

püspök infulá-