Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-10 / 2. szám

Segítsünk tehát a' dolgon, ha csak holtunk napjáig törpék lenni, ezen iszonyú egyházi mételynek zsarnoki uralma alatt, lassú halál utján Tégre is elveszni nem akarunk; mert ez csakugyan lassú halál, a'mint most a* gyakorlati téren forgunk, 's igy ha száz egyházi lap jő is létre, nem lesz soha semmi belölünk. Segítsünk pedig mindenek előtt is az egyházi adónak aránylagos kivetése és életbeléptetése utján ; mert ezt ajánlja a' keresztyén vallás, mellynek mi őrei vagyunk Luk. 12:48. — Péter 1,4: Í0.),— ezt sürgeti az osztó igazság, ezt követeli az igaz felebaráti szeretet, — azonban ez legközelebbről is érdekel minket. Minden ellenvetés e' tárgyban csak önzés 's szűkkeblűség szüleménye, 's mint ollyan, világosan megvetendő. Ha pedig azt találná valaki mondani: „Nem kell a' népet többről többre terhelni , mert ugy is elég súly nyomja a' vállát", annakén azt mondanám: Nem is akarjuk mi a'nép nek legszegényebb sorsú osztályát terhelni, az marad a' mellett, a' mint eddig is volt: hanem igen is akarjuk azokat,a' kiknek az Isten több módot,tehetséget adott; mert ezek felől szólnak a' felebb idézett sz. igék, 'sezek méltán is adhatnak többet, miután többet vettek 's könnyen telik tőlük. — Általában azon ellenvetés, mintha híveink az egyházi adó siltal nagyon terhelve volnának, teljességgel nem áll. Mert vegyük csak a' hajdankori zivataros időket, a' midőn elődeink vallásuk miatt üldöztettek: mennyit fáradtak, szenvedtek, költöttek azok? és mégis győzték a* fizetést, templomok helyett templomokat, iskolák helyett iskolákat építettek. Hát ha azok mostoha körülmények közt sokat elbírtak : mi sokkal kedvezőbb körülmények közt kevesebbet vájjon nem bírnánk-e el? Higye, a' ki akarja, én nem hiszem. Azonban tekintsük felföldi hitsorsosinkat. kik közöl némellyiknek egy talpalatnyi földe nincs, sem otthon nem képes kenyerét beszerzeni, hanem itt az alföldön cserél fa- és cserép-edényért, taplóért, köménymagért kenyeret magának: mégis képes annyit, avvagy még többet is fizetni a' vallás tanítóinak, mint a' leggazdagabb földes, jószágos ember másutt. Hát ha egy illy földhöz ragadt, kinek, ugy szólva, semmije nincs, tisztességesen elviselheti terhét: nemde nem kétszeresen, háromszorosan elviselheti ezt akkor az ollyan, kinek a1

jó Isten mindent adott, kinél épen csak jóakarat hiányzik? Ugy van, uraim! Ne higyetek ti az illyen jajveszékelő embereknek, mert a'szegény , ki leginkább panaszkodhatnék e' részben, többnyire hallgat, 's mire a fizetés ideje bekövetkezik, rendesen és tisztességesen lerója adóját : hanem többnyire tehetősök zúgolódnak az adó ellen; ezek pedig azért teszik azt, hogy nekik ne kelljen többet fizetniök, noha mégis ők akarják az elsőséget mindenben megtartani. 'S ez az a' hydra, melly egyházunkat több esztendő óta fogva tartja, zsibbasztja; ez az a* borzasztó egyházi métely, melly a' szellemi élet fonalán rágódik, melly minden józan, keresztyénszerü haladásnak átléphetlen gátakat törekszik vetni; ez az a' haszontalan korcs, melly az egyház szegénysorsu tagjainak és vallástanítóinak tápláló nedveiket apránként felemészti, hogy utoljára is lassú halállal kényteleníttessenek meghalni. Le hál az illyen veszedelmes hydrával! ki az illyen haszontalan herével I Jog és igazság ültettessenek valahára már az egyháznak tfssze — vissza taposott kertjébe! hisz ugy sem illenek ők sehova is jobban, mint oda. Majd ha a'sújtott szegényeketekként magunkhoz emelendjük, azonban az elbízott hatalmasokba szinte több igazság-ismeretet és tiszta felebaráti szeretetet lehelendünk a1

mostaninál; vagyis, ha az eddigi vastag hályogot leveendjük szemeikről: mindjárt több és kedvesebb szellemi élet fog mutatkozni egyházunknak mostani borús egén, — mi pedig az anyagi nyereményt illeti, e' részben a' segélyforrás szinte meg lesz nyitva. Lesz hát miből teremteni egyetmást, mi most nincs. Csak minél elébb és férfiasan lássunk utána! mert hogy az országgyűlés, tractus, seniorátus vagy superintendentia anyagi tekintetben most még segíthetnének rajtunk, az előttem csak szép rege vagy tündérálom, — és ha mi mindig csak alunni fogunk, ugy az ördög egészen bevetheti konkolylyal földünket 5 vagy pedig ha budgetre szorulunk, rajtunk is könnyen megeshetik az, mi Judással történt, t. i. hogy Krisztust az ezüst pénzecskékért eladjuk. Ismét mondom tehát, ne hivalkodjunk, sem egyre vagy másra ne hivatkozzunk; hanem ha beteg egyházunknak valóságos felüdülését óhajtjuk , mint hozzánk és hivatásunkhoz illik: nyuljunk munkához, mert becses az idő; azonban meg vagyon irva, hogy a' földnek is mi vagyunk savai. (Vége következik). Horváth Sámuel, tót-komlósi ev. lelkész. Tolna-baranya-somogy egyesült evan$r. egyházmegyék gyűlésének jegyzökönyvéből részes kivonat. A' tolna-baranya-somogyi egyesült evangélikusok f. évidec. 16-kán nt. Borbély József esperes, és az esperesi felügyelő úr meg nem jelenhetése miatt, e' végett teljes tisztelettel megkért nagytek. Magyari Kossá József t. b. urak elnökletök alatt, Gyönk helységben, tartott rendkívüli közgyűlése jegyzőkönyvébőli kiirat: 3-or Nt. esperes úr benyújtván a' legközelebb mult pápai egyházkerületi gyűlés legnevezetesebb eredményeit érdeklő hivatalos jelentését, u. m. főtiszt, 's tudós Haubner Málé urnák a1 *) Érkezett e1

czikk szerkesztőséghez dec. 20-dilsánk 1846, Török,