Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-04 / 14. szám

vagyunk a' róm. anyaszentegyház kebelébe fog-lalvák. Valóban, bár Mát. XVI-ik részében, — honnan, mint eredeti oklevélből, a' nagytisztelelii róm. k. klérus Péternek apostoli elsőségét, helytartóságát 's az egész római hatalmas hierarchiát kozfa volna. — Egyszerűen véve föl a' dolgot, Péter és társai igen gyenge-értelmű tanítványkák valának még akkor Jézus iskolájában, midőn őket az említett részben, vájjon nevekednek-e már az isméretben ? Urok próbálgatta. Az egész kiolvasni szokta, — Jézusnak Péterrel tartott be- j tanítványkartól kérdezte a' fenséges rabbi: kinek szélgetése azzal végződnék is,- hogy öt Rómába püspöknek kinevezi, minden utódainak lajstromát évezredekig Máté előszámlálja, többek közt a'kegyes olvasó az új főpásztor becses nevét is ott találja ; bár továbbá az egyházi 's világi történettanban jártas-keltes tudós világnak, a' Péterre hivatkozó hierarchia előállására nézve, semmi, legalább olly halomra gyűlt ellenvetései nem volnának is; bár végre a* róm. k. hívek, kik Krisztus helytartójának 's utódjainak leikipásztorságuk, sőt, mint mondatik, a' sz. léleknek most is rendkívüli kegyelmével teljes anyaszentegyház fölvigyázata alatt vezéreltetnek 's legeltetnek, az Isten és felebarát iránti szeretetre 's minden erényekre nézve, minden népek és nemzetek fölött kitűnnének, jobbak, szentebbek, tökélyesebbek volnának is; igenis, bár az előterjesztett czikkek ellen legkisebb szót nem emelhetnénk is : bizony, bizony mondom, velünk protestánsokká!, 's a' több különböző felekezetekkel, kik már erős meggyőződésünkért, istenfélő, királytisztelő, hazaszerető elveinkért, annyit 's olly számtalanszor szenvedtünk ; kik a' XLII. zsolt. 8. 9. verseit : „a nyomorúság egyik mélysége a' másikat követi" 'stb. Igazán elénekelhetjük : a' tisztelt kegyes főpásztornak nagyobb kímélettel kellett vala bánnia. Mert hiszen irva van, hogy maga amaz Atya jobbján ülő s érettünk szüntelen esedező Jézus is tart engem, embernek fiját, a' nép, és kinek ti? Péter felelte azt, a' mit már a' többiek is épen ugy tudtak 's alkalmasint azért ö, mert legelevenebb, tüzesebb 's bátrabb volt. Méltó megjegyezni, hogy az illyen-jellemű ember sokszor hirtelenkedése által nagyot bukik, 's a' legszentebb ügynek is árt, mint alább Péter viseletéből majd kiviláglik. A' jól-felelt tanítványban megdicsérte Jézus 's boldogoknak monda a' többieket is, és hogy nemcsak Péternek, de társainak is adá (a' többesben szólt) a'mennyország kulcsait, a'kötöző 's oldozó hatalmat : láthatni Máténál a' XVIII-ik 's Ján. evangyélistánál a' XX-ik részben. Ámde, miként meg szokták dicsérni a' széptüzü 's bátor tanítványt : épen ugy lepirongatják, ha a' nyelv elébb jár, mint az ész, és éretlenségböl, hirtelenkedésböl szarvas hibákat ejt, mi szegény Péteren épen megtörtént. Ugyanis, alig végzi az evangyélista Jézus dicsérő-beszédét, nyájas kifejezeteit : mindjárt utána egy pár verssel, minő szomorú szerepet játszott Péter, azt világosan előterjeszti. Szoktatni akarván Jézus a' tanítványokat, hogy megrögzött zsidó elöiléletökről mondjanak le, miszerint a' Messiást hatalmas világi fejedelemnek, nem pedig e' földön megalapítandó igazság és erényországa királyának alakjában képzelték 's várták, — tehát jelenti nekiek, hogy ő Jeruzsálembe felnem ollyan főpap, ki erőtlenségünk érzésén meg menendő, ott az evangyélmi világosság elleneitől ne indulna: hanem ollyan, ki maga is megkísér- sok gyalázatot, végre halált is szenvedendő. Erre íetett mindenekben, a* bűntől megválva. (Zsid.jszót emel Péter, mint szokott, bátran, hatalma-4 : 15.) Es ha legbünösebbek volnánk is a' föld|san,'s kezdi megtámadni Jézust, mondván : „ Kedhátán, nem azt írja-e a" nagy apostol a1

Galátziabeli híveknek, különösen lelkipásztoroknak 'selővezz magadnak, tframí ne essék ez rajtad." Az Üdvezítő pedig látván, milly veszélyes értelmiség járóknak : „Atyámfiai! ha az ember elfoglaltatik nélkül a* túlbuzgalom, szigorú tanítói helyzetbe •á' sátántól a' bűnben , ti, a' kik lelkiek vagytok,|tette magát, 's megfordulván, felele nekie: „Táaz ollyat építsétek fel alázatosság lelkével, meg- ! vozzál tőlem, kísértő (sátán), bántásomra vagy gondolván, hogy te is meg ne kisértessél. Gal.VI.l. nekem: nem vagy bölcs az isteni, csak az emberi Ámde az említett czikkekre különben is sok|dolgokban." Gyarló Péter! mit mondjak az egész mondani valónk levén: a'közlött hatalmas főpász-! XVI ik részbeni szerepedre? Szánakozva, de tori levél által fölhíva érezzük magunkat, vállá- 'kénytelen vagyok kijelenteni:priora tolluntur per sos elvünket, e'részben mintegy mentségül szól--jposteriora. Oda minden későbbi századok által gálandót, előterjeszteni; és azt hiszszük, hogy az képzelt dicsőséged 's hatalmad! Ha van okosság, Igazság ellen vétkeznénk, lelkiösmeretünk szavát melly képes fogalmazni, a' gondolatokat rendezni, fojtanék el, ha mélyen, mindig mélyen hallgat- >ítéletet hozni, és igy, ha Jézus pirongató szavai nánk. Mi hát az elsőt illeti: Mát. XVI. egész ré- szerint, azt sem tudta még akkor Péter, hogy az Széböl, nézetünk szerint, semmi, a' róm. hierarchia alapítására szolgáló oklevelet nem olvashatni ki; még a' Péter elsőségét, több tanítványtársai Atya kebeléből aláhozott tudományért Jézusnak a' tudatlan, bűnös, kegyetlen világtól halált is keli majd szenvednie, — és hogy e' nélkül Isten feletti értelmiségét, erkölcsi jellemét, becsét sem; .igazságának elég nem tétethetett, a' megtérő büannyival inkább nem, hogy Jézus öt helytartójává; tette, 's valami nagy egyházi hatalommal, kiváltsággal, méltósággal, a' többek felett megaiándénösöknek az idvesség meg nem szereztethetett; ha még azt sem értette Péter, több tanítványtársaival együtt, (mint láthatni ugyan ennek a' ne-