Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-03-28 / 13. szám

vül, *s nem az egyház fölött, hanem a' Krisztus egyházában ben, 146 evangelikus gyülekezetek egyeteméből áll, 's a'melly illy egyházi testületnek honi törvényeink által el van ismerve. — *S ha egy illyen, Isten és emberek által elismert, vallásos testület közértelemmel, közakarattal törvényeket szab önmagának, 's azokat minden egyesekre kiterjeszti : szabad-e kétségbe hozni azt, hogy neki erre joga volt? — 2) Mi idézte e' peres szabályt elöl* — Mondatik : ellenséges indulat, melly a' soproni conventet ezer meg ezer áldozatokkal szerzett jogaitól meg akarja fosztani. — Ez puszta vád, mellyre egyházkerületünk legkisebb okot sem adott. A' szabályt a'legsürgetőbb szükség szülte, mellyet orvosolni szent kötelessége volt. Sok évek óta legsúlyosabb bajai voltak azok, mellyek a'papválasztásokból származtak. Ki nem ismeri a' pöttelsdorfi, puczinczi, német szentmihályi s. t. históriákat! ? Azok közöl, kiket a1

superintendens candidált, sok gyülekezet nem akart választani, ~ kiket pedig sok gyülekezet meg szeretett volna választani, azokat a' superintendens nem tartotta candidálhatóknak! — A' viszálkodások élesztője közönségesen a' soproni papválasztási privilégium volt. A' gyülekezetek azt mondogatták : „ha azok nem fogadják el a' candidátiót, miért fogadnák el ők?" Egyházkerületünk,tartós békét és rendet eszközlendő, elvette a' superintendenstől a' kijelelési jogot és a' történhető botrányok elhárítása végett, csupán az ellenörködési kötelességet hagyta meg neki, reménylvén, hogy igy megnyervén a' gyülekezetek a' kijelelési szabadságot, a'soproni gyülekezet pedig nem vesztvén a' természetes felügyelés elfogadása által semmit, a1

régi súrlódások megszünendenek és minden egyházaink testvéri szívességgel simulandanak egymáshoz ! A' reménység nem szép-e, és nem válik-e egyházkerületünknek becsületére ? De hogy e' szép reményében meg csalatott, ő-e annak oka ? 3) Hogyan keletkezett e9

szabály ? — Mondatik : rögtönözve, hevenyében, csak t. D. győri lelkész űr kérdésére. — Ez kétségkül csipős gúny akar lenni; mert megfontolatlan határzat csak a' gyávák tanácsából szokott kikerülni; már pedig hogy kerületünk nem gyáváskodott, megláthatja ki-ki, ki az 1846-dik győri gyűlés jegyzökönyvének 3-dik pontját megolvassa. Az utasítást kidolgozott választmány munkálata nyomtatásban köröztetve volt, és minden gyülekezetek felszólítvák, hogy követeiket ugy bízzák meg, hogy a'munkálat legfontosabb pontjai fölött határozni lehessen. Hol előkészített fogékonyság nincsen, olt egy gyenge szózatocska általános viszhangra nem talál. Mennyire általános össze-egyezésböl származott a' papválasztási szabály és annak mindenekrei kiterjesztése, kitűnik abból, hogy mindeddig nem találkozott, a1

soproni conventen kivül, egy gyülekezet, melly ellene elégedetlenséget mutatott volna. Ha pedig a' közgyűlés igy kielégítette a' közkivánságot: lehet-e igazsággalmondani, hogy szabályával hirtelenkedett? 4) Micsoda bántalmakat szerezhetett ez a% szabály? Mondatik, hogy a'pap választási ellenörség kiterjesztése a'soproni gyülekezetre is, ennek jogait tetemesen sérti. — Ezt egyházkerületünk, mint evangyélmi egyházkerület, a' soproni jeles gyülekezetnek evangyélmi müveltségéröli fogalma mellett, nem hihette. Nem hihette, hogy olly valamit külön-jogai közé számláljon, melly a'Krisztus értelmes hitre, munkás szeretetre, szerény reménységre épített anyaszentegyházának szerkezetével ellenkezik. Mert ha abban, hogy egyházkerületünk a' kijelelési szabadságot és a' kijeleltek közöli szabad-választási jogot minden gyülekezetnek a' superintendens csupa felvigyázása melleit megadta, — csakugyan van valami megbántó : ez bizonyára nem állhat másban, mint hogy a' soproni gyülekezetnek fáj más evangelikus gyülekezetekkel egyenlő és nem sokkal magosabb fokon állhatni. Már pedig, hogy ez neki sérelmes lehet, t z a' mi egyházkerületünk hibája-e? — 5J Hát a' superintendens c' sérelmes szabály körüli eljárásában mit vétett? Mondatik, hogy közbenjárói magasztos tisztét magától elutasítá, — a' soproni convent vonakodásának indokait félre magyarázá, — azt a' legsúlyosabb vádakkal illcté, — utasításának három pontjait megszegve, köztudomás szerint, Bécsbe sietett 's mellőzvén az egyházi hatóságokat, a' soproni evang. conventet a' löméit, magy. kir. udv. Cancellariánál bepanaszlotta, 's világi hatalom-karért folyamodott. — Mit kellett volna a' superintendensnek tennie, hogy közbenjárói magasztos tisztében a* soproni nemes conventnek helyeslését megnyerhesse? azt eltalálni nem nehéz ; és ha ő ezt jobb meggyőződésével összeférhetönek találá: minden bizonynyal annak kedvében járni el nem mulasztá. De valamint minden más dolgokról megvan mindenkinek saját nézete ésérzése,—ugy a' hivatalos kötelességekről is ; és valamint mindenkinek szabadságában kell állani, akárhol is legjobb meggyőződését követni: ugy főkép a' hivatalos pályán. Meg kell tehát engedni a' superintendensnek is, hogy ö saját lelkiösmeretét fogadta vezérül. Hanc veniam petimusque damusque vicissim! 'S ezért tartolta jónak a' nyilvánosság terére kilépni. — Most az elsö három vádpontokra nincs mit felelnie. Lépéseit kimutató levelezése a' világ előtt van, mindenki szabadon megítélheti : ha ugyan közbenjárói tisztét magától elutasította-e a' superintendens? a' helyes indokokat félre-magyarázta-e 's ártalmatlanokat súlyos vádakkal illetett-e? — A* mi ezen lúl mondalik, mint új vád, új figyelmet igényel: mert csaknem minden szóban van vabmi, a' mi a' valóságtól eltér. A' soproni ev. gyüleke-