Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-03-21 / 12. szám

zelni nem akaróknak álmát fenyítőleg szaggasd meg." Igaz, hogy a' magyar törvény mellett még nagyon elkelne egy illyen serkentő : de ez imában még sincs egészen helyén,kivált protest.pap szájában, kinek l'ele fizetése rendesen rováson van. Pént. r. „Ismerjük a1

betűket, mellyeket villanytüz sütött a' messzeföldröl jött fellegek sötét homlokára, nevedet jelentik ezek." A kép valóban nagyszerű ; Vidor Ilugo szinte egy illyen tüzes homlokú felleget szólít meg Sodomájában.Pént. e. Kétkedések a' gonviselés útai felelt. ,,'S midőn e' gondolatok özönlik körül lelkünket, 's elmerítö hánykódások csapkodnak : mentő-szigetként tűnik fel a' Sión, a' rajta lobogó szent tüz melege feléleszti az elaléltat 's égi szózat cseng alá a' mélységbe : gyermekeim, én szeretlek titeket!" E1 nagyszerű hasonlításokkal illuminált kép és gondolat méltósággal megpendülhet a' szent lant húrjain; igenis,a' lyra mellett magának Klopstocknak egy maradna ez remekei közöl: de egy köznapi könyörgés prósájában épen ollyan, mint a' kórházi leves szinén úszkáló zsírsziget. „Jelentsd meg azért végünket ... ne, mégis! ... nekünk, kik minket szeretnek, 's kik nem szeretnek is, adj jó éjszakát! Amen!" Egyszerű szép helyek. Szomb. r. Az idő becséről, igen jó. „De ugy-e szent atyánk ?" magát elhitt gyermek szájába illő tudakozódás. Szomb. e. A' sorsok különbségéről. Van e' könyörgésben, többek között, egy szokatlan kitétel,melly odamutat, hogy sz. nagyon szereti a' német nyerget : „Életünk e' gondolaton épülje ki hiányát." Sok magyar irónál lehet ugyan már ma illyesmit olvasni : „kigyógyulta betegségét,-kiépülte romlását 's a' t. de ez nem jól van magyarul. Azillyen-természetü igéknek cselekvő jelentést adni, erőszak nélkül nem lehet. Ősziek. Hétf. r. A' vetés és az aratás mint a' jelennek és jövőnek képei. Vannak itt is nem szép, sőt izléshiányra mutató szokatlanságok, mint: „Megadósíljuk a' tavaszt;" vannak színezések, mellyek sokban hasonlítnak a'meszeléshez, mint: „hogy ott, hol magvető lába alatt olvadnak (tán omlanak) nyers barázdák, majd az arató éneke vidámon hasson fel hozzád, 's lassan nógatott szekerek, csikorogva hozzák a'megsokasult áldást." Hátha a'lassan nógatott szekerek mellett ott kullog a' baromhóhér, vagy a' szekér-csikorgás közé a' magyar béres hajborzasztó káromkodása vegyüi szokás szerint ? Vannak nagy és terhelt eszmék, mint: „Régi esztendők vetését aratja jelenkorunk, 's ezét későbbi századok aratandják." s.a.l.Hétf. e. Számndáshozi készület, és az éj titkai felett, sok keresettséggel. — Kedd. r. Munka és heverés. „Az öröklét fillére becsesebb a'íold kincshalmainál."Gondolkoztam rajta,mi lehet az öröklét fillére? én e'pénznemet eddigelé nem ismerem, és nem hiszem,hogy bárkinek gyűjteményében megvolna.Az evangyéliomi özvegy fillérére lehet itt czélzás messziről: de akkor özvegységbe ejtjük az öröklétet. Kedd. e. Boldogság-várás. Igen jó. — Szerd. r. Az ősz áldásai, szerzőnk szokott ecsetjével megfestve. Szokatlan ime kitétel : „Melly az ők szenvedésükön ül." A' 166 I. „Érleld meg korunkat minden szép törekvés elfogadására" s.a.t. olly szép, hogy kedvem lett volna szóról szóra kiírni bírálatomba. Szerd. e. „Isteni pásztorlás" hiba. ,,'S ha támadna illy bűnhődő akarat keblünkben: haljon el szent lelked ihletésére, mint az ősz késett virága a' fagyos harmat alatt" Sze— rencsétlen hasonlítás! ki hallotta a' szentlélek ihletésének fagylaló erejét? Lehet-e bűnhődő akaratot virághoz hasonlítni ? — Csöt. r. „Melly kietlen lesz az élet, ha ifjúsága egyszer elvirult 's többé vissza nem térhet 's a' kies napok is csak halálát szépítik, de örömeit vissza nem hozzák." Ez hasonlíthatlan szép és gyöngéd őszi gondolat. Csöt. e. vándor madarak költözése, a'jövő hon. Igen szép.— Pént. r. Őszi hervadás, az életnek a' halállal, az erénynek a' bünneli küzdése, nagyon németes ízléssel „Ilurczoljnk most is sebeinket" A' német szokta ugyan mondani : vvirschleppen unsere Wunden : de magyarul, jövevény kitétel. ,,Pirulva gondolunk vissza a' vigyazat nélkül hagyott szempillanatokra, mellyekért már az idő harezosai nyomorékok az örökeletre."" Ismét vastag germanismus : Klippel für das ewigc Leben. Egy futó átnézet a' téliekre Hétf. r. „A' szenl ivekalatt/'Hátha csak gerendákon nyugszik a1

templom deszkapadlása ? „Csak az éjeli vigyázónak lármája szaggatja meg az éj csendességét" Már ez nagyon is érthető. „Mi imádunk, szent Isten! hogy ennyire gondod volt reánk már a"1

napokban is, mellyek látták, míg a1

lomha semmi világot szül a" teremtés elsö reggelén"— nagyon érthetlen. Micsoda napok leheltek azok, mellyek látlak a' lomha semmi vajúdását? Hiszen a' világ születése-napja előtt még napok nem voltak. Hétf. e. Istenkeresés, szentül fáradt érzelmek között. Mint lehet e' tárgyról emberszólásra álhanyatlani, mint sz. cselekszi, nem tudom. „Meglehet embertársaink sértett becsülete 's azzal megcsorbult nyugalmának átkalebbeut lelkünk eleibe, melly besötétült, mint voltak a' rágalmazás estéi." Sok erőtetés. „Szentlélek meglepetése." Mikor volt a'' szentlélek meglepetve? — Kedd. r. A'szereled. Kedd. e. A'csillagos ég. — Szer d. r. „Hálálkodunk .... mennyiszer lett e* föld siralom völgyévé, midőn a' világ szerelme bünhödöleg lépett emberek közé, midőn lángbaborult majorok füstje, kiprédált házakban elhangzó átkok éles szózatja, 's megint hittörés bűne alá cselt nyoszolyák felelt kinzó keservek találkoztak kegyelmed ajtójánál a* fold sötét éjelein atyai átkötés boszuállást könyörögvén megtévedt - lelkű gyermekeidre'* Az illy hosszú, nehéz crocodiliákban megvan már magukban a' bírálat. Szerd. e. Kevéssel-megérés, benső nyugalom. Jó. • C s ö t. r. Emberekkeli társalgás veszélyei. Nehéz. Csőt, e. Társalgás, együltlét. Ha imább volna, nem artana. „Szent atyánk! legyen atyai titkod e' tévelygéseken, atysi kebledbe gy ón j u k bűneinket... ne legyünk zártkebellel melly mindig gyanút támaszt, mint j' gezett viz nem ismert mélysége a1

vándorban.'' Keresett hasonlatosság. — P é n t. r. Részvét. Pént. e. „Az elhangzott esteli órák felrázták végetlen szeretetedet" . . . „A' fénylő rekesz alá szorult vizek zúgása is emlegeti az igét . . . Hah ! ti az egek örökösét a' pokolnak tilkudeztátok." Mind megannyi ampullák. „Szenf sóvár.'' Az együgyü könyörgő iit azlán egy nagy sóvárat képzel. — Szomb. r. „Megőrzöd a1

jégzáros magtárt . . . hogy valahára nyugtatólag lépjen fel ön'udalunk. húnykódásainkra." Mind nehéz. Szomb. e. Emlékezet, felejtés. (Folyt, köveik.) Dobos János.