Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-03-07 / 10. szám

azt kell állítnunk, mit Bod Péter mondott : ') hogy „I. István király idejében már legalább az új testamentomnak volt magyar fordítása ;" vagy pedig azt, mit én valószínűbbnek tartok, hogy ősmagyar egyházunkban is voltak ollyan biblia­magyarázó tolmácsok, kik az elolvasott részt rög­tön áttették a' nép nyelvére, mit aztán a' prédi­káló pap, vagy püspök fölvilágított. Igy volt ez az öskeresztyénség korában is. Innen Ambrosius igy inti a' korabeli szüzeket: „Van-e illetlenebb dolog, mint biblia-olvasáskor lármázni, hogy eze­ket ne lehessen hallani, hinni, és értelmöket föl­venni ? 2 ) Hajdanta, egy templom sem volt biblia nél­kül, 's pedig nemzeti nyelvre lefordított szent­írás használtatott, mellynek olvasására rendeltel­tek a' lectorok, és a' biblia- tolmácsok (hermeneu­ták). — A* székes-egyházakban egynél több biblia-példány volt a' nép használatára ; és figyel­met érdemlenek nagy Constantinus szavai Euse­biusnál, a' ki igy ir : „Tetszett ezennel jelenteni órtelmességednek, hogy jó iróhártyákra, a' leg­ügyesebb írnokok által írass le ötven biblia-pél­dányt a' föegyház számára, hogy ezek olvastat­hassanak, és a' néptől a' használatra el is vitet­hessenek."* 3 ) A'kisebb templomokban is volt leg­alább egy biblia, mellyet mindenki használhatott; a nolai egyház sekrestyéje falán, például, illy­nemü fölirat volt : Si quem sancta tenet meditandi in lege Voliintas, Hic poterit residens s a c r i s intendere libris. Magyarhoni főtemplomainkban is tehát, hogy bi­bliák voltak, ha magyar nyelven nem is, legalább szláv nyelvre fordíttattak, és hogy ezeket első nagy királyunk is nemcsak értette, de használta is, az, e' következő adat után, világos. Szokása volt első királyunknak aranynyal-bimzett erszényt, telvét ezüst pénzekkel, hordozni magával, és eb­ből a' szegényeknek, kikre talált, adakozni. Ta­núsítja ezt mind Thuróczi, mind pedig Ranzani. Ez erszényt a' gondviselés megtartotta, és ez je­lenkorig Bécsben van, a' t. Kapuczinus atyák ud­vari kincstárukban. Mikép jutottak ezek e' nagy kincshez? megmondom. II. Mátyás királyunk és ifels. neje, Anna, hagyta ezt nekik végrendeleli­ieg, mellyhez, ugy látszik, VI. Orbán pápa köz­bejárásával jutottak 1627., II. Ferdinánd alatt, ki­nek bullájában e' jeles régiség átadása megha­g*yatik. Az erszény veres selyemből készült arany­nyal himezve, és gyöngyökkel gazdagon ékítve, és mint gyanítni lehet, görög apácza-szüzektől készítve. Mert a' rajta levő képek nyilván görög viseletben jelennek meg. A' jobb lapon van Sera­jAikus, a' balon sz. Mihály, Esains, és még egy angyalé; középben van Jézus; jobbról Gábriel, Jttiklós és Raphael. A' baloldalon, egy négyszeg-A' szent biblianak históriája. Sseben 1748. lap 131. *) De virginib. Lib. III. *) Vita Constant. lib. IV. o. 36. letü keresztben ezen szavak foglaltatnak szláv nyelven, Cyrillféle hetükkel, a* 67-dik zsoltárból: „Legyen a' te áldásod mi rajiunk, most és mind örökké;" és : „Könyörüljön rajtunk az isten, vi­lágosítsa meg rajtunk orczáját, és irgalmazzon minékünk." Ezen erszény alakját, Kdprosi Till­man János, egykori pazmaneumi igazgató, rézre­metszve, kiadta Bécsben, alul idézett czimü mun­kájában. 4 ) VII-ik Gergely előtt ugyanis voltak olly mél­tányos pápák, kik a' nemzeti nyelvekre lefordí­tott bibliák használatát, és a' nemzeti nyelveni misézést megengedték. Illyen volt VIII. János, kinek illynemü bullái töredékét közli Baronius:5 ) Sanae fidei non repugnat, sive missas, sive sacra evangelia, vei lectiones divinas veteris et novi testamenli bene translatas Iingva slavonica ca­nere ; quoniam qui fecit tres lingvas principales, creavit et omnes alias ad laudem et glóriám suam. Bölcs szavak! és papfőnökhez illők! A' három fő­nyelv tehát szerinle, a' héber, hellen és latin, — mellyeken keletkezett és olvastatott kezdetben a' szentírás. VII. Gergely pápa, mint tudva van előttünk, a1 nemzeti nyelven tartott isteni liszteletet meg­szüntette : de azért ö utána is keletkeztek bi­blia-fordítások ; jelesen : nagy Lajos királyunk leánya, Hedvigről bizonyos, hogy mintán a' lengyel trónra emeltetett,' a' szent könyveket len­gyel nyelvre lefordíttatta. Hogy a' magyarok is örömestebb hallgatták a' magyar evangyéíiomot, mint a' latint, ezt Temesvári Pelbárt pap, tanú­sítja. 7 ) Vannak, kik állítják, hogy említett pap, ismeretes latin szószéki beszédeit magyar nyel­ven mondotta el : de ez kissé merész állítás. Jó­val bizonyosb az, hogy Manciai Demeter és Ge­réb László, erdélyi püspökök idejében, kik ilt I. Mátyás királyunk korában ültek, a' keresztelés, bérmálás, oltári szentség és esketés, a' magya­roknál ezelőtt jóval magyarosb és nemzetiesb Er­délyben, magyarul történt ; és igy e' testvérhon, már az egyházujítás előtt, magyar agendával élt. Mi megtetszik említett Geréb püspöknek a' gyu­lafejérvári káptalanhoz, 1478, küldött leveléből, melly olvasható az alul-idézett könyvben. 8 ) De csakugyan, a' nagy tudatlanság és barbárság mi­att, háttérbe tolatott az életkönyv; mi megtetszik abból, hogy midőn a' tudományok föléledésével, Reuchlin és mások, a héber és görög bibliák ta­nulmányát ajánlották: a' söiét-fejü szerzetesek Né­methonban ekkép szónokloltak : „Az újítók, új 4) A' békesség ajándéka hasznainak előadására intézett Be­széd. Bécs 1815. 5) Annál. Tom. X ad ann. 880. fi ) Prot. E. és Isk. lap. 1843 Palinagonia, I. 480. 7)PomoeriumSermonum SS. Populares mei, — a' magyarok — pro devotione sua deposcunt, evangéli­um Iingva sua auscultare. 8) Nachlese auf dem Felde der nngarischen und «iebonbürgi­schen Geschichte. Kronstadt 1840.

Next

/
Oldalképek
Tartalom