Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-03 / 1. szám

nítókat, kiket jelen szellemileg 's anyagilag ugy nevezhető átalakulási szakunkban, ha semmi más okok nem ajánlanának, csupán a' még 3,4 évtized alatt tetemesen jobbra nehezen fordulandó anyagi körülmények is hathatósan tanácsolnának. Mert lássék bár 30,40 év rövid időnek egy nemzetnek életében a' végre, hogy ez az alatt nagyszerű haladást fejtsen ki, bizony igen is hoszu idő az, ha egy már eddig is elmaradt nemzetnek az alatt még inkább történhető elmaradását tekintjük. Állandó tanítókat tartani 's őket jól nem fizethetni: hátra lépés; ellenben ideiglenes ifjú tanító, kevesb jövedelemmel is elégülve, haladást idézhet elő. Tegyünk hát annyi jót ideiglenes tanítóink által, mennyit ezek által tehetünk: ha nem tehetünk annyit, mennyit állandó tanítók által akarnánk! Az ideiglenes tanítóság elve, mellyre tervemet épitém, nem eredeti, mikép ezt róla E. L. úr gúnyosan mondja. ílelv. hitvallású felekezetünkben az régóta gyakorlatban van. 'S iskoláinkat, mellyekben ideiglenes tanítók működtek 's működnek ma is, elpirulás nélkül állítom szembe akár az ágostai hitvallású, akár saját olly iskoláinkkal , mellyeket állandó tanítók vezérelnek. Ha gyöngébb a' kegyelemben mindkét rendbeli, mint a' kor lelke kívánná: ez — mint már maga azon körülmény mutatja, miszerint mind kettő egy nyavalyában sinlik — nem a' tanító ideiglenes vagy állandó hivatalának, hanem annak közvetlen eredménye, hogy sem ideiglenes, sem állandó tanítóvá nincsenek egyéneink képezve. A'bajról tehát, enynyiben, nem a' tanítói hivatalnak állandóvá télele, hanem a'jól rendszerezendő képzés fog tenni. De, hogy nyomor iskolája ne legyen a' tanítói lak, hogy az anyagi Ínséggel küzdés ne növelje a' bajt,mit a' tanítóinknak annak idejében meg nem adott képzés okozott: azt csak az által érjük el, ha nem igyekszünk állandó tanítókat tartani akkor is, midőn őket még jól nem fizethetjük. Ezért kiváncm én általánosítni azon ideiglenes tanítóság elvét, melly eddig nálunk helv. hitvallásuaknál részletesen divatozott. Olly általános szabályul kívánom azt kimondani, rnelly alól kivételeket csinálni csak a' minden oldalról kölcsönösen találkozó szerencsés körülmények közreműködésének engedtessék meg. Jelen élő és működő állandó tanítóinknak hivatalukból elmozdítását egy igével sem sürgetem: nem, még az ollyanokét is, kik tán nem egészen óhajtásunk-szerinti ügyességgel járnak ei kötelességökben: csak akaratukon ne múljék kötelességük sikeres teljesítése. Mert hiszen ők nem okai annak, hogy képezdéink hiányában, olly ügyességgel nem léptek egykor hivatalukba, mint ezt az ezután képzendőktől várni teljes jogunk lesz. *S ha nekünk tehetségünk nincs, őket, kiket annak idejében szabadon alkalmaztunk, szivünknek becsületére váló módon nyugalmazni: ne törjük már most ki kezökből azon hivatalos kenyér botját, mellyre egész család élte támaszkodik.De,ha az ily— lyek egyszer majd kiszenvedendnek, állítsunk helyökbe még mostanában,a'közelebb reánk derülendő évtizedek alatt ugyan,csak ideigleneseket; igyekezvén az alatt is minden nemes utat és módot megkísérteni a' végre, hogy az idő jártával majd helyesebben állandósítandó hivatalban tanítóinkat, mint illik, jól fizethessük; a' munka vagy évek súlyaalatt leroskadtakat nyugalmazhassuk; az elhunyt tanító özvegyét 's árváit végre hozzájok és hozzánk illő évenkénti öszveggel, gyámolíthassuk. Valameddig pedig mindezt, minden községeinkben általában teljesíteni módunk nincs, mindaddig csak az olly gyülekezetnek engedjük meg, kivé— télként, hogy jelen állandó tanítója halála után egy mást ismét állandó tanítóul tarthasson, meg kebelében, melly egyrészről az ideiglenesen alkalmazandó tanítók közt olly egyénre talál, ki testtel lélekkel tanítóságra születettnek bizonyítja magát, e' pályán kiván holta napjaig maradni 's a' gyülekezetnek teljes bizalmát és megelégedését, az ideiglenesség 3, 4 éve alatt, megnyerte;: más részről pedig a' tanítónak nevezett szerencsés sajátságaitól lelkesítetve's más gyülekezetek helyzeténél boldogabb anyagi állással birva, tanítójáért mindazon áldozatot meghozni kész is, képes is, mik kívántatnak a' végre, hogy az egyén mint állandó tanító is, maga és családja nevében, éltében's halálára gondolva anyagilag boldog lehessen. Azon kívánatos jövőben pedig, midőn a* tanítói hivatalt alsóbb iskoláinkban , általánosan áliandósítni egykor anyagilag módunkban leend, kezdjük gymnasiumi tanítóink irányában e' munkát olly formán, hogy mig valamennyi gymnasiumainkat állandó tanítókkal ellátni, az évenkénti fizetés-, nyűg- és gyám-tőke tekintetéből minden kifogáson felül álló tehetségünkben nem ál— land: addig polgári-, nép- és elemi iskoláink tanítóinak általánosan állandósítandó hivataláról ne is álmodjunk. így értett alapelvem alkalmazása számtalan haszonnal lenne egybe-köttetve. Mert a' tanítóikar e' szerint minden 4 évben ujjá-születvén, egy örökös ifjúság tüze , a' sors csapásitól még nem vérzett mellben minden szépért 's jóért magasan verő szív, mindig a' jelenkor kivánatihoz illőleg képezett lélek s a'csak 3,4 évig viselendő hivatal terheit játszva hordozó erős vállak működnének iskoláinkban. Az agg tanítók nyugalmazásának 's az elhunytak árvái és özvegyeigyámolitásának gondja nem sulyosodnék lelkünkre; e' kötelességünk nem teljesítése fejünkre gyalázatot, nem teljesíthetése ránk és az utókorra vészt nem árasztana. Azon csekély fizetéssel,, miből állandó tanító nálunk most családját alig pangatja, az ifjú nőtlen tanító elégedve czélhoz jutna. Igen! mert ö még ennyit sem keresett éltében eddig; pedig az első igaz keresmény; legyeit: