Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-02-28 / 9. szám
dig Móses olly remekül irt és olly nagy bölcseséggel, — ez esemény mivel sem csodálatosb, mint az, hogy Homér olly kitűnő két remeket teremtett, mik jelenkorunkig is utánozhatlanok. Való, hogy öchaldaeai betűkkel nem élhetett: de ez semmi nehézség; mert Walton teljesen bebizonyítá, mind Hieronymusból, mind a' héber rabbik irataiból, mind pedig a' Dávid és Salamon korabeli zsidó pénzek körirataiból, hogy a' mósesi autographonnak ollyan betűkkel kellett íratni, minőket a' samariai pentateuchuson szemlélünk. Nem állíthatni ugyan, mit a1 rationalisták mondanak , hogy az ó szövetségbeli könyvek egyöntetűek ; mert a' nyelvtani formák, képzők és ragok mindenütt változnak; a' fogság előtti Írásmód lényegesen különbözik a" fogságutánítól; emez már nyilván aramaei és chaldaeai nyelv felé hajló ; de azért méltánylandó amaz ellenvetés is, hogy a' genesis nyelve közel járva a1 Malachiáséhoz, ez szinte ezer esztendei időközben csoda nélkül meg nem eshetett. Bár a' supranaturalisták közt némellyek itt a" fölénynek csodás befolyása fölvételével segítnek magokon : de ezt nekünk tenni nem szabad; mert bizonyos, hogy ennyi év alatt a' nyelv változott, a' kéziratokba ezer hibák csúsztak be, és az eredeti példányok, ha el nem vesztek volna is, olvashatlanokká lőnek. Ki hinné, hogy a' pentateuchus, melly hangzók nélkül Íratott és olvastatott, épen megmaradóit mindvégig ? Sőt inkább ismeretesek elöltünk az Írnokok javításaik (tikkun sopherim), és egyebek , mellyek az ó test. szövegben igen nagy zavart szültek, mellyet maga Hieronymus is szerényen bevall. 2 ) Esdrás kora előtt ezen zavar anég nagyobb lehetett. Azonban mégis ö volt az, Ilinek müve azon alakegyenlöség, melly az ótesiamentomi kánon könyvein elöntetett; ő szedte rendbe a' kánont, ő állította meg számtalan variánsokból a' jelen szöveget, ő Íratta le chaldaeai betűkkel; innen a' masora és rabbik őt vallják második Mósesnek, a' ki élve a'még életben levő Ilaggiás, Zachariás és Malakiás segélyével, él.delhetövé tevé az ó testamentomot, — melly ércemét elismeri Hieronymus is. 3 ) El kell ezt isanerni nekünk is? hogy nála nélkül az ó test. kánon rejtett kincs és beomlott forrás marada; ugyanazért a' héber nép isöröm-könyeket hullatva hallgatta az általa kijavított kánont, és e' jeles nap örökítésére rendelte újra a' leveles szinek ünnea) Apparatus biblicus. Proleg. III. de lingva Hebraica. 3) Relege omnes vet. et novi testamenti libros, et tantam reperies annorum diserepantiam, et numerum inter Judam et Israel, idest, inter regnum utrumqne confusum, ut huiusanodi inbaerere quaeslionibus non tam studiosi, quam otiosi iiominis esse videatur. Esdras est legis instaurator, quod codices sacros repurgaverit, in ordinem redegerit, et adhibitis novis characteribus veteribus samaritanis relictis, codices quasi novos confecerit, prioribus abrogatis. pét, — miként ez előadatik Nehemiás 8-ik részében. Nagy nap volt ez annyiban ís, hogy itt vette eredetét a' zsinagógai istentisztelet, melly mivel az értelmiségre is hatott, jóval okosabb volt a' jéruzsálemi jobbadán szertartásos, sokbakerülő, a' papok kényelmére 's jövedelmére számított, és álkodó lelkületet szülő kullusnál; mivel a' vizsgálat házaiban (Bethe Midras), mellyek a' fölnevelkedett férfiak 's hölgyek oktatására rendeltettek, — derekason használtatott a' biblia, amott pedig olly gyéren, hogyJó'siás király idejében, Hilkia főpap alatt, szinte ismeretlen volt. 2 kir. 22 v. 8 - 13. És mi üdvös fordulatot szült az Esdrás kora óta divatba jött biblia-olvasás e'mélyen lesülyedt nemzet között! Bár az ó korban felette sokba kerültek a' könyvek, mégis Jósephusból 4 ) tudjuk, hogy ,,a' törvénykönyvnek minden család-atyánál meg kellett lenni, — minden héber gyermeknek ennek olvasására kellett szoríttatni, — e' czélra minden faluban iskolának kellett lenni, — kiknek tanítói az uj testamentomban xMfxoyQafAfxareig névvel neveztetnek; — a' háznál is e1 könyvet az atyák olvasták háznépök előtt, és magyarázták,— ugy hogy ennek tartalma tudásától semmi héber egyén el nem záratott." Hogy magában a' nagy Jeruzsálemben 480 apróbb tanoda volt, ezt Rabbi Menahém Pesichtájából tudjuk, — melylyekben a' hon reményei ép ugy olvasni, irni, és a' bibliai elemmel megismerkedni tanultak, mint a' hellen és latin ifjak Homér munkáival. És mivel az öshéber nyelv élő nyelv Jenifi, a' babyloni fogság óta megszűnt, a' káld fordítások használtattak (Targumim). Hogy maga Üdvözítő urunk is ezt használta, megtetszik abból, mert a' keresztfán Istenéhez, ki öt elhagyni látszott, ekkép kiáltott : Eli! Eli! lamma sabaktani? melly utólsóíge nyilván nem héber, hanem kaid, és a' tárgumban is ekkép van. Urunk, hogy már tizenkét éves korában nemcsak olvasója, de búvára is volt a' szent könyveknek, ezt mutatja amaz érdekes esemény, melylyet Lukács evangélista — r. 2. v. 42—52 — följegyzett. íme ő, illy gyenge korában eljutva Jeruzsálembe, e' pompás fővárosba, melly azon korban Ázsiának vásártéré, a' keleti és nyugoti karavánok iránypontja, és keletet illetőleg, ollyan volt, mint ma Mekka és Medina : mellözé azon nagyszerű látványokat, mik itt az Ő gyermeki figyelmét és tudvágyát ingerelheték. Bement hát a1 templomot környező teremek egyikébe, és itt hallgatá 's kérdezé a' rabbikat: mi oda mutat, hogy ö már szüléi házánál megismerkedett az életkönyvvel, ennek tartalmáról gondolkozott, és mivel voltak tárgyak, miket szüléi neki kellőleg föl nem világíthatlak, ezek felöli kétségei eloszlatását jeruzsálemi útjára halasztá. Mondja is róla az arab 4) Antiqq L. XX. c. 4. De bello jud. I. II. c. 11 és Contra Apion. I. I. PÁPA