Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-25 / 43. szám

is, aggkoruságát tekintve, ép és erőteljes annyira, hogy minden érzékeny ember szive megindúl, ha e' férfiú felszólal; nem azért, mintha tán ugy szólni más nem tudna: hanem, mivel szava sok évi tapasztalásán alapszik, 's egyszersmind tetté is változtatik általa. Ti, kik a'lelkészeket henyélő 's munkakerülő embereknek festitek 's rágalmai­tokat reájok szórni legnagyobb örömnek tekinti­tek! menjetek Almásra's bámulni fogtok az ottani vén lelkész munkásságán 's szemeiteknek alig fog­tok hinni. De elég erről! — A' honti ev. papság illy férfiú érdemeit elismervén 's azokat illökép méltányolni akarván, F.-Almáson a' fenirt napon reggeli 9 órakor a1 paplakban összegyűlt, hol is főt. Szeberinyi János úr a' bányai kerület püspö­kével egyesülvén, az ötven éves papot harangszó közben a' templomba vezette. Nem vártak ilt ugyan rá semmi czím és érdempénzek, hanem várták öt összegyűlt híveinek sziveik, kik kevés­sel ezelöttiránta erős vonzódásukat az által is ki­tüntették, miszerint készek valának egyetlen fiát utódjává választani 's elfogadni, hogy illykép ne­héz, sok évi teher alatt meggörbült lelkészök, életének végső idejét csendes nyugalomban tölt­hesse.— Az istentisztelet szokott móddal és rend­del kezdődött. T. Holétzy József prandorfi lelkész úr az oltárnál imádkozott, báthi lelkész Kuzma Sámuel úr pedig a' szószékről hathatósan beszélt, minden jelenlevőnek épülésére; végre Kiszely János hársas-terényi lelkész által az egész hall­gatóság nem kis mértékben lepetett meg, midőn az aggastyán tiszteletére az oltártól egy czél- 's népszerű költemény általa elmondatott, melly két utóbbi munka, ugy érdekessége, mint benső ér­téke tekintetéből, kinyomatni határoztatott. Ezek után a' tisztelt aggastyán, a' jelen volt papság kíséretében, egy csinos, saját költségén felállított épületbe vezettetett, hogy itt a' meg­tartandó papi conferentiában, melly másik oka vala megjelenésünknek, részt vehessen. E' con­ferentia majdnem egész 5 óráig tartott fentisztelt püspök úr elnöksége alatt 's a' tisztelt ösz mind ez idő alatt nemcsak nem távozott, de érdekes ügyekben itt-ott fel is szólalt, tettleg tanúsítván, hogy emlékező és itélö tehetségének birtokától az idő mostohaságai által sem fosztathatott meg. — E' papitanakodásban főt. elnökünk érzékeny szívvel tartott jeles beszédében , szavait részint az 50 éves paphoz intézte, neki az összes honti papság nevében a' Mindenhatótól erőt és egész­séget kívánván, részint pedig azon fájdalmas vesz­teséget órinté, miszerint egy nagy munkásságu tiszttársunk Placsko István volt drénoi lelkész úr a* szarvasi gyülekezet által meghivattatván , ke­belünktől kevés nap múlva el fog válni; enyhíté azonban ezen fájdalminkat azon vigasztalásával, hogy e' meghívás nemcsak egyházmegyénkre nézve díszes 's az érdemnek méltó jutalma , de avval is, hogy nevezett férfiú életének ezen új szakában 's körében egyházunk javáért ezután többet áldozhatik, mint eddig tehetett: mire Placs— ko István úr, ki közöttünk ez alkalommal utolső­szor jelent meg, a' conferentiához búcsu-beszédet intézett, azon férfias fogadásával zárván azt be: hogy Hontnak emlékét, hol született, neveltetett, hivataloskodott, — holjóltevöi, rokonai, barátai most is élnek, szivében.örökké megtartandja. Egy évvel ez előtt tartott conferentiánk meg­győződvén egy olly posztillának szükségéről, mellyet az illető iskolatanítók az istentisztelet tartásakor, valamint anyaegyházakban ha a' hely­beli lelkész az istentisztelet tartásában gátolva Ienjie,»ug^.fiókgyülekezetekben is, használnának: ezen elhárításának tekintetéből felszólít— tattak V *köJ)eflbeli lelkészek, hogy ez üdves czélt dolgozataikkal előmozdítsák. És most már teljes reményünk lehet, hogy e' felszólítás üresen nem hangzik el, mert sok munka van ígérve, ketten pedig a'conferentiában néhány egyházi beszédei­ket már elő is terjesztették 's az elnökségnek át­adák. A' beadott 's megküldendő munkák egy vá­lasztmány által meg fognak biráltatni. Mult drénoi conferentián alulirt a' templomi éneklés megjavítása módjairól egy értekezést ol­vasott fel, melly helyeseltetvén az iskolatanítók tanakodásával, czélszerü használat végett, közöl­tetni rendeltetett. Minő viszontagságokon ment ezen értekezés keresztül, arról itt egy szó se legyen, mert szivem fájdalmában könnyen kese­rűségekre fakadhatnék; elég az, hogy ez érteke­zés tandem aliquando az iskolatanítók mult sep­temberi tanakodásában felolvastatott 's mostani conferentiánknak egy ivnyi észrevételekkel együtt visszaküldetett, hol a' többi között azon nevetsé­ges állítás is foglaltatik, hogy a' templomi éneklés rendezetlenségének okai magok a' papok. — Oh Corydon! Corydon! Említésre méltó még az is, hogy mult tavaszi conferentiánkban Placsko István urnák azon lel­kes indítványára, melly szerint a' kebelbeli isko­latanítóknak k'ét vagy három hét alatt az egyházi éneklés- és zenében elméleti és gyakorlati taní­tásokat naponkint 4 óráig adni késznek nyilatko­zott; noha ezen nyilatkozata föesperes úr által az egész esperességben köröztetett 's az összes is­kolatanítók annak használatára hathatósan figyel­meztettek : mindazáltal 33 tanító közöl csupán három jelent meg Drénon,hogy valamit tanulhas­son. Miért maradt el a1 többi? Mondatott: hogy sokan paptól valamit tanulni nem akartak. Bizony* bizony ez sem a' bölcseség- 's értelemnek, sem a' tudománynak és félelemnek a'lelke. Ezs. 11.2. Wengericzky András, udvarnoki lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom