Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-03-01 / 9. szám

tánsokhoz 's tanítókhoz illik, egymás mellett megállani tudni irigység 's ármány nélkül, ez legyen azután is egyikfödicsőségünk! Mit is használna nekünk *s mit használ akarkinek a' hiu pöffeszkedés, a' halga hetykeség, a' lealacsonyító gög's a'sértö dölyfösség? Kiről közölünk azt mondhatni, hogy testestül lelkesül derék tanító, ne szomjazzon nagyobb titulalurát! Nem a' kisebb, nagyobb, homályosabb vagy fényesebb kör adandja az érdemet: de az, ha azt, mellybe helyezteténk, egészen betöltjük. Mink tehát, — mint magok közt a' lelkész urak is nálunk, kisebb nagyobb körbeliek, falusiak és városiak 'st. mind egyneműek, egyaránt jogosítottak s lekötelezettek,— ugy mi is egyaránt egyneműek, egyjoguak, egydiszüek vagyunk, mig a' tanítói szép és magasztos eszmének emberül megfelelünk. II. Legközelebb kérdésem : eyyházi vagy világi személyek és tisztviselők-e az iskolatanítók 's melly rendhez tartoznak, vagy általjában tartoznak-e valami külön rend- és karhoz ? (Stand). Magyar hazánk, mint több más országok, fájdalom! még mindig 's csaknem mindenben a' kasztok kedvelője. A' nevek a' régi világétól különbözők, a' dolog ugyanaz. Polgári, egyh. szabadság nem annyira közjog, mint privilégium, pedig gyakran azok részéről is, kik magokat liberalisok-'s protestánsoknak nevezék. Távol legyen itt tőlem minden ochlokratikus, communistikus vagy nivellizálni akaró szín és szándék. Tudom én azt 's vallom is, hogy rendezett társas életben kell lenni természetes , erkölcsi és polgárzati fokozatoknak, osztályok-, hivatalok-, méltóságoknak; (az ipar, az erény, a' lángész ugy is mindenütt és önként kivívja majd magának a'kellöaristokratikus állást); hanem szellemi mezőn 's kivált protestáns egyházban azt óhajtanám: ne lenne jogi szempontból 's természet- 's elvellenes választó fal az egyaránt jogosított tagtársak, hitsorsosok, polgárok között, ne lennének kizáró szellemű kasztok 's mintegy czéhek, ne lenne türelmetlenség 's egyedáruskodás, az alacsonyabb állású tiszttársak nyilvános jelentékenységének nulliíicáltatása, hanyag vagy sértő lenézetése. A' magyarhoni evang. egyházban bevett szokás szerint két rendről van szó, t. í. egyházi és világi rendről. E' két fogalomban temérdek eszmezavar rejlik 's egy kis alkalmazás mellett kiárad, pedig néha keserűen, az életre is. Evangélikus egyház, egyházi testület, egyházi rendszerezés és élet nem azt látszanak-e mutatni e' fogalmak világosan, hogy a' ki's a' mi ezen egyházhoz való, az anynyiban mind egyházi p. o. tag, tiszt, tárgy, ügy. Ez volna az egyház 's az egyházi a' szónak tiszta de még is szélesb értelmében Itt 's e' szerint a' világiról csak a' körön kivül, nem pedig belül lehetne aztán szó; egyházi és világi rend itt nem fognának összeférni. Itt az egyházi életben tehát az u. n. világi rendű személyt is, kivált hivatalnokot, csak egyházinak kellene mondanunk. 'S vájjon nem nyernénk-e vele, 's nem igazán egyházi személy-e a' felügyelő, gondnok,pénztárnok fs minden egyházi hivatalnok, tehát az iskolatanító is ? A' tiszta egyházi életben tehát lehetnek p o g ár i állásukra nézve különféle rendű emberek, de magában az evang. egyházban két külön rend nincsen. De az egyházival enynyire még nem jöttek, hanemha a' Herrenhutterek. Továbbá ha ugy állana a' dolog, hogy a' két rendről mi is igy szólhatnánk, mint clerikusok- és laikusokról, vagy papok- és nem papokról = népről, (tehát az egyházi 's világi szóknak legszorosb érteimében): ugy semmi kétség sem maradna a' tárgynál, hogy kik tartoznak aztán a' két rendhez. De nálunk nem ugy vagyunk vele. A'lelkészek testületét a1

puritanus szellemű protestánsok „ordonak", papságnak vagy papi rendnek el sem akarják ismerni. Igy hát a' lelkész is nem annyira clerikus, pap, mint különös egyházi személy's tiszt; de illyen az u.n. világi rendű ember is az egyházban, t. i. egyházi személy, tiszt. Tehát ismét semmi különös két rend. Utoljára azonban megvallják a' világi urak, hogy az egyházi rendüeket vagy világosabban, papokat is csak egyházi „tanítóknak" nézhetik, holott is aztán a' sajátságos egyházi szin és jelentés szinte elenyészik, *) 's mi zavarba jövünk, hogy ha a' papok csak tanítók, a' különösen úgynevezett tanítókkal nem esnek-e majd egy categoriába? Volna aztán tanító és nemtanító, vagy mint végre kisülne i tanító és kormányzó rend. Igy azonban valólag még nem állanak a' felek, hanem jó határozatlanul 's bövecske tömlő módjára, hová egyet-mást kényelmesen behozhatni, mellynek hamarjában jobb helyét nem tudjuk. A' most divatozó usus szerint az egyháziakhoz a1

lelkészek számíttatnak egy bizonyos toldalékkal, a' világiakhoz pedig az urak, szintén egy toldalékkal. A' toldalék amott ugyan az iskolatanítók, imitt pedig némelly kitünöbbek a' polgári rendből. Tudjuk tehát, hogy az iskolatanítók az egyházi rendhez számíttatnak, kivéve némelly tekinteteseket, vagy kardosakat, kik tehát mind a' mellett, hogy csak iskolatanítók, még is a' világiakhoz soroztainak. De hogyha már egyházi rendűek az iskolatanítók,'s minthogy nincs magasabb és alsóbb egyházi rend, tehát a* többi egyházi közrendüekkel egyaránt lesznek majd jogosítottak. (Ezt csak azért jegyzem itt meg *) Én részemről mindaddig, míg papi functiók, oltári, templomi, liturgikus szolgálatok léteznek és szükségesek is, ha a' religio ápolása nyilvános ájtatosság 's ünnepélyes istentisztelet eszméinek mély jelentését és hatását elvetni nem akarjuk, — én addig, tehát mindenkorra, a' papi czímet, nevet, hivatalt (de nem ordót hierarchico-canonicus értelemben) megtartatni óhajtanám. ('S hogy ez nem puseyitikos eszme, be fognám bizonyíthatni.) Volnának tehát azután papi, tanítói, felügyelői, gondnoki, pénztárnoki, 'slb. egyházi hivatalok, de nem rendek. V- A,