Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-18 / 8. szám

szoktak magoknak érdemet következtetni. Mint Pfizzer mondja Lutherről: hogy ö azt tartotta, „mikép azok, kik másként cselekszenek, nem azon crisisekre születtek, mellyeken az emberiség- boldogítónak át kell menni.6

' Luthernek erös vállán, nagy dolgokban vezérségre született fáradhatatlan lelkén, ügyes belátásán fordult meg a' XVI-dik század végetlen jótékonyságu mozgalma 5 és ö az, kinek szerény vallásos lelke a' nagy munkában magának keveset mer tulajdonítani. Igy ír egykor bölcs Fridrikhez: „Én minden erőmet cC jónak szentelem, Istennek dolgaiban híven forgolódom, Krisztus anyaszentegyházának kimenetele mégis bizonytalan, mert fognak jöni haragos idők, és farkasok vegyülnek el a' szelíd nydjban. De csak munkára! valamint eddig Istent dicsőíti munkánknak sükere, és nem az erötelen embert, ki valamit kezdett: ugy ezután ö lesz dolgának vezére Luther óriási vállalata mellett, legmegfeszítettebb szorgalmát is csak alapkőnek tekintette az épületben; soha terveinek sikerültén teljes örömre nem fakadt: ,,Mert, úgymond, sok tenni való van még, 's a1

czélt, hová törekszünk ugy, hogy igen örülhetnénk, nem láthatomInnen kimagyarázható, miért veszi ö olly hideg vérrel a' rövidlátásu embereknek rá halmazott dicséretöket; miért kel ki nemes haraggal minden részére történt fényes kitüntetések ellen, mondván: „hogy ezek több kárt okoznak a' reformatio nagy munkájának,'mint hasznot, mert ezek kétszerezve ingerlik és boszantják ellenségeimet" Lelke szerénységének kifolyása volt azon nemes ellenállás is, miért nem akarta, hogy a' megjavított tan követői nevéről neveztessenek, és azon nemes Önérzet, mellyel Melanchtont azon intézvényéért megróvja, hogy őt a' wiltenbergai tanulók minden oktatói közt legtöbb külső méllánylattal jeleljék ki. „Fiiepem, így szól, te is több irigyeket akarsz nekem gyűjteni, 's azt akarod, hogy magunk között is meghasonljunk?" Bámulni kell e1

nagy emberisineröt minden legkisebb tárgyra adott feleletében , bámulni kell mindenek felett Wormsban élete legszebb jelenetének, 's észfönséggel, szerény bátorsággal kivívott győzelmének helyén, hol a' jelentéktelen szerzetes szép móddal kiviszi, hogy munkája, mellyet addig a' hierarchia is csak egy pártütő barát machinatiójának tartott, Európa politikai discussiójának elsőrangú tárgya lett. Luther jellemének e' nagyságot sugárzó vonásait az ő lepletlen isteni félelme dicsőíti meg. Luther szelíd volt, de szelídsége nem az, mellyre a' közleikeket minden csekély dolgok iránti remegés , babona, vagy valami érzelgő vezeklés szokta ragadni: illy gyöngeségekkel a' nagy léleknek nem volt baja. Azon valóságos gyermeki bizodalom, mellyet a' vallásos érzelem Isten atyai jóságára vezet', az emberiség végetlen jótevője iránti forró hálának, a* szív megtisztult szeretetének érzelmei emelték őt fölibe minden testi viszonyoknak , — 's legfőbb öröme az égi atyávali benső összeköttetésnek tudatában állott. Innen vette eredetét az imádságnak hasznáróli gyökeres meggyőződés lelkében, innen azon hösileg erős, törhetlen hiterö, melly minden erkölcsi zivatarokkal daczolt; innen azon bátorság, kitürö éberség's munkásság,melly annyi akadályok daczára létesíthette a' reformatiót. Innen végtére arra minden kételyen felülemelkedett remény , melly nemcsak az örökkévalóság fele , de az általa elkezdett vallásújítás nagy munkájának szerencsés előmenetele, 's biztos jövője elébe nyugodt meggyőződéssel tekintett. Ki merne kételkedni azon, hogy illy magas 's ritka tulajdonokkal bíró férfiúnak nyomdokain új élet virulhat, hol csak munkásságának jeleit adja? Ki merne kételkedni, hogy emberiséget boldogító dolgoknak kell ott történni, hol illy nagy férfiak esküsznek az igazság részére ? Ez valóban mégis történt: Luther munkássága egyházi 's polgári társaságot életjelekkel, legnagyobb áldásokkal ajándékozott meg. Neki köszönhetik Európa müveit nemzetei azon első felébredést, melly őket az élet legfontosabb dolgában a' vallásban gondolkozásra 's vizsgálódó szemlélődésre, és igy valóságos életre hívta. 0 száműzte a' vallásrendszerböl, söt az egyetemekről is a' római szék hierarchiai rendszerével szoros kapcsolatban állott scholastica philosophiát, helyébe a1

szentírás tanulását 's a' tolmácsoló theologiát hozván be. A' józan észt jogaiba ö helyezé vissza. A' köznép vallásbai beavatásával egyházi közönségeket rendszeresített. A' papok közt eláradott hanyagságot, egyháziatlanságot, vallási kétszínűséget titkaiból felfedezte, 's kimutatta a' Krisztus szerint való papságnak hivatását. A' pápai szentség és hatalom iránti vakengedelmességtöl az egyházi szolgálatot felszabadná. Megtisztította az isteni tiszteletet azon sok külsőségektől, mellyek azt a' népre nézve félelem és mulatság keverékivé telték. Kivívta, hogy emberi tekintélynek vallásban semmi dolga, a' szentírás igazít el mindent. — Mi Luthernek legfőbb érdemei közöl való, az egyházi szónoklatot, vagy Isten igéjét, melly már a' népre nézve egészen parlagon hevert, virágzásba hozta,'s önpéldájával győzte meg a' világot arról, hogy a' népet szónoklati előadásokban a' legfőbb igazságokról is lehet érthetően tanítani. Hozzá szoktatta a' népeket üdvös újítási munkájával azon igazsághoz, hogy újítani vallás dolgában is lehet; megtanította ezeket megrögzölt előítéletek leküzdésére, — minek természetes következése lett a* népekben az ébredés's világosodás; a' mélyen gyökerezett előítéleteknek sötét kora mihamar elmúlt, 's a' Luther kezében lobogó fáklyavilágnál előkészítve lön egy szebb kornak boldog felvi(radúsa.