Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-03 / 1. szám

folyhassanak be; mert sokak között ott nem lehet valódi közösség, hol csak az egyik rész cselekvő, a' másik pedig szenvedő: hanem ez csak ott lehet, hol erejéhez képest kiki járni valamivel a' közös élethez4

'. Szerzőnek ugy látszik, hogy egyházunknak monarchico-consistorialis alapja önkényt követeli, annak presbyterialis és zsinati alakká fejlődését. Az evang. fejdelemnek, mint az egyház védurának, tanácskozásra van szüksége. „Ezen tanácskozás ugy lesz teljesebb és kielégítőbb, ha nemcsak egyes collegium, hanem egyszersmind az egyház legjobb tehetségeit magában foglaló képviselettől származandik". Mi ha történik, mind a' felől bizonyosabbak vagyunk, hogy az egyház szellemében működünk, mind pedig biztosabban szabadulunk meg azon veszedelemtől, hogy valamit az egyház valóságos értelme és érdeke ellen cselekedjünk, egyszersmind az egyházbani végrehajtás, a' rcndelmények és törvények kezelése körül, oz egyházi tagok részéről, nagyobb erkölcsi erővel fog gyámolíltatni. Mennyire ajánlják a1

jelennek egyházi szükségei az itt érintett ügyet, halljuk ismét Ullmannt Szólani: „Azon, mint látjuk, felébredt és magában véve természelszerü kivánatot, melly a1

legfőbb vallási és erkölcsi ügyekben részvételt óhajt, ki kell elégíteni, és sokkal okosabb ezen kielégílést rendes uton adni megnekie, mint folyvást a' rendetlen kitörés veszélyének tenni ki magunkat. Épen igy fog a' vallásos téren a' szabadság utáni törekvés is az igazczél felé vezéreltetni, ha a'dolog körén belől megfelelő tér adatik, és biztos ut jelöltetik ki neki ugy, hogy ez által a' szabadság ne csupán alanyi és atomisticus, hanem az élet valódi központjaihoz egybegyűjtött organisált szabadság legyen, 's ne csak személyek, hanem testületek is". Mind a' kettő által psdig az egyházi iigyekbeni elkülönülésnek, a' sokféleképen mutatkozó részvétlenség és szenvedőlegesség, mellyeket senki sem fog valami épnek, vagy tán az egyházi élet elősegítő eszközének tartani, mindinkább háttérbe szoríttatandanak, és olly eszköz álland készen, melly szerint az egyházi közösség élet- és haladásban gazdagabb tagjai eddiginél nagyobb erővel halhatnak az élettelenek-és hátramaradókra , és így képesebbekké lesznek fokozatos mértékben járulni az igaz egyházi közszellem helyre állításához. Kiváltképen pedig az által a' kor egyik legalaposabb egyházi követelésének, az unió szükségének, jutand teljes elégtétel ; mert ha az unió annak valódi eszméje szerint nem valamelly közönyös pont feletti megegyezésben áll, hanem okvetlenül ugy fogalmazandó, mint az elszakadt testvéregyházaknak olly positiv egyesülése, miszerint a' kölcsönös evangyéliomi cletalapon egyik és a1

másik épen azt közlik egymással, mi bennök legjobb, 's mindenikök egy ujjá-alakult magasabb egészben hatják át egymást: a' községi élet mezején csak az által fejeztetik be igazán az unió, hogy a' lutheri egyház a'nélkül, hogy birtokainak javáról lemondana, sajátjává teszi a' reformált egyház-állományban azt, a* mi abban olly jeles és igazán evangyéliomi, hogy ezen egyesülésből az egyh. elemek tökéletesebb alakulása fakasztassék." *) Az itt közlőitekből kiviláglik, hogy szerző csak az alapelvet kivánja meghatározni, *s elismeri, hogy az egyházi képviseleti állomány modalitásainak, az egyes tartományi egyházak állapotához és szükségeihez képest, különbözöleg kell alakulniok , hol is sok már létezőt nagyon is sükeresen lehet a* czél elérésére használni. b) Viszonhatás az egyes tartományi egyházak között. „Most nekünk4

' így szól Ullmann „Némelhonban csak egyes evangyéliomi tartományi territoriális egyházaink vannak, de egészben igazi evang. egyházunk nincsen." Igaz, hogy egyes tartományokban a' látható védurnak személye, az álladalmi rendelkezések és egyebek továbbá is, mindenféle különbségeket idézendenek elő. De azért az egyes tartományi egyházak ne különítsék el magukat szoros határok által, 's ne idegenedjenek el egymástól; mert mindkét esetben az egyház lényege sértetik meg, melly minden hivöket egy községbe kiván egyesítni, 's megvan benne az igazi katholicitásra törekvés. Azért is a' nemzetiségnek 's álladalmiságnak nem szabad az egyházat merő részegyházakká 's egyházacskákká szétdarabolniok. Ezen természetszerüllen állapotból, melly az egybefüggésrei törekvés állal létre-jött Corpus evangelicorum feloszlása óta áll fen, ki kell az egyháznak bontakoznia. A' szükségnek ezen érzete nem új, mint a' melly szellemi, tudományos és személyi kölcsönhatás utáni törekvésben jelentkezett. A' szűkölködő hitsorsosok segedelmezését tárgyazó egyesületeknek is bizonyosan részint ezen szükség szolgált alapul. De ez még mind nem elég, az egyetemes óhajtás többet kiván, t. i. a' német evang. egyházak szorosabb összeköttetését. — Ha ezen összeköttetés valósul: akkor egyesek vagyonai, a1

nélkül, hogy ezek az állal vesztenének, szép módjával egyetemes közjavakká válhatnak, — és azon bajok, mellyekben az egyházak egyetemleg sínlödnek, egyesített tanácsosai és öregbített erővel háríltalhatnak el. A' szív és lélek a' tartományi egyházak szűkebb korlátain túl emelkedés által ismét nagyobbakká leendenének, 's egy magasabb álláspont foglaltathalnék el, mellyen az egyházi ügyek vitele nagyobb mérték szerint történheinék. A' mi korunknak nem ok nélkül vetletelt szemére , hogy az organicus Ezen apodosis , nálunk magyar protestánsoknál, hogy sokat ne mondjunk, félig-meddig megfordítva áll. Szerb.