Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-15 / 7. szám

még a' holt betű, az egyházi fegy szendereg, a1 kerületi zsinatok hatalom nélküliek 's consistorialis kormánytól függnek (u.o. 140., 199 's k. !.)• Azonban, jóllehet Bunsen eszméje egyházát valósítva sehol nem leli *s e' mialt jövökori egyháznak nevezi azt, nem tagadja mégis, hogy az elemek hozzá megvannak 's csak gyűjteni kell azokat, hogy belölök épületköveket nyerjünk — nem valami foltozott és vegyíték-egyházra, hanem szép öszhangzó székestemplomra. De ezen épületköveket ö nem annyira papi körökben, mint a' népben keresi általán; ö nem kérdi: az egyházi élet kül- és belvivöi fekete köntöst hordanak-e avvagy kéket?az egyház-vagy statushoz tartoznak-e, egyházi vagy honi jogtól származnak-e? Néhány pnpot, kik az egyház hitével nyíltan meghasonlottaknak látszanak, figyelembe nem véve és sajnálva, hogy sem annyira nem lelkismeretesek, sem annyi becsületérzés nincs bennök, miszerint lemondanának ollyan egyházi hivatalról, melly bölcsészeti és történettani meggyőződéseikkel saját vallomásuk szerint ellenkezik, az ige szolgáiban ö nagyobbára komoly műveltségű 's komoly törekvésű férfiakat ismer el, kik nemcsak általános emberi műveltséget magokévá tőnek, hanem a' ker. vallással is, annak philolologiai, történeti és szemléleti oldaláról, Németország főiskoláiban tudományosan 's mint élethivatással megismerkedtek, említi azonban azt is, mit a' zajtalanok az országban, ámbár látszólag elszigetelve 's tekintet nélkül a' világ előtt, a' ker. vallás legbensőbb körében, a' tevékenyen szolgáló szeretet mezején végrehajlának; ö meg van vigasztalva 's épületeskedik, midőn egy vagy más ujdon fölélesztett eszme előbb a' bölcsészet és tudomány, vagy költészet köntösében és irói pályán jelenik meg 's a' nemzet nagy gondolkodói felöl ékesszólóan nyilatkozik. A'tudomány, mond, az egyházi éleinek visszanyeré az emberiség egész nagy összes életét. Az erkölcsi tudat szabadsága, az erkölcsi törvénynek, mint az isteni világrend törvényének függetlensége alapján, mellyet Kant tanított, többet tön a' ker. élet fölelevenítésére, mint valamennyi száraz hittana a' század sionöreinek. Fickte idealismusa benne és sok ezerben vágyat kelte föl istenbeni örök életre, mellyet a' ker. vallás hirdet, holott abban ama sionörök emitt csak száraz hitformulát, amott egy unalmas élet végtelen kéjelmét vehették észre. Schelling nagy alapgondolata a' végtelen- és föl— tétlenről, mint minden véges és föltétezett szelleme-, kútfeje- és alapjáról 's minden ellentétes élet isteni egységéről, kültörténetitől függetlenné tette az eszmét, mellyet a' ker. vallás elöfeltesz és követel'smelly azt minden hivő szive- 's beitapasztalásában jónak tényleg bizonyítja be (u.o. 152., 161-163., 166. I.). pH Az egyház szabad községi legyen mint illyen, 3 vagy 4 testületiformában (mert mindegyiknek egyenlő becs nem tulajdoníttatik) mutatkozik, mellyek organicus fejlődésben egymásból folynak 's legfelsőbb fokukon az egyházi élet egész különféleségét összefoglalják 's e' formák: helybeli, kerületi, tartományi és országos község, mindegyik a' maga különös, majd szorosb, majd tágabb körével az egyházi kormányzatnak, de mindegyik azon egyházi föuralommal a' községben, hogy az erkölcsi világrend e' jogánál fogva más felsőbb hatalmat el ne ismerjen, mint az egyetemes szabad lelkismeretet, mellyhez hitvallását a'reformatio intézé (u. o. 152., 156—159. 1). Ezen elvből, alkalmazottan, következik, hogy mindegyiknek, ki egyházigazgatásihivatalt visel, azt a* községtől 's községben kell nyernie, hogy azonban illvennek nem kell általában papnak szükségkép, hanem csak keresztyénnek lennie *) 's annak elhatározása, hogy bizonyos egyházigazgatási hivatalra pap érdemel-e elsőséget vagy világi, attól függ, a' hivatalbeli tevékenység isteni vagy világi oldalra, a' szeretet vagy jog mezeje felé irányul-e inkább. 0 az istenészeket és papokat nem épen különös ügyességű üzéreknek (Gescháftsmann) tartja, kivált jog körébe vágó ügyek körül; sőt inkább tapasztalásra 's történettanra hivatkozva azt hiszi, hogy ölt, hol testületként működnek, csaknem akaratlanul a' morál mezejére csapnak ki 's igy a' két mező összezavarásávaí gyakran igazi jogrontókká válnak (u. o. 154., 155. 1.). Midőn tehát az egyházi autonomia helyreállítását indítványozza 's azt a' helybeli községnél kezdi, a'papi's világi egyházigazgatást mindkettőnek léteges összekötésével igy osztja fel. Minden helybeli községben presbyterinm alakíttatik, melly legalább négy tagból, két korosabból, templombiró- vagy számtartó- és szegények gondviselője- vagy diakonból áll 's ezek a' pappal,mint állandó elnökkel, a' község elöljárói. Ezen elöljárók 200 lélekig felmenő kis községekben minden önálló, egyház- és sakramentomokhoz ragaszkodó, teljeskorú 's feddhetlen (az 1845-diki rajnai zsinat követelése szerint még az egyház szükségeire adózó) községtag által 4 évre, nagyobb községekben pedig középtag, 16 —60 tagból álló, szinte választott községképviselet által választatnak ugy , hogy felök minden két évben kilép, de újra választható, hacsak ezen nagy tanácsfélét egészen nem akarjuk kihagyni, mivel az a' község és elöljáróság, mellyek választás által az ö kezeiben vannak, jogainak egyenlően ártalmára látszik lenni. Deönkiegészítés semmi esetre meg nem engedtethetik, mert az csak testületeket tenyészt, a' község folytonos tevékenységét kizárja, a* közérzelmet gyöngíti 's a* presby teriumnak nem-felelős testületek sorsát készítené! A* községi elöljáróság hatásköre positiv és csak er~ •) Islcolatanító tehát Bunsen szerint is lehet esperességi atalaok. D.