Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-08 / 6. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 6. szám. Ötödik évi folyamat. Febr. 8. 1846. Je ífaime pas les explications personnelles , et cepend»ntje me sens forcé d eu donner quelques­noes. Je tácherai de le fairé simplement, et en peu de mott. G a s p a r i n. TARTALOM: Egyházi coordinatio. IV. Székács. — Kell-e úrvacsorál adni a1 kóroknak? Szenczi Fördös Lajos. — Gyűlések. Zulai esperesség. S tel ezer P. A1 tatai S t e 11 n e r J. után S. J. — Kül- és belföldi irodalom. —Iskola-ügy.— Kül- és belföldi közlemények Egyházi coordinatio. IV. Az 1845-ki egyetemes gyűlés 5-dik pontja alatt mélt. Szirmay A. úr elnöklete alatt az egy­házi coordinatio tárgyában egy választmány ne­veztetett ki, melly a" jegyzőkönyv szerint az tárgyban ez előtt több évekkel készített dolgoza­tok nyomán a? fenérintett emlékiratot (a1 tiszán­túliakét) 's más e' tárgyban írt magány értekezé­seket is használva, készítsen javaslatot 's terjesz­sze jövő közgyűlés elébe.l í Ezen tisztelt választmányhoz nekem egy pár nagyon alázata es nagyon szivem mélyéből fa­kadt kérelmem volna. — Az első az: Tessék a' választmány minden egyes tagjának meggyőződni a' felöl, hogy kezeikbe a'magyarhoni evangyélmi egyháznak a' jelenben, legfontosabb ügye van letéve, mellynek szerencsés megoldásától egyhá­zunk kebelében a' béke, rend, bizodalom, ezek­nek nyomán pedig Isten országának örvendetes terjedése függ. — A' második az: Hogy e' meg­győződéstől vezéreltetve, üljenek össze minél előbb 's a' rájok bizott tárgynak alapos kidolgo­zásáról idején gondoskodjanak, mert ha ezt nem teszik, a' história fel nem mentheti őket azon vád alól, hogy midőn az egyház kebelében siralmasan uralkodó béke-, rend-és bizalomhiány megszün­tetésének eszköze kezeikbe tétetett, kötelességü­ket megtenni elmulaszták. — A'harmadik az: Hogy keblök ismert tisztasága szerint még a' legké­nyesebb kérdések taglalásába is határozot­tan bocsátkozzanak be, 's véleményöket ugy fe­jezzék ki, hogy a' gyűlések kész indítványt lel­jenek fel bennök. De ha aztán a' választmány épen olly szor­galommal járand el megbízatásában, mint az 1824-ki küldöttség, mit hiszünk is és remélünk is; bekövetkezvén a' gyűlés, „majd ha ember kell a' gátra, ne maradjon senki hátra !" Mert hiszen ott keresendő a' baj, hogy nemzetünk közös hi­bája, sok szó, kevés telt, sok terv 's kevés kivi­tel, a'mi hibánk is. Melly hibához még azon meg­bocsáthatlan szűkkeblűség járul, hogy mindenütt becses személykénkkel állunk elö, mellynek fel­áldozzuk gyakran a' közjót is. Ezen themáról ép olly igazán mint siralmasan lehetne Írnunk 's be­bizonyítanunk, hogy a? magyarhoni protestanli­smus egyetemes ügyei, kevés kivétellel mindig, vagy személyes, vagy helyzeti, vagy egy töredék magán érdekein szenvedtek hajótörést. I3e lehetne bizo­nyítani, hogy kivévén az üldözések korát, hol a* lángba borult közösház oltásában egyek valánk, — az egység azon mértékben fogyott közlünk, a* mellyben az üldözések szűntek 's a' hazai törvé­nyek legyezgetni kezdtek. — Az utolsó évek az illy egyenetlenség no továbbját tükrözteték elönkbe. De tán ezek is szükségesek valának, hogy a' leg­szentebb kötelékek bomlásnak indultában is­mernök meg a' gondviselés mutató ujját 's azon kötelességet, hogy kibontakozva szük helyzetünk igényei közöl, azokról gondoskodnánk, mik az egésznek javát volnának képesek maradólag biz­tosítani. Az unió kérdése, a' gyámintézet és ez a* coordinatio maga kétségen kivül helyezik, hogy a* legmagasztosb eszmét is olly egyházban, melly­ben rend, összefüggő szerkezet, az ügyek tár­gyalása körül rendszeres lánczolat és így közszel­lem is, nincsenek, életbe léptetni teljes lehetetlen. Azt mondom ma öt évvel később, mit öt év előtt mondtam, hogy az uniónak legelső stadiuma, a" két egyház igazgatásának ugyanazon evangyélmi — képviseleti összevágó rendszer szerinti elren­dezése, 's ha lehet, egy közös gyűlésben (zsinat?) összeolvasztása. E' nézetet nem akarjuk testvé­reinkre rátolni, — de az ágostai egyházban azt sürgetni annál szentebb kötelességünk, minél ün­nepélyesebben volt az százszor kifejezve gyűlé­seinken, minél több szellemi erő pazaroltatott ei annak életbe léptetésében, minél régiebb a' terv, minél több az elhanyagolt éveknek sora, mellyek­ről sokan, a' tisztes Schedius bizonyosan, elmond­hatnák Tacitussal. Pauci ut ita dixerim, non modo aliorum, sed etiam nostri superstites sumus; exemplis e média vita tot annis, quibus juvenes

Next

/
Oldalképek
Tartalom