Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-12-13 / 50. szám
az unió- 's agendára vonatkozólag mégis fölötte hizatlan 's bizonyos homály által elborított — arra utalt, hogy új találmány szükséglete nélkül épen a' mostani állapotban néhány elv csírázik, mellyek különféle oldalról már isérvényültek, t.i. Krisztus, az üdvezitő 's az emberek megváltásszükséglete. Hogy ezen elvekre utal 's elismertetésöket követeli, az épen érdeme a' választmánynak. Ez azt mondá : az egyháznak magyarázott írásra van szüksége, ha ez annyit jelentene, mint egy ellen felfogá, hogy irás nyelveken beszél *s a' hitvallás annak magyarázata, ő valóban nem tudja, lényegileg hogyan különbözik az a* kath. egyház elveitől. Ez ellen tiltakoznia kell nevében az írásnak, melly isteni dolgokról legszegényebb *s legegyszerűbb embereknek is világosan szól; nevében a'tapasztalásnak, melly mutatja, hogy az irás magyarázataihoz mindig könnyebben fért a' nép, mint a' symbolumok tantóteleihez; sőt nevében az egyháznak, melly az irás világosságát és a' maga tehetségét, azt magyarázni, mindig állítá. De nem igy van értve, hanem ugy: hogy mindegyik, ki az írásra meghitelteti magát, képes legyen megmondani, mit ismer el az irás magva-'s csillagául, 's épen ez a' Krisztus, az üdvezitő 's az emberek megváltásszükséglete. E' két elv, mellyhez épen a' javaslat vezet, az istenészet folyamatában mindig újra érvényült's az íráson nyugvék; hiszen tulajdonkép csak egy hitvallás van, mellyet ígéretével kisért az úr, Péteré: te vagy Krisztus, az élő Istennek fia. Az tehát belszíikséglet, mellyel az egyh. fejlődésnek, melly ujdon megerösült's megélénkült, ezt is ki kell mondania. Ezt szintúgy elismerik azok, kik szabadabb fejlődésnek hódolnak, mint kik a' symbolumokban hitök legkimeritöbb kifejezetét találják, csak hogy amazok azt feljogosításnak, emezek engedménynek tekintik. De midőn ezek szigorúbb hiteltetést kívánnak 's a' mellett leglehetöbb szabadságra kilátást nyújtanak, ez nem világos. Ha amaz csak jogi formula legyen, melly egyeseknél nem fog különösen megtartatni, ez az egyházhoz méltatlan; vagy azt akarják azzal mondani tán, hogy a' szabadabbak csak de facto 's nem de jure volnának az egyházbrn 's idővel szigorúbban fognak velők bánni ? E' gondolatot nem akarja tovább fűzni. Vagy remény van, hogy mindnyájan a' symbolicus hithez térendnek, ugy alaki jogelv sürgetése egészen szükségtelen, melly most ne használtasűék 's nem is használtathatik, utóbb használtatnia nem szükség. Ez okból a' választmány indítványaiban valódi elöhaladást kell elismerni, tanutétel t.i., hogy elszórtságából az egyház legbensőbb elveihez tér vissza 's azokat vallja, mint egykor a'reformatio illyen előhaladás vala; de elöhaladást is a' határozatlantól határozotthoz, nemcsak a' rontókra, hanem azokra nézve is, kik különséget a* sarkalatos és nemsarkalatos közt elismertek, de azt kijelelni nem valának képesek. — Hűséget illetőleg mondá szónok, hogy ez is a' választmány javaslatai által megsértve épen nincs. Azt vélik, hogy általok az egyház jogalapja van megsértve és miattok szakadásoktól félnek. De, mondá, amaz nem lehet, mert mivel a' symbolumok az egyház alapjául az isteni ige tekintélye- 's hit általi megigazulásbani hitet vallják, ezzel azoknak is, kik e' hitvallásokat az egyház jogalapjául tekintik, az van adva, hogy mindenkinek, a' ki e' két elvet vallja, állását az egyházban jogilag megalapítottnak elismerni kötelesek. Igy megvigasztalva tekinthetünk más országok ev. egyházaira's nem kell félnünk, hogy általok, ezen elvekhez ragaszkodva, visszataszintatunk. De szintolly kevéssé kell szakadásoktól a' föegyház belsejében tartani. A' községek állapota különböző. Nagyrészök nagy örömmel, melly az utolsó 30 év alatt folyton növekedett a' reformatioünnepek által, valóban ragaszkodik az egyház hitvallásaihoz; lelkesedve tekintenek a' reformatio nagy vivőire 's többre becsülik ezek énekeit valamennyinél; sőt tisztább fényben látják reformátoraikat, ha őket az ujabbakkal összehasonlítják. De, hogy ez által merev ragaszkodás a'symbolicus könyvek hitágazati tanfogalmaihoz laknék nálok, azt nem találtam, inkább nagy hajlamot az unióra. Minden életfejlödés mutatja, hogy hol meggyőződéssel fogatik fel a* hit, az elevenítő ösztön a' gyakorlatra is kiterjed. Vannak ugyan sokan, kiknek hitmértéke csekély; de hüven ragaszkodnak azon kevéshez, mi nekik adva van, 's állapotuk nem elpártolás. Valának idők, midőn a* hitágazati érzemény erösebb volt, mint most, de azok idők valának egyszersmind, midőn férfiaknak, mint Spener, meg kelle vallaniok, hogy predikátziók- 's gyónszékben bálványimádás űzetik a* symbolumokkal. Misem sértetik meg tehát, ha a* választmány javaslatai tetszést nyerendnek, de biztosíttatni fog a' szabadság, mellyre a' községekben is sok kedély törekszik, 's biztosíttatni fog becsületes módon; különféle tantropusú szabadság ev. hitalapon, nem symbolumoktóli, hanem symbolumok melletti szabadság. A' szigorúan luth. községek sem fognának kielégíttetni ordinatiokori hiteltetóssel arra, mi a' két felekezet symbolumaibanközös; rólok a1 vocatio és ordinatio közti különséggel van gondoskodva. A* zsinatnak vagy hallgatagul, vagy tétovázva, vagy határzottan hitvallást mindenesetre kell tenni; amaz legkedvesb volna az egyház elleneinek,mert reménylenék azt ezentúl is gyöngeségében látni; az utolsó a1 legjobb az egyház békéje- 's a' községek ohajtataira nézve hűség és szabadság szerint. — Ezen értelemben szavazott szónok is a' javaslat mellett, azt tartván csak fen magánaks hogy a' formulákban némi módosítványokat indítványozhasson. (Vége követ.)
