Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-13 / 50. szám

játíthatja magának; de nem minden, különben igen tisztes keresztyén teheti azt, kivált korunkban, 's ezek iránt is csak kell figyelemmel lenni. De ha általában az eddigi ordinatioformulánál kell ma­radni, ugy megmaradnak az eddigi nehézsé­gek is. A' következett (negyedik) ülésben legsu­lyosb ostrom látszék fenyegetni a' javaslatot, mert abc.-renben három képviselőjét a' fővárosnak egyesíté a'vakeset harczban a'választmány ellen; az egyházjog, egyházi ékesszólás és hitágazattan oktatói léptek föl egymás után, fegyvertáraikból minden gerelyt a'referens által eddig szerencsé­sen védett javaslatokra hajítandók. Az első újra nyilvánítá: a' 3 's 4. pont nem foglal egyebet magában teljes elnyelésénél az eddigi hitvallá­soknak 's ezek helyett ujat állít fel; mondja ugyan a' választmány, hogy azt nem akarja 's javasla­taiban az nem foglaltatik, de csalatkozik azoknak egyházjogi értelmében, mert a' vocatióban a' hit­vallások nem biztosítvák, hanem csak türvék, or­dinatiókor pedig szándékosan hagyatik el a' hi­teltetés a' symbolumokra, mert a' rájok utalás nem valami csekélyebb foka a' hiteltetésnek, ha­nem an^ayi, mint semmi, 's a' példásításban is a' symbolumok csak magyarázat előképeiül nevez­tetnek, ugy hogy amaz utalás csak courtoisie-a, mint egy letett királyt még fölségnek neveznek ; próbául hagyjuk csak el amaz utalást, a' hitelte— tés sem fog gyöngébbnek mutatkozni. De a' leg­eldöntöbb abban van, hogy az egyházrend is csak tekintetbe vegye a' hitvallásokat, nem pedig, mint az egyházhitvallásait, elősorolja azokat; ezzel vi­lágosan van megmondva, hogy az egyház többé nem a' hitvallásokon áll, hanem csak azoknak ki­vonatán. Az egyházrendben kellene ugyan tanok öszvegének lenni; de épen itt van az egyházjogi csalódás fészke; a' régibb egyházrendeknek is voltak illyen öszvegeik, de azokban az öszvegek a'hitvallásokra utaitak's ezek valának mértékeik; itt egyenesen meg van fordítva. De még veszé­lyesbnek mutatkozik az új formulávali változtatás; maga nyilvánítja magát kivonatul a' hitvallások­ból, ezzel buknának a' régi symbolumok; ne csa­lódjunk a' tény fölött; az által a' hitvallásiratok megszűnnének az ev. közösség egyházi és jogi alapja lenni; e' formulával emancipálja magát az egyesült egyház; az nagy világtörténeti cselek­vény; a' symbolumok elavulnának 's csak az új hitvallás birna érvénynyel; eddig a'hitvallások fa valának, mellybe az unió nemes ága oltatott, most pedig már csak hüvelye ollyan gyümölcsnek, mellynek magvát másra használták. Miután a' szónok különösen még az új formu­lának bibliai helyekből összeállítását támadá meg, helyekből, mellyeket ismét magyarázni kell, mennyiben az irás az intuitionak, isteninek nyel­vén szól, holott az egyháznak emberi nyelven kell beszélnie, 's mennyiben az irás nyelvekkel beszél, holott az egyház ahoz mint magyarázó viszonylik, — 's miután az uniótól kölcsönzött okot az eddiginek megváltoztatására, annak mint szabad's tova meg tovahaladó egyháznak, melly­hez nem illik a' symbolumok meghatározása, lé­nyéből ostromlá, és szavaiba az ágost. hitvallás­nak , mint ezen országban mind á két felekezet legalább egyetemes symbolumának, megújított ajánlását beszövé, azon hatásra emlékeztetett még, mellyet a' régi symbolumok eltörlesztése a' ré­gibb egyház minden productumára a' liturgiában, jelesül pedig az egyházkormánynak papokhozi viszonyára gyakorland, kik az által elszakadások elleni majd minden föllépés alól kivétetnének. Különösen figyelmeztetett pedig azon roppant benyomásra, mellyet a' symbolumok illyen leala­csonyítása a'községekre fogna tenni; az egészen más zavarokat, mint a' mostaniak, és szakadáso­kat fogna szülni, mellyek irányában az előbbiek csekélyeknek látszhatnának. Már ezen javaslatok elfogadása a' zsinat által fáklya volna, ollyan tü­zet gyújtandó, mellyet az egyházkormány nem olthatna el. Záradékul tehát esengett a' szónok, miután a' symbolumok megtartása mellett mégis kilátást nyitott papoknak a' legnagyobb, egyház­kormány által kezeskedendő szabadságra, a' zsi­nat ne zöcsköljön a' hitvallások épületén, melly merő lelkismeretekkel van összeragasztva; egy felet se sértsen meg 's diadalt egy pártnak se készítsen; most attól függ minden, hogy az egyház sebes teste kiméltessék, a' fenálló fen­tartassék 's béke eszközöltessék. E' szónoknak is felelt a' referens, a' szándo­kot 's a1 symbolumok eltörlesztésének a' választ­mányi indítványokból szándéktalanul eredő hatá­sát visszautasítva, de az ordinatioformulának symbolicus meghiteltetéstöl fölmentését újra kö­vetelve. ,,Az ordinatio cselekvénye" úgymond, „sokkal közelebb áll az egyedi lelkismerethez, — vallásos cselekvény az, mellynek közepébe ísten­észeti formák, bibliai tanok hitágazati rámában lehetetlen, hogy tartozzanak. Mi többre becsülendő tehát, hogy valaki magát Augustánéra meghitel­teti, de azon korlátozással „leglehetöbb szabad­ságban, nem minden szóra"—vagy a'korzavarok ellenében a' meghiteltetési cselekvény egész alakjai ós módja által eleve megmutatja,hogy az egész ker. tantartalmat magában hordja ? A' hiteltetósi for­mula egész fontossága abban áll épen, hogy a' papi hivatal minden elvi tevékenysége- és irányának mértékét fejezze ki 's a' példásítás ezt törekvék elérni." A' még magyarázandó istenigére vonat­kozólag arra emlékeztetett szónok, hogy „ma­gyarázat" alatt nem exegeticus commentár ér­tendő, hanem magyarázat az egész tan és praedi­kátzio, hit és élet által, miként Krisztus a'mennyei exegeta neveztetik 's az „előképet" illetőleg,,, miként a' symb. könyvek a' formulában említtet­nek, utalt Pálnak 2. Tim. 1, 13. kifejezésére vno

Next

/
Oldalképek
Tartalom