Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-06 / 49. szám

kimenetele attól függesztessék föl. Igy kénytele­nek lesznek azokkal folyton foglalkodni 's ez meg fogja őket velők barátkoztatni. Magam is ollyan korban tanultam, a1 midőn symbolika, leg­alább nálunk, majd nem taníttaték; hivatalba lép­vén végtelenül parányit tudtam a1 symb. köny­vekről, de nem is voltam rájok meghiteltetve. Kérni idő múlva azonban szégyennek találám mégis olly kevéssé ismerni azokat, utánok nyúl­tam, tanulám azokat 's mindinkább megkedvelém, most pedig vallhatom, hogy nekik végtelenül so­kat köszönök; igy fog járni mindegyik, ki azok­kal megismerkedett." Egy harmadik szónok kétségbe hozá átalában, hogy kiileszközökkel béke hozatnék az egyházi vi­szálkodásokba, mellyet ö inkább belülről származó megváltozás, a" papoknak új hitereje, a'behozan­dó presbyteriumok együttmunkálása 's az Isten igéjéhez egyetemes ragaszkodás által reményi ki­víva látni. Nagyon sajnálá jelesül, hogy az Apo­stolicum, mellyet ordinatiókor mindig használt, a1 javaslat szerint jövendőre mellőzendő's hitvallás­sal, melly szinte ugy kezdődik, de azután eltér töle, felváltandó; hiszen nincs benne bibliai tan­nál egyéb 's vérévé vált az ev. népnek; Isten előtt felelősnek kénytelen magát érezni, ha mellette nem tenne tanúbizonyságot. Ugy van az ág. hit­vallással is; hogy az nem gátolja a' tovafejlődést, tanítja a' történettan; a' reformátorok is legsza­badabb irásvizsgálatot akartak s mozdítottak elő, ez okból az ág. hitv. is mindig's minden czikkben a' sz.-írásra vezet vissza. „Én hát," folytatá a' szónok, „az ág hitvalláson sem adhatok túl an­nálinkább, mivel az ismertető bélyege az ev. kö­zösségnek. A' ker. templom nagy és széles; kü­lönféle bejárása's ezek közöl mindegyiknek külön felirata van; a' miénken az ág. hitv. áll; vegyük azft el, utódaink a'bejárást nem fogják többé meg­találni. De ha ezen felirat alatt lépünk be, oltárról a' sz.-irás örök könyve hitszavaival fénylik ©lőttünk és érthető." Ezért nem tanácslá félretenni az ág. hitvallást; e' hitv. azon anya, melly által magygyá lön egyházunk. „Felírások érkeztek hoz­zánk," mondá tovább a' szónok, „mellyek a' hit­vallásokra hiteltelés eltörlesztését kívánják. Ha községeink tudnák miről van a' szó, valóban szint­annyi 's még végtelenül több érkezett volna be ellenkező értelemben. 1817. óta annyi sok öröm­xiapot ünneplénk tiszteletére a' reformatiónak, utoljára 18-ik februárt; 's most annak hitvallásai «ltörlesztessenek ? Az legnagyobb csodálkozást, legnagyobb fájdalmat ébresztene!" E' szózatoknak ellenében (második ülésben) egy istenészetoktató igen melegen 's ékesszólóan nyilatkozott a' javaslat mellett, legalább annak elveiben. „A'jelen kérdésnél," mondá, „nem ar­ról van a' szó, mi legyen egyesek személyes hite, hanem hogy elismerjük, arról gondolkodjunk, e' pillanatban mi legyen az egyház szükséglete. 'S itt ismét nem új hitv. készítése forog fen, hanem főleg a' papi hivatal meghiteltetés formája. Mellyek immár e' forma nehézségei ? E* meghiteltetés ere­detileg erkölcsi, de mivel csak a' községgeli egyet­értés ad jogot hivatalra, a* dolog jogivá lesz 's épen a' formától függ ráismerni a' pontra, hol a'jogi oldal tűnik elő, mellyhez a* jogi hatások csatlakoznak. Az esketés formulájába tehát nem tartozik minden, mit a' község tán hisz, a' bitvallás dús foglalatú lehet, de az esketésformulának minimumot kell magában foglalnia, mi szükséges, mitől eltérni nem szabad a' nélkül, hogy jogi hatások követ­kezzenek be, t.i. a' fenálló viszony felbomlása. E' minimumnak magában kell foglalnia a' tan öszvegét, az elvet, 's nem szabad egyes tantétel­kent elfogadtatnia, hanem azon szándokkal, hogy fejleszteni akar 's ezen fejlődésre nézve épen az elv a' legjobb mérték." *S miután az agenda sze­rinti mostani ordinatióforma hiányosságát's hatá­rozatlanságát bebizonyítá, azon kérdést tevé a1 szónok: „hogyan kell hát segíteni ?" 's először arról beszélt, tanácsos-e új hitvallást készíteni, mit ö tagadott, mivel illy vállalatnak, szintúgy az alaki akadályon, hogy most az evang. egyháznak semmi szerkezetformája nincs, miszerint ollyas­mit végrehajthasson, mint az anyagin, hogy a* symb. könyvek belmagva tulajdonkép még mindig község- hit 's annak kell maradnia, hajótörést kellene szenvednie; ö legalább hitében a' legdrá­gábbat épen a' symb. könyvekben találja *s nem tudja, hogy a' tudomány valami ujat hozott volna már elő. De a' symbolumok megváltoztatásának szintazon akadályai volnának 's az által az ev. | egyház köteléke megtágulna, mellynek bensőbb megszilárdítására épen nem rég olly fontos lépés történt az ev. conferentiában. — Hát a' réginél maradjon? Nem, szükségállapot van, melly or­voslatot sürgetöleg kiván; a' községek vártak valamit 's ö legalább nehéz szívvel térne vissza hónába, ha itt javításra kilátás nélkül kellett volna megjelennie. 'S rés csakugyan kínálkozik. Csak egy különséget, melly az ev. egyházban mindig érvényes volt, tisztán kell felállítani, különséget a' sarkalatos és nemsarkalatos közt; szándékosan mondja igy és nem a' lényeges és lényegtelen közt; mert utóbbi esetleges valami, de nem a' nemsarkalatos. A' sarkalatos tehát mindennek alapja 's mindenkinek kellő helyét mulatja ki. A* szerint kell hát a' symbolumokhozi viszonyt sza­bályoznunk. 'S e' jogával az egyház mindig élt; erre tért rendeletei-, kátéi-, énekeskönyvei-, agendáinál mindig vissza; e' fontos különséget tehát, melly nélkül a' symbolumokhozi viszony mindig ál leend, az ordinatio formulára is kell al­kalmaznia ; azután áll be azon következmény, hogy ki a' sarkolatoshoz nyul, a' meghiteltetés jogi eredményei alá esik. Miután a' szónok a' választ­mány javaslatát, ordinatio és vocatio közt külön­séget tenni 's emennél az egyes községek és

Next

/
Oldalképek
Tartalom