Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-01 / 5. szám

részben őszintén megvallom, hogy a'külföldi conferentiákra való hivatkozás nekem nem nagyon tetszik, mivel ott azokat nem egyéb szülte, mint az egyháznak a'consistorialis rendszer által, a' presbyteriumi rendszer szerinti szabad gyűlések és tanácskozások teréről lett Ieszoríttatása. Mi e' részben hála apáinknak és a' törvényhozásnak, jobban állunk; nekünk nincs okunk a' földkerekség bármelly protestáns egyházával történendő egybevetés után is egyházi szerkezetünk alapelvei miatt pirulnunk. Tehát ne itt keressük az összefüggés fonalát. "S ne is keressük azt olly borzasztó messze. Ha kellene és időm volna, előadhatnám historice,ugy, a' mint az önként fejlődött ki hivataloskodásom viszonaiból. Most csak ennyit. Kettőt vallottunk be egymásnak nyilván és szemközt, az egyik az, hogy a' mi bármelly néven nevezendő gyűléseinkben nem mindig olly tárgyak fordulnak elő, mellyek az egyház benső életének emelését illetnék, "s azok, mellyek előfordulnak nem ugy vitattatnak, mint azt keresztyén testvérektől várnunk lehetne. Mi ennek oka? Sokan sokban 's mint szokták távol keresték itt is az okokat. Én végre is az okot abban találtam , hoyy mi papok nem teszünk eleget kötelességünknek. Ott áll a' két tábor, azzal a'zsidó levitái és nem-Ievitai, palástos és kardos különbséggel, mellyet Krisztus eltörlött 's mit mi nemcsak elismerni nem, hanem épen felállítani akarunk 's fekete vonalt húzni a kettő közé. Szerencsétlen meghasonlás, mellyet ki kell irtanunk. Hogyan? Ugy, hogy kiki teljesítse kötelességét. Az egyes gyülekezeteket kiváltképen a' papokra bízták és igy a' gyülekezetek összesége, az egyház is kiváltképen a' papokra van bizva, de nem azért, hogy az egyházon uralkodjanak, hanem hogy Krisztus egyházának szolgái legyenek 's mesterök szerint legfőbb nagyságukat abban keressék, hogy minél többeknek szolgáljanak. No már ha valaki, ugy épen ezen egyházi szolgák képesek kimutatni, mit kiván minden időben az egyházi életnek java, mellyek hiányai, mellyek teendői, melly eszközök segíthetnék elő virágzását sa't. 's igy akárki mit mond itt, az initiativát kiváltképen tőlünk várja meg a' világ. De mi e' részben vagy igen keveset, vagy semmit, vagy nem a' maga rende szerint tevénk. Óhajtom tehát, hogy tegyünk valamit. Az pedig, a1

mit teendünk, vagy ollyan lesz, a1

mit az egyház által elönkbe szabott korlátok között tennünk szabad, vagy ollyan , mi felett az egyház magának tartá fel a1

határozást. Mihelyt ollyasmi forduland elő conferentiáinkon, melly ezen utolsó categoriába esik, azzal azonnal a' gyűlés eleibe kell lépnünk indítvány alakjában, 's attól függend aztán határozatot hozni felette. Nekünk minden esetre kötelességünk, indítványainkat nyomatékos okokkal támogatni, mellyeket épen a conferentiák nyujtandnak kezeinkbe; de ha aztán az indítvány elbukik, legalább azon vigasztalásunk marad, hogy szerintünk jót akartunk, de az egyház, mellynek engedelmeskedni tartozunk, máskép határozott. Átalában kivánom megjegyezni, hogy a' conferentiák alatt nem akarok érteni olly társulatot, melly az egyházi társulat mellett vagy ellenében külön társulatot képezzen: hanem olly barátságos összejöveteleket, hol az egyház jelen kérdései előlegesen meghányassanak, 's innen a' gyűlésekbe idomosabb alakot nyerve juthassanak. Semmi alapszabályok, semmi jegyzökönyvek, hanem legfölebb az összegyűltek közöl nevezett elnök és szabad, testvéri tanakodás. Jól emlékezem, hogy a' feledhetlenB. Prónay Sándor idejében illy conferentiák előzték meg minden gyűléseinket. Halála óta illyesmit nem láttam, nem hallottam, *s az eredmény, németesen szólva, tenyerünkön fekszik, leirhatlan zavar a' gyűléseken, a' mint e* vagy ama rögtönzött paripára felültünk. Igazi szívfájdalommal tapasztaltam , hogy ez által, különben is rövid gyűléseink mezejéről, a' legnyomósabb egyházi és iskolai tárgyak szoríttattak le, 's elkeresedve távoztak el azok, kik az egyház javáért különben áldozatra is készek lettek volna. Egyszersmind tapasztalám, hogy papok és világiak között a' legnagyobb összeütközés onnan származott, onnan a' leghevesb vita, hogy egyik rész sem tudta, miről van sajátképen a'szó. Ezen tudatlanságon ismét csak conferentiák segíthetnének legjobban, hol készebbek volnánk megvallani egymásnak, hogy vere sumus ignorantes és aztán itaque discere debemus. — Végre tapasztaltam, hogy az egyháznak nem papi tagjainál az ignorantiát némileg még lehetne menteni, de a' papoknál bizony nem igen , mert hogy vezessen a' vak világtalant V Tehát ismét conferentiákat, hogy a' mit az egyház által elönkbe szabott korlátok között tennünk szabad (I. f.), segítsünk tudatlanságunkon. Ne méltóztassék, ezt kérem, aprehendálni, mert hiszen,ha kell,visszaveszem sza vamat azon kivétellel, hogy én magam csakugyan igen sokban ignorans vagyok. Ignorantiám kisebbülését pedig kiváltképen annak köszönöm, hogy Isten alkalmat nyújtott többször találkoznom olly testvéreinkkel, kik lefaragtak egy-egy forgácsocskát ignorantiám vastag törzsökéről. A símili tehát azt hiszem, hogy ha a'conferentiák sokakra nézve szülnének illy találkozásokat, ignorantiájok forgácsocskája egy-egy szálkácska lehasítása által minden esetre kisebbülni fogna. — Denique közlekedés által legjobban segíthetünk egymáson. Ezen szempontból indulva ki, alapitlottuk e' Lapot, mellynek én és Török barátom köszönünk legtöbbet, a1

mennyiben tudtunkra esett, hogy elég hatalmas erejű testvéreink vannak, kiknek világossága a' mi setétségünket is felderíté. Ezen szempontból indulva ki, ajánljuk a' conferentiákat. Ha agarászok és rovarászok és lovászok és színészek és állatászok és nyulászok 5*