Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-22 / 47. szám

yan; akarám mondani: csak nem rég keletkezett a' pesti reform, egyházvidékben tanító-egylet, az annyira kor- és czélszerü, hasznos és üdvös társulat, 's már is nyugot felé siet. Nyugot felé, mondom, mert mikép nap lenyugtában csak világosságot lövel 's meleget kevéssé áraszt: ugy ez, létének csak nevével, de nem tetteivel díszlik, vagy is inkább pang; mikép hold csak világosságot sugárzik alá: ugy ez is csak puszta hideg's szegény nevében él, vagy is inkább létez csak,'s még inkább tesped. A* még ezelőtt két évvel tett szép ígéretek, csinált tervek, iskolai könyvek készítésére 's átalában a' nevelés 's tanítás szent ügyében, csak irott malasztok, képek mindeddig az egylet jegyzökönyvében; legalább csekélységem semmi neszt, mozgalmat, lépést nem hallott, nem vett észre. Nemcsak, hanem gyűlés, vagy egylet Is jóval több esztendejénél, hogy nem volt; pedig ngy érdemelné meg igazán a' tanító-egylet az egylet nevet, ha lehető gyakran egybegyűlnének tagjai, különösen 's viszonyosán értesítendők egymást iskoláik előnyei, vagy fogyatkozásai, haladása vagy hátramaradása, saját maguk állásáról, iskola, egyház, pap irányában 's fizetésökre nézve, igy aztán egy szívvel 's akarattal tanácskozandók a1

teendőkről. Nem tudom, kiben keressem okát e' hanyag-Ság- 's szalmatüznek, az elnökségben, vagy magok a' tanítókban?— de ugy látszik, tetőtől talpig hibás a' testület. Az elnökség annyiban, hogy semmit nem indít, nem mozdít; a' tanítók pedig, — szabadjon mondani,— mert sülve várják szájukba a' galambot. — Igen szép 's nemes tett volt a* mélt.'s tek. elnök uraknak a'hazánkban, fájdalom! mindeddig lenézett tanítói kar elnökségét felvállalni; de szomorú tény, azt csak névvel viselni, be nem tölteni! — Gyönyörtelve nézhette bárki is a' pestmegyéi egylet megalakulásakor a' tanítók lelkesedését, buzgóságát ügyük, a' haza 's emberiség ügye mellett; de sajnálat 's mély fájdalommal kénytelen látni most a1

lelkesedés 's buzgóság virágának hervadását's lehet, nem sokára elszáradását; mert már most is nem lát maga körül semmi életjelenséget, nem hall neszt és mozgalmat, nem vesz észre szives hajlamot és vágyat, mellyel egymáshoz közeledni, együtt lenni törekednének. Pedig nem gyűlések, összejövetelek, tanácskozások-e minden társulatra nézve azon lüktető 's villanyerő, melly életet ébreszt és táplál?— Nem ezek-e azon kútfő, mellyböl a' társulatra a' szükséges rendeletek, intézvények 's törvények kifolynak ? — Nem ezek-e azon kapcsok, mellyek az egészet láncz-összefüggésben tartják? — 'S vájjon, mi minden társulatra nézve áll, nem állna-e a' tanító-egylelre nézve is?! Van még egy, az említettnél sokkal fontosabb nehézségemé kifogásom a' pestvidéki, 'sálaiában minden létező tanító-egyletekre nézve, 's ez: miért ezek csak tanító-, iskolatanító-egylet, miért nem tanító- 's pap-egylet egyszersmind, vagy miért nem tagjai, még pedig ex professo, a' papok is, minden pap? Hát az Urnák nem ugyanazon egy szőlőjében munkálkodnak-e pap és tanító a* tanítás és nevelés mezején?! Hát nem érdekli, vagy akarom mondani, nem kell-e érdekelni az iskola-ügynek a' papot szintúgy, mint a' tanítót?! Ki az iskola főfelügyelője, vizsgálója ? nemde a' pap?—Különben azt hiszem, minden pap édes kötelességének fogja ismerni, ez annyira üdvös társulat tagjának lenni, tanítótársai felszólítása következtében, vagy a' nélkül is; és hiszem, hogy ennek a" tanító urak is csak örülni fognak, *s a' keresztyénség és kor szelleme gyönyörűséggel fog letekinteni a* nevelési szent ügy mellett egymással baráti kezet fogó pap- és tanítóra. Ezen kézfogásnak pedig kimondhatlan lenne haszna, mert mint tagok sokkal inkább leendvén érdekelve az ügy által a'lelkész urak, mint most, isolált állásukban: sokkal inkább igyekeznének — hitem szerint — az egylet részére egyházaik 's egyesek szivét megnyerni, azt felvirágoztatni 's boldogítni. Ezen tagság, kézfogás és összeforrás továbbá, rugóul szolgálna a' lelkészeknek az iskolákat szivesebben szeretni 's minél inkább emelni; magoknak a'tanítóknak jólétén nagyobb buzgalommal igyekezni és munkálkodni. E' mellett, népesebbek és bizonyosan eredménydúsabbak, gyümölcsözőbbek is lennének az egyleti gyűlések. Igen czélszerü, üdvös 's hasznos lenne a' tanító uraknak, megkeresniök még a* Pesten 's vidékén lakó nevelő urakat is. Egy Szőnyi Pál, Károlyi István, Kiss Lajos 'stb. minden bizonnyal igen sok jó tanács- 's utasítással járulhatnának az egylet, 's átalában az iskolák felvirágoztatása 's rendezetére. Azonban, mikép a1

tanító-egyletben tagosított lelkész urak, inkább igyekezendenek egyházaik jó indulatát, szívességét megnyerni, mint most, az egylettől még többnyire isolált állásukban: ugy a' szinte lagokul megválasztandolt nevelő urak megnyernék az egylet számára uraik s asszonyaik szivét, azon elannyira indító oknál fogva főkép, hogy ennek tagjai azon munkálkodnak, gondolkoznak és tanácskoznak, hogy jobbágyaik gyermekeit mikép nevelhessék minél kor-és czélszerübben. Hogy a* nevelő urak is hódolni fognak a' szíves felszólításnak és megkeresésnek, kérdésbe sem tehetni. De nemcsak a* lelkész 's nevelő urak lennének nézetem szerint megkeresendök, hanem minden szak- vagy — mint mondani szokják — műértők , nevelés- 's gyermek-barátok, müveit 's szellemi legnagyobb szükségünket értő 's érző férfiak és talán minden valláskülönbség nélkül,— *s hiszem, kevesen lesznek, kik ne engednének a* közügy kivánalának. Mennyivel nagyobb lenna igy köre, hatása az egyletnek! mennyivel szebb szellemi 's anyagi állása! Ismétlem röviden szives ohajtásomat a' pest-47*