Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-22 / 47. szám

szónokok, a' természetet magára ne hagyják, hanem mesterséggel és gyaaorlással párosítva törekedjenek, a' nagy Demosthenesként, kit midőn némelly betűknek kimondásában a' természet gátolt, gyakorlás és csüggedetlen szorgalom által legyőzte, a* természeti selypesóget szájába vett golyócskákkal módosítá, gyenge hangját a' tenger zuhogási közt erösíté, szült mellét — szónokolva magas helyeket meghágott, 's ugy keményítő. Ezek nézeteim a' szónoklat körében, 's itt elhallgatok a* nagy szónok Cicero ezen szavainál: „quam perfecti oratoris moderatione, et sapientia, non solum ipsius dignilas, sed et privatorum plurimorum, et universae reipublicae salus maximé contineatur; pergite, ut facitis adolescent'es, afque in id sludium, in qua estis incumbite, ut et vobis honori, et amicis utilitali, et reipublicae emolumento esse possitis." Kun Bertalan. Észrevételek a' falusi iskolákat illető némelly ujabb tervezetekre — a' jobbat . fliol szükséges megmondva A' jelen időkor melegen felkarolta a' falusi iskolák ügyét. — Méltán is, mert falusi iskoláinkban a' tanítás és nevelés nem megy olly jól,mint kellene menni. Már pedig az ezekben való jó tanítástól és neveléstől sokat függ mind az egyes családoknak, mind az egész álladalomnak jólléte. — Mert bár nem minden jól iskolázott ember lesz mindig ékességére a' családoknak és az álladalomnak; mint nem minden faiskolai csemetéből lesz mindig jó termöfa: de csakugyan mégis, kinek értelme és szive az iskolában eléggé kimüvettetik, az jobb reménynyel biztat, mint az, ki iskolai művelődésben nem részesült, vagy pedig, kiben az iskolai müvelés magva nem jó földbe esett vagy talán a1

mag is hibás volt. — E' tapasztalás, bár sok és különféle tervezeteket idézett elő e' mai nyughatatlan korban a' falusi iskolákra nézve, de véleményem szerint azok nem mind czélra vezetők, némellyik el is maradható *s nem is létesíthető. — Szabad legyen e' tervezetek közöl a'nevezetesbeket észrevételeimmel kiséhii, — a' jobbat, hol lehet, megmondani, — mert szokásom, nemcsak a' hiányt fedezni fel, hanem a' jobbat is, hol szükség, megmondani. — Előrebocsátom azt is, hogy kiket szomorú tapasztalásom nem illet, azok ne vegyék azt magukra, — azok pedig, kiket illet, ezt ne neheztelésre, hanem jobbulásra fordítsák. — Különben nem bánom, ha ez utolsók sárral dobálnak is tapasztalásimért, — én semmi gúnyos czáfolatra nem felelendek, felel helyettem a' tapasztalás, 's nekem a' felelgetésre nincs időm. Átalában azt veszem észre, hogy a' sok különböző tervezetek nem a* baj főokát irányozzák elhárftni, hanem tapasztalatlan orvosként csak palliativ gyógyszereket rendelnek, de gyökeres orvoslást nem tesznek, — legalább azt kerülgetik. — Hallgatva ugyan majd mind megegyeznek abban, hogy a' fa hibázik, a' tanítók gyengék, és azért nem terem a' gyümölcs: mégis nem a' fa gyökerére teszik a'fejszét, hogy a'melly fa gyümölcsöt nem terem, kivágassák, és ne fogja hijába a' földet Luk. 13, 7. hanem vagy a' földet okozzák, vagy a' kertészt, vagy a' kert felügyelőit, és mind csak ezek körül bíbelődnek. 1) Körlelkészek, dékánok legyenek mindenfelé, — ez a' felkapott eszme, ez a' panacea a' falusi iskolák javítására nézve, a' mai idő véleménye szerint; mert, úgymond, a' helybeli pap, és a" canonica visitatio elégtelen e fontos tárgyra nézve! Minden józanon gondolkodó tudja és vallja, hogy felvigyázat szükséges minden társaságban, — de mégis a' körlelkészek sem csinálnak Mercuriust minden fából, — sőt azt mondom, hogy a1 körlelkészekfelállítása csak a'több terhet 's költséget okozza az ekklézsiáknak, de a' bajt aligha orvosolja. — A' jó érzésű tanítót nem a' nagy felvigyázat indítja, hanem a1

belső önludat, a* lelkiismeret's hivatalában való gyönyörködés, — a' hol pedig ezek nincsenek, ott a' sok águbogu felvigyázat csak a' fortélyoskodás több több nemeit találtatja ki 's gyakoroltatja a' tanítóval. — Legjogosabb és legsikeresb felvigyázónak kell itt lenni az ekklézsiának, mert ennek java itt a' fődolog és a1

helybeli papnak, kivált ha ez tudja érdekeit, nem különválasztani, hanem összeforrasztani az ekklézsiáéval, tudja magát ugy viselni, mint ekklézsia választottja és felsöség képviselöje egy személyben — csak aztán ne nyitnának némellyek tágas kaput és széles utat a' tanítóknak a' helybeli felvigyázat alóli kibúvásra, söt inkább világosiinak fel azokat a' szükséges függésről, mint Vandrák András tett e' lapokban.— A' helybeli felvigyázat mellett elegendő a' többszöri examen és a' szigorúbb 's tekintélyesb canonica visitatio. — Csak ne rontsuk le mindjárt az egész épületet újítási viszketegböl; ha annak csak valami kis része hibás, csak ezt reparáljuk, — 's ne rójjunk ujabb terheket szegény ekklézsiáinkra a' körlelkészek napidíjok, fuvaruk és tartásuk által, hisz a' mostaniak alatt is nyögnek ekklézsiáink, — ne is gondoljuk, hogy a' körlelkészek is mentek lennének a' sokféle kedvetlenítésektöl, mert a' rosz tanító nemcsak a' helybeli papot, hanem a' körlelkészeket is tudja kedvetlenítni 's a' nép előtt irántuk gyanút gerjeszteni,— a' jó tanító pedig a' helybeli felvigyázat alatt is hü marad kötelességében. — De jól meggondolva a* dolgot, a'körlelkész a'helybeli pap jogába vág, söt a' körül is jogot igényel,miből ismét kelemetlenség származik. Megtörténik hát,hogy a' körlelkész, nem épen gyávaságból, hanem a' sokféle kellemetlenség eltávolításából nem tesz tökéletes jelentést, annyival inkább,mert a' mai időben, midőn az egyh»