Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-01 / 5. szám

okaival folytonosan harczolni az idö szelleme ellen, nemcsak Don Quichotcféle szélmalomharcz, hanem egyszersmind a' sz. lélek ellen elkövetett, engesztelhetetlen bűn. b) Továbbá az is igaz, hogy a' pap, évenként 6-or, 8-or vagy tán épen mint Pomerániáhan havonként eltávozván gyülekezetéből, azt vagy ennek csorbája, vagy saját elszegényedése nélkül nem teheti. De erre könnyű a' felelet. Hisz nekünk nem kellenek olly gyakori összejövetek. Elegendők magos czélunk elérésére a' 2, kántor-szerdán tartandó egyleti ülések. — Amugyis azoknak a' szerdáknak sok helyen nincs más rendeltetésök, mint az, hogy ez alkalommal papok, papnők néha a' gyülekezetek némi botrányára is egyenek, igyanak, vigadjanak. c) Időnk szelleme is e' tekintetben némileg mint ellenségünk lép fel. Mert vannak papok, kik a' jó tónhoz tartozandónak vélik, lelkészek társaságában is csak ész- és lélektelen dolgokról beszélgetni! — De elegendően megczáfolta ezeket Jenisch '), megmutatván azt, mi nagy lelki szegénységre mutat az a' lelkészekben, ha a' lelkiekről való beszélgetést unják, kerülik- ,,A' derék pap (Rom. I.) nem szégyenli a' Krisztus evangyéliomát, mert ez Istennek hatalma." d) Azon ellenvetés is méltánylandó, hogy a' papok közt a' nagyobb felvilágosodás által a' vallásbeli nézetek és irányok sarkalatosban tünendnek elő, 's hogy nagyobb vallásbeli buzgóság felébredése által tán nálunk is talpra állana az Istennyugosztotta hitbeli polémia. Legalább Némethonban aligha van papi conferentia, mellyben idegen más iránynak hódoló lelkész, ki ennek irányát még nem ismeri, ugy ne érezné magát, mint Saul a' próféták között. Milly szép ruházatba takarózik az obscurantismus és a' henyeség! Természetes, hogy a' homályhoz szokottak szemei kápráznak, ha hirtelen napvilágra jönek , vagy ha álmukból hirtelen felköltetnek. — A' régiek, Polybius szerint leginkább délben tartottak a' rosz lelkektől (cstto tcŐv Saifjióvíiov (iea/i/x^QívMv'), de szinte régiek mondják 2

): „non si male nunc, et olim sic erit." És a' henyeség éjjeli örtársul ajánlkozik az obscurantismusnak. Miután amaz minden újítások ellen nagy lármával kikelt, hallgatagon leülepedvén fészkére, Philoval (leg. alleg.) azt mondja: „Ipse labor minor et vilior est, quam quies, sicut et imperfectus, quam perfectus". . . 'S tökéletességének magasztos érzetében — elalszik.. . . Ezekkel nem akarjuk azt tagadni, hogy a'felvilágosodás némi tekintetben egységet nem bontó, de véleményünk szerint a' szellem, ha egyrészt bont, másrészt egy magosb, emberibb egységbe köt össze. J) A* XVIII-ik század szelleme czímü füzetében. K. 2) Horatii Od. II. 10. K. Az Úr nemcsak az olajággal, hanem a' karddal is jöve e' világra; de csak ott,a'hol az Urnák lelke van, ott van szabadság I e) Hogy akár erkölcsi, akár egyházi, akár polgári tévirányok e' testület szelleméből (esprit de corps) ki ne fejlődhessenek, mert hiszen efféléktől is tartanak tán némellyek '): arra nézve biztosítékul szolgáland a' teljes nyilvánosság, melly bármilly színezetű és rendű — müveit férfiúnak szabadon hagyandja a' jelenlétet és hallgatózást. f) Végül azon szomorú tapasztalások, hogy a' papi tanakodások némelly megyékben olly hanyagon látogattatnak meg, a' derék ezen tárgy körül fáradozó egyháziak és világiak buzgalmát nemcsak nem csökkentetendik, sőt inkább kettözendik; és csak találkozzanak minden egyházmegyében Kubinyiak, Kolbenheyerek, Schediusok, Vidosok: akkor a' szent ügy szentül ki fog vívatni. 2. Ezeket előre bocsátván, az egyházmegyei tanakodások fogalmát kifejteni, hatáskörét és irányát meghatározni már nem lesz nehéz. Az egyházmegyei conferentiák különösen a' papok folytonos müvelésére, időkérdések irás- és szóbeli tárgyalatára 's az ujabb literaturával olvasó egyletek és könyvbirálatok által történendő ismertetésére hivatalbeli tapasztalások és alkalmi szónoklatok közlésére, és a' testvéreknek a' hivatalos tevékenységben kölcsönös buzdítására szolgáló nyilvános tanakodások. Hitbeli zsiboletje a' szabadon összesereglett papságnak ez: „in adiaphoris, libertás, unitas in necessaris, in omnibus caritas!" 3. (Hasznuk a' p. c.-knak): Nagy fontosságú dolog már az is, hogy bizonyos megyebeli lelkészek időről időre összegyülekeznek. Az elkülönzés mindenek iránti közönyösséghez és misanthropismushoz, — a' minden ellenmondást kizáró szónoklat olly papi gögre és türelmetlenségre vezethet, melly nem tudja megkülönböztetni a' személyt a' dologtól; — egy kizárólag világiakkal való társalkodás végtére azt eszközli, hogy a' pap lelki magasztosságáról egészen lesülyed a' világi zajongásba. 's már nem is képes, gyülekezetét az égiekhez felemelni. Már pedig a'papi conferentiáknak feladata az, hogy mind illy lélektelen lelkészetet 2

) kiirtsanak, a' régi formulákhoz! ragaszkodás mellékeltessék, az öregek által a' fiatalokat practicus nézetekkel ellássák, a'gyülekezeteket papjaik kiművelése által mindig szellemi magasztosságukban fentartsák, jótékony befolyást gyakoroljanak a' külön lelkészetre, és Ullmann szerint, az egyházi öntu') Mint Napóleon, ki 1802-ben, különösen kath. papi egyletek ellen szabott törvényt. K. 2) Luther levelei II. 674-ben (de Wette kiadásában) azt mondja; dass der geistliche Stand nichts sei, nnd Gott die geistlose Geisterei ausrotten wolle. K.