Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-15 / 46. szám

mondok. Ne tessék, drága tiszt, tiszttársaim! leszavaztatásomban működni — ne tessék rettegni haragtól; én önként lemondok, adják szavokat a' kijelölt tiszt, egyénre; azon édes öntudattal viselem ezen sorsot, mellyel birt ama férfiú, kiről olvassuk: „haec contumelia eum non fregit, sed erexit." Pennámat immár leteszem azon édes érzéssel; hogy ment és tiszta a' hiúság és nagyravágyás vétkétől; ezen sorokban jónál és egyházainkra nézve üdvösségesnél egyebetnem akartam előadni. Valóban szent kívánság és igazságos követelés! hogy mi papok egyenkint az egyh.megyei hivatalokban is, ha a* tisztelet, mint tiszteletben, ha a' tereh, mint terehhordozásban egyenlően és fejenkint osztozzunk, 's igy mennyei atyánkat dicsőítsük minden részben. — Oda adom hát ezen sorokat, ítéljen felölök tiszta lelkismerete szerint midenki, én Schillerrel tartok: Wahrheit liebt Einfalt; Die gerechte Sache Hat köstlich schlauer Wendung nicht von nötben, Sie selbst ist ihre Schutzwehr. — Mindenkire nézve bezárom ezen soraimat egy bölcs ezen szavaival: „Wird das Behauptete durch Gegengründe verbessert, oder vernichtet, so ist auch für den ersten Mittheiler nichts verloren. Einsehen, wie man irrte ? — oder wie man das Wahre reiner, überzeugender hatte geben sollen? ist immer klarer Gewinn. — P a u 1 u s. írtam Torzsán, oct. 20-kán 1846. Poor Károly, ref. pap. Tisztelet a' moráltiak ! Miután e* Lapok t. cz. szerkesztője a* „sokra mentünk" czikkre mitsem csillagozott, ámbár benne mondásom ellen hamis ráfogások, és az általam felállított korlátokat leromboló" 's túlcsapongó eszmék vannak összehadarva, — 's igy azon czikk egy üstököst is érdemlett volna: ebből azt a' következményt vonám ki, hogy vagy ideje 's kedve nem vala csillagozni, vagy elkerülé figyelmét a' hiba, vagy pedig annak engedé át védni az igazságot, ki a' bonczkés alá vett nézeteket irta. *) *) Elég az ahhoz;

hogy sem nem csillagozott, sem nem üstöközött, hanem megengedte, bogy az urak egymást űstöközzék meg. Ezt meg is tevék. Prositl Béke veletek! — Mért vettem fel e' czikkeket? Azért, mert tudt a m, hogy ezen üstöközésből azon jó fog szülemleai, hogy társaink, kik sem —o— tilalmára, sem Kiss S. korlátaira az illyesekbeu nem mindig hajtanak, alkalmat nyerendenek kissé komolyabban gondolkodni időtöltéseikről; mert tudom, hogy vannak paplakok, hol az asztalokon reggel könyvek, délben étkek, estve kártyák hevernek; mert hiszem, hogy ha a' határra ki nem hordják a' hivek a" papot, mivel kártyáz és kártyaestvé-Jyeket tart, még kevesebbé fognák kihordani öt}

ha mind-Minthogy ez én vagyok, ez indokolá e' soraim közlését; mert a' morált tiszteletben tartani és tartatni 's a' tévedett erkölcstaníló kezébe világító fáklyát adni szükséges, hogy a' ki másokat vezetni akar* önmaga ne legyen vak. Szükségesnek látom itt előlegesen azt is megjegyezni, miszerint az általam említett háromféle időtöltést, a' kiszabott határ, illedelem és körülmény mellett, korántsem ugy helyeslém tiszttársimnak, mint tán vadászat^ kártya és tánczvigolom különös barátja; mert e* háromnemü időtöltésben, tiz év folytában bizonyosan nem vettem összesen is húszszor részt ; de ha körülmény ugy hozandja magával, akármellyikéröl sem mondok le egészen, mert az én jelszavam mindig ez: Tisztelet a' morálnak! Bárhol legyek , mármit tegyek: amulettem mindig előttem van, mellyen ez irat áll: Tisztelet a' morálnak ! És épen e' jelszót nem tartá szeme előtt a' „Sokra mentünk4

4

írója, —o— jegy alatt; és igy nem férfiasan lép fel; mert először azt mondja rejtekéből, — mintha nem tudnók honnan — hogy bőkezüleg adék tiszttársaimnak háromezt nem lenné. Béke veletek! A'különbség nem nagy köztetek. Kiss és —o— nem fognák elmozdíttatni a' papot, minthogy kártyázásnál találták; de ha meg nem dicsérnék, legalább természetesebbnek tartanák, ha hivatalához illőbb munka közt l«Inék. Kiss és — o — nem fognák canonisálni a1

papot azért, mivel soha életében nem kártyázott 's még csak a' makkdisznót sem ismeri; de bizonyosan megpirongatni sem fognák érte, hogy illy időrabló históriának, ha nem csalódom, 24 vagy 32 leveleit áftanulni, studiumává soha sem tette. Tehát a" különbség nem nagy köztetek. —o— értelme ez: Nem helyeslem, hogy a1

pap illyesekkel foglalkozzék, egyátalán nem, 's a' bekövetkezhető bajokra utasít, mellyeket a' tapasztalás igazol. Kiss S. azt mondja: bizony én sem helyeslem, hogy épen metiét űzzön vele, de ha néha beleelegyedik 's no?a bene morálja veszélyeztetése nélkül, még példát is nyújt, hogyan kelljeu az illyesekben uralkodni a" felmerülő szenvedélyeken, megfeszíteni biz én nem fogom. Mire —o— azl jegyzené meg: Hagyján, barátom, de én a1

bűn ingerével nem szoktam enyelegni. Kiss S. pedig: Én meg visszaingerlem csak azért is, hogy eltompítsam azt. — Legyen nektek a' ti hitetek szerint, de meglássátok, hogy ne vétkezzetek és bo'ránkozást ne okozzatok. Végre azt kérdem — o— és Kiss uraktól: Szabad-e a1

legyet agyonütni? Ha azt mondják: igen, valami pajzán ember agyonütheti tisztes arezukon is. Ha azt mondják: nem, halálra gyötörheti őket a' legyeknek sokasága által. Vannak kérdések, mellyekre nehéz puszta igen-nel vagynem-mel felelni, 's épen ezek szülik a' leghevesebb vitákat. Illyen volt Kiss úr kérdése is: Szabad-e a' prot. papnak? 'slb. Mindeniküknek hálával tartozunk, hogy véleményeik mellett férfiasan vívtanak, 's mi hallgató publicum az okulást elvonjuk magunknak. Szeretnénk azonban velők egy nemesebb téren találkozni. Azt kérdeném például: Szabad volt-e a' Gusztáv-Adolf egyesületnek Berlinben Ruppot kizárni? Feleljen Kiss S. és feleljen —o — úr. Ezen kérdés miatt egész Németország ü s t ö k ö 1 i egymást. Wimmer legyen az arbiter Kiss S. és — o — között, ha tán egyik Rupp mellett, másik ellene; nyilatkoznék. Magam is elmondom véleményemet, ha épea, kell, annak idejében. Szék.