Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-15 / 46. szám

rülmény az igazgatóság előtt, vájjon nem kellene-e a* magyaroktól is szegénységi biszonyitcdnyokat kivánni, miután az egyetem egyéb polgáraitól az illy bizonyítvány mindenkor 's elmulaszthatlanul megkívántatik ? 'S határozattá lett, hogy kell igen is. Hogy itt az igazgatóság szándóka jó és üdvös volt, kétségbe hozni nem lehet, mivel ez uton a1

jutalmat azoknak ohajtá juttatni, kik arra legjobban rászorultak. De a'magyarok, kik a* gyanúsításban nagy mesterek 's tán nem a' leghívebb pénzkezelök lehetnek, az igazgatóság ezen eljárásában is kimondhatlanul megütköztenek. Ugyanis midőn az egyetemi tanács azon határozata kihirdettetett, hogy ezentúl a' magyarok is szegénységi bizonyítványokat legyenek kötelesek stipendiumokérti folyamodásaikhoz csatolni, a' hálái magyarok csaknem szemökbe mondák az igazgatóságnak, miszerint ezen rendszabálya egyedül azért hozatott legyen, hogy ürügyül szolgáljon a' szegénységi bizonyítványokat elő nem mutatható magyaroktól a' stipendiumot elvonhatnia. „Diese Zumuthung hat uns empört!" A' magyarok az ausztriai követséghez az igazgatóság pedig az alapítvány-levelekhez folyamodott , 's örömére kiviláglott, hogy minden alapítványlevelekben benáll, hogy a'stipendiumok ceteris paribus a' szegényebbeknek adassanak. E' közben megérkezett a' követség felszólítása az egyetem tanácsához, mellyben a' magyarok folyamodása mibenléte felöl felvilágosítás kéretett. Több levelezés váltatott az egyetem ós követség között, mig végre abban állapodtak 's egyeztek meg, mi a'fenebb közlött tudósításban kifejezve van, hogy t. i. minden Halléban tanuló magyar kaprai stipendiumot, akár mutathat elő szegénységibizonyítványt, akár sem; de hogy az illy bizonyítványt előmutatok, az ezt nem tehetők felett, elsőséggel bírnak. Más szavakkal ez annyit teszen, hogy ha 500 tallér levén az osztalék, öt vagy tiz magyar tanul Halléban, kiadatik nekik a' 100 vagy 50 tal.; de ha például tizenöten vannak ugy, hogy mindnyájan nem részesülhetnek a'szabályszerű nem több, mint száz,'s nem kevesb mint ötven tallérban: akkor a' szegényebbeknek legyen elsőségök. Rövidebben, ha telik, adunk, ha nem telik, legalább a' legszegényebbeket szeretnők ellátni. Meglehet, hogy ezen intézkedések ellen ismét tétethetnek kifogások, de én kötelesnek, érzem magamat legalább annyit nyilvánítani, miszerint ezen körülmények annyi őszinteséggel, 's nyíltsággal közöltettek velem, hogy én a' hallei egyetemi tanács becsületessége felől ez ügyben, tökéletesen meggyőződve vagyok. Végül még hármat jegyzek meg: 1) Tartsuk mindnyájan kötelességünknek a' hallei tanács ezen ujabb határozatára kimenő ifjainkat figyelmeztetni, hogy szegénységi bizonyítványokkal még itthon elláttassák magokat. 2) Bízzunk meg valakid, például a1

püspök vagy esperes urakat, vagy már a* kit tetszik*, hogy az illy bizonyítványokat adják ki ott, hol* kell. 3) Denique censeo, stipendia esse eruenda! Székács. üz egyházmegyei tisztujításrél. Es darf uns nicht befremden, wenn die Fortsehritte des Guten nur langsam erfolgen; denn es musa. erst Grund habén, und Wurzel schlagen, ehe e*r zum blühenden, fruchtbringenden Baume werden, -kann. Marezo II. A' Prot. E. és Isk. Lapunk igen sok számaiban ezen tárgy felöl közlött értekezések taglalásába nem kívánok ereszkedni, mivel eléggé megvoltak már vitatva: de miután értésemre esett^ hogy több E. V. és a' most legutóbb Pesten tartott F. I. E. K. gyűléseken ismét sürgettetett volna az egyházi igazgatás módja, 's egyházi törvényszékeink javítása korunk 's vallásunk szelleméhez alkalmaztatva, — bátor vagyok egyszerű nézeteimet 's meggyőződésemet annak üdvösséges volta, 's törvényes, de tisztességes megejtése módja felöl igen röviden előadni. Alulírott, Mesterünk, Jézus meghagyásából (Mát. 28: 18. 19.) és a' sz.-lélek az apostolokra lett kiöntetése után támadt k.egyház alapítóinak — az apostoloknak — Istentől adatott hatalomból (Apóst. cs. 1.2.) indulván ki, mint k. polgár és pap, most is ezen meghagyást és rendszabályt tartom egyedüli törvénynek mindegyik ref. papra — mint az evangyéliom hirdetőjére és az Isten országa fentartójára nézve. Letevén ugyanis szigorú megvizsgáltatás után papi hitünket, mint minden részben ügyesek, a* papi hivatal viselésére felszenteltetvén, elbocsáttatunk egyenlő hatalommal az Isten igéje hirdetésére, és a' k.egyházak anyagi és lelki boldogsága előmozdítása és gyarapítása végett; mellynek eszközlésére nézve eleitől fogva elmulhatlan szükségeseknek találtattak a' különféle hivatalok nemei, mellyeknek viseléséhez mindegyik papnak egyenlő joga volt. Erre nézve, hogy ezen szép 's fontos hivatalok viselésében is mindegyik közölünk időről-időre részt vehetne, igen sokan — minden elfogulatlan — szükségesnek tartják egyb.megyei tisztújítást; mint ez országos törvény a' világi tisztviselőkre nézve falukban, városokban, vármegyékben: szint illy üdvös törvény ez ránk protestáns papokra nézve is! — mert a1

halálig- tartó hivataloskodás miatt közölünk legtöbbek előtt elvan zárva ezen törvényes és erényenyél teljes út, és ezen diszes hivatalok viseléséhez sok helytelen okoknál fogva legkisebb reményök sem levén,, — elszomorodnak, eltörpülnek, elrestülnek, az e.megyei ügyekiránt meghidegülnek.— A' hajálig tartó hivataloskodás fentartása mellett haKczotók felhozták azon. sok visszaéléseket, melyeknek, tanúi vagyunk a' világi tisztujítások