Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-08 / 45. szám

hogy, mig egy oldalról azon álhitet táplalá, hogy a* czél egyedül áldozat által megközelíthető, más oldalról a'kizárólagos czél mellett, más, tán szinte haszonbecsüeket tévesztett szem elöl, mint azt Jephta példája tanúsítja,ki könnyelmű fogadása által egyetlen leányának ásá meg sirját(Bir. XI. r.). A' fogadásnak egy nehézb nemét a1

nazireusok vagy Isten választottai viselók, kik egész életöket a' vallás őrzésére 's elleneinek legyőzésére szánák. Illy hitharczosok a' vallás véghetlen ereje által buzdítatva, sok nélkülözéseknek kénytettek alávetni magokat, p. o. bort, átalában szeszes italokat inniok 's holtat, ha mindjárt szülőik voltak is, érinteniök nem volt szabad. Küljelök az volt, hogy hajaikat természeti minemüségökben viselék, miből később azon balvélemény támadt, hogy ha hajaik elvétetnek, az isteni erő is elhagyja őket (Mós. IV. k. 6. r.). A' nazireusok, gyermekkoruktól jövendő hivatalaiknak levén szánva, a' próféták mellé soroltattak, és világi hatalmat is gyakoroltak; ez az átmenetnek tagadhatlanjele. Sámson és Sámuel illy nazireusok voltak (I. k. 1, 9—12.). Azonban hol az egész részvétlen közönyösségálomitalától kábult, ott nehéz egyeseknek sikerrel müködniök, igy támadtak a' IX-dik században a' Rechabiták, kik az egyház romlottságát nem tűrhetvén, a* magányt választák menedékül (Jer. 35. f.). Az üdvöt mindazáltal valamint a'nazireusok, ugy rechabiták sem varázs-Iák elő, azért a' papság is fellépett Móses tanítása eredeti tisztaságának fentartására. Éli a' törvénytelenség tápnedvének elfojtásán teljes erejéből munkálódott, de utódai a'szentség hűtlen kezelői lettek 's világi hatalom után sovárogtak, mi kora romlásukat idézé elő. Ezeken kivül még egy erő, a* prófétai volt hátra, melly Sámuelben öszpontosult, ki születésénél fogva pap, gyermekségétől nazireus és próféta és korának lehető legjobb bírája volt. Ö átlátá, hogy a' prófétai tökélyt terjeszteni kell, azért annak másokkal közlésére, próféta-iskolákat alapított, melly a' népbe nagyobb műveltséget, de egyszersmind új irányt is csepegtetett. Ekkor támadt azon közmondat, hogy az oszlopok, azaz, a' legdurvább harczosok is, próféták lesznek. Azonban mindezek daczára a' mély seb be nem hegedt, a' földi királyság hiánya mindinkább éreztetvén, Móses Istenuralkodásróli tana lassanként háttérbe vonult 's romáin a' földi királyság foglalt lakhelyet. Czékus István. Mi Mr a' ki§ ^ilá^ban? Bizony sok és különféle! Ha csömört nem kaptok tőle, Legyen mozaik belőle. Ennyit suspirium gyanánt! A' Pesti Hírlap768-dik oct. 27-ki számában Pápáról a' püspöki választást illetőleg, egy czikk közöltetik, melly megérdemli, hogy illy egyházát szerető magamféle nyugalmazott kapitány egy pár ártatlan szócskával megemlékezzék róla. Minthogy vesék vizsgálója nem vagyok, a' szándékot, melly e' czikkét sugallta nyomozni nem akarom. Csak annál maradok, a1

mit tartalmaz. Néhány dunántóli papot megdicsér, Perlaky D. ós Wohlmuth L. urakat főképen, Szedenics és Wimmer urakat en passant,Haubnert pedig, a' választott püspököt nem dicséri meg. Hogy az általa megdicsért urak igen derék férfiak, azt nemcsak nem tagadjuk, hanem épen örömmel valljuk be. De ha már dicséretről van szó, mért nem sorolták elő a* tetőtől talpig derék Illést, Borbélyt és sok másokat, kik igénytelenül, de ritka evangyéliomi buzgósággal működnek az ur szőlejében? No de ezek nem jöttek candidatióba Haubner úrral, 'sigy csak azok lehettek dicsérendők, kik vele candidáltattak. Jó, de hát mért nem dicsértetik Haubner úr is, a* cocandidált? No 's hát azért, mert a' többiek elpotyogván mellette, számukra egyéb flastrom nem készülhetett, mint ezen dicséret, egybekötve Haubner úr gyanúsításával. Nevetséges boszuáilás mondhatom ! Haubnernek, mint látjuk, minden bűne az, hogy annyi derék és kétségbe nem vehető érdemekkel tündöklő férfiak közöl átalános szótöbbséggel püspöknek választatott. Mi kicsinyes lelket árul az el, midőn e' felett nemhogy örvendene, hanem olly hangon szólal fel, mellynek a' peu prés értelme ez: nézzétek ezeket a* szerencsétlen dunántúliakat, elejtik A, B, C, D kitűnő férfiaikatés választják az ismeretlen E.—t. No és halljuk tehát a' nagy vádat, melly H. ellen felhozatik. Katechismust irt! No 's? Ez tehát bűne vagy érdeme-e ? Igen, de millyen katechismust irt? No hát millyet irt? Halljátok, szeretett atyafiak, azon kátéból vagy lehetett alapos vádat kisütni H. ellen, vagy nem lehetett. Ha nem lehetetett, ugy ti kákán csomót kereső emberek vagytok. Ha lehetet, ugy ti egytül egyig lelkismeretlen férfiak vagytok. Ugyanis, a' káté, ha nem csalatkozom, ezelőtt legalább is két évvel jelent meg 's ha foglalt magában valami egyházellenest, kötelességtek lett volna azonnal felszólalni, vagy legalább akkor, midőn annak irója első vagy másod izben kijelöltetett; de a' midőn mindaddig hallgattatok, míg ezen férfiú átalános szótöbbséggel a' püspöki székbe ültetendő volt, ezen hallgatásban lelkismeretlenség feküdt, melly az egyházon 's valláson ejtett sérelem ellen felszólalni gyáva volt, a' késő felszólalás ellenben olly szándékot árul el, mellyet én jellemzeni még most nem akarok, de megteszem, ha kell. — A* másik vád H.*ellen az, hogy a' nemzetiség érdekében nem nyilatkozott, söt, „mit hinni nem akarunk , a' nemzetiség érdekét a' papi érdekekkel egyeztethetőnek nem tartja A' mit az urak nem hisznék, azt én sem hiszem. Tehát csak annyi marad fen*vád gyanánt, hogy H. „szavát a' nemzetiség érdekében nem vehettük" Ha valamit oko-