Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-25 / 43. szám

lelkesedés 's erély jellemzi. Bennünk abaujiakban igazán nem hibázik a' tüz 's jóakarat, mi igyekszünk teszünk, javítunk, határozunk- és nem mint néhol „sic volo, sic jubeo"-val)

nálunk a' többséget tisztelik kormányzóink , ha néha a' végrehajtás kicsit sántikál is, — de e' felett is van nálunk éber ellenörködés. Gyűlésünkön teljes nyilvánosság, szabadszólás, részvét uralkodik; csak egy nincs, — a' parlamentaris rend, minek hiánya miatt sok lőport hiába a* légbe lövöldözünk. Mi sokak akarunk egyszerre a' szőnyegen lévő tárgyhoz szólani, és a' latere amúgy kortes módra fel-fel jajdulgatunk, ez legnagyobb bajunk; de minthogy ezt is az ügybarátok egymás feltüzelésének lehet tulajdonítani, — reményijük, hogy ugyan az ügybarátok a' biztosabb győzelemért, egy pár rendre igazítás,'s baráti felvilágosítás után, készek lesznek rendet alkotni, egymást türelemmel kihallgatni, egymás elveiből okulni, — 's ugy küzdeni az igazság mellett, mint azon flotta, melly minden lövését renddel 's kiszámítva teszi. Gyűlésünk tárgyai következők voltak: szivünk emberét t. Patay Sámuel urat abauj első alispányát segédgondnoki székében eskü letétele mellett, ünnepélyesen beültettük. Székfoglaló beszédében irántuk szeretetet, ügyeink iránt hő pártfogást, 's részrehajlatlan kormányzást igért, — miről mi, ha nem igéri vala is, nem kételkedénk, — felhívta egyszersmind czéljainak előmozdítására 's nehéz pályája könnyítésére egész e.megyénk munkás segélyét. T. esperesünk keblünk viszhangjával felelt a' t. segédgondnoknak; hív ecsettel rajzolá az egyh hivatalok fénytelen 's anyagilag semmit nem kamatozó, — sőt áldozattal járó voltát: de mint a' mellyet annál több szellemi áldások, önmegnyugvás, kegyelet, hála és tisztelet kisérnek, (bár ugy volna, de szokott néha ellenkező is törtenni!) Érdekes volt, midőn a' hii egyh. hivatalnokot öntudatára — mint csalhatlan jutalmára utasítá. A' beiktatási ünnepélyt hála Istennek! nem gazdag lakoma követte, minek kedvellésével bennünket papokat vádolnak némellyek, — hanem felolvasása egy alapítványlevélnek, mellyben t. segédgondnokunk, az emberiségre jótékonyan hatni szerető szellem nemes sugallatából 400 pgö forintnyi tökét alapított „Patay alapítvány" czím alatt, az oknélkül hivatalukból kimaradt szerencsétlen papok számára: természetes, hogy ha illy egyének nincsenek, a' kamat tökésittetik. Mi ez alapítványt azon hálás tisztelettel fogadtuk , melly egyh. megyénk keleiében a' lelkes alapítónak emlékét bizonnyal örökítendi, 's dus áldást könyörgünk az égtől mind az alapítóra, mind jótékony alapítványára; — keblünkben egy vágy ébred mindazonáltal, hogy jőne el az idő, és nem sokára, jöne el vele azon szilárd és tekintélyes kormány, kezében azon ki fogást nem ismerő végrehajtás, — 1

s protestáns népünk szeretettel teljes kebléből teremnének fel olly törvények, mellyek végét szakasztanák a* prot. pap ingatag állásának, és soha olly contradictiot ne hagynának prot. egyházunkban létesülni — hogy pap törvényes ok nélkül, hivatalából kimaradhat. Ezután szőnyegre került, egy anarchiai irányra törekvő egyháznak ügye. Említettük nem rég, hogy a' szikszói egyház,törvénynyel 's felsöséggel ujját húzva, a'kebelében megüresültpapi állomási egy évre legalább üresen akarta hagyni, hogy a* jövedelem az egyház javára fordittassék: vagyifc inkább, hogy az egyház roszul kezelt vagyona miatti hiány némileg pótoltassék: a' törvényes felsöség erélyes fellépése azonban efféle simoniat — mellyet hajdán a* romai curia, még a' középkorban is tiltott, midőn a' papi hivatalokkal valóságos kalmárkodás űzetett — meg nem engedett,— következéskép jelen gyűlésünkkor már be volt töltve a'papi állomás: de, hinc illae lacrymae: Két párt áll már egy idő óta ezen egyházban szembe egymással, presbyterialis szellemű az egyik, consistorialis a'másik: e' két pártot a' papválasztás még inkább élre állította, 's igy lön az hogy a' papválasztást olly térre vitték át, hol zaklatott indulat vitte a* főszerepet, 's hol a' polgári tisztújítás némelly keserű maradványai^ helytelen visszatorlásokban mutatkoztak: többé nem az volt a' kérdés: ki legyen a' lelkész, — hanem Debreczenben vagy Patakon tanult-e a* választás alá jöhető egyén? mintha bizony Korinthusban más tudomány taníttatnék, más Efezus — vagy mintha Debreczenben ostyával, — Patakon kovászos kenyérrel communicalnának. Illy a' protestantismus életkérdésének — Debreczen — vagy Patak adjon-e Szikszónak papot? — vitái közt — megszületett a' gyermek: — szikszót pap lett, volt debreczeni káplán Sz. J., kit mi baráti részvéttel fogadunk, de egyszersmind sajnálkozás érzetével, — hogy az ö választatása azon botránykő, melly egy részben jogot, törvényes szokást, más részben két egyházkerület barátságos viszonyát kíméletlenül 's illedelmetlénül érintette: de számoljanak érte azon indulathősök, kik okai voltak!! Igen törvényes szokás és, két egyház kerület barátságos viszonya van ha nem sértve is, de illedelmetlenül érintve törvényes gyakorlat, melly bizonyos alapítványokon nyugszik — eddig Szikszón a' volt, — hogy egyik pap mindég Debreczenben, ínásik Patakon tanult egyén völt, — ez a' rend mindig állott: möÜt az alapítványok ellenére — (mert a* papi fizetés jobbára ezekből áll) — a' debreczeni nagyobb fractio, az eddig Patákhoz tartozott-kisebb papságot Is szeretetteljesén által vitte Debreczenhez, mert idősb papja is azon gyermeki hálátlanság vétkébe esett, miszerint, magát nem „debreczenistának," hanem „patakistának" vallotta l

be, — pedig a' {tátaki iskölai névtárban ne-