Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-25 / 43. szám

III. Egyházi és világi rend. Az egyházi és világi r end közti féltékenység Valamint mindenütt, ugy n álunk is egyszer más­szor holmi súrlódásokat szí ilt; de ezek olly heves kífakadásokra soha sem szolgáltattak alkalmat, mint némellyel! felőlünk r egélni szeretik. Annyi bizonyos, hogy mig Matikovics Pál főfelügyelő vezette a" gyűléseket, papi egyén nem egy köny­nyen juthatott szóhoz, h acsak mint esperesnek hivatalos jelentése nem vc >lt, 's illy nemű paran­csok még az 1842-diki g eresdi gyűlés alkalmá­val is fordultak elő az e gyháziak részéről, hol némelly szónoki tehetségeiket fitogtatni akaró Világi uracsok a'náluknál sokkal érettebb tapasz­talásu, de kevesebb beszédű éltesb egyháziak iránt egy kissé illetlenebbül viselték magukat; 1843-ban pedig midőn a' tüzes vérű fiatal egy­házi számvevő, kivel ez ideig semmi rendbeli számadások nem közöltettek, arra szólította fel az egyházkerületet, hogy vagy tegyen olly ren­delést, hogy a'számadások vele is közöltessenek, vagy, ha ezt nem akarja, az üres czímet ruházza másra, a' ki annak talán jobban fog örülni, mint ö, — a' koros és egyházi ügyeinkben magának sok érdemeket szerzett világi számvevő ez által magát megsértetve érezvén, hivataláról lemon­dott. — Mig azonban Kis János vezette az egy­házkerület kormányát, az egyensúly az egyháziak 's világiak közt meglehetősen állott; ennek holta után azonban az egyháziak egy kissé háttérbe kezdettek szoríttatni. Már a' májusi gyűlés első napján közölök többen kényteleníttettek a'gyülésl odahagyni, 's a' második napon is csak nagy erö­ködés 's heves vita után érhettek czélt, — 's az augustusi gyűlésen is nem egyszer történt, hogy legtekintélyesebb espereseinknek is sok ideig kel­lett várakozni, míg szóhoz juthattak. Méltán vár­juk tehát újonan megválasztott püspökünktől, 's Ismert erélyességéről bizton fel is tesszük, hogy e'részben is eldödét követve, törekedni fog min­den súrlódásoknak az egyházi 's világi rend közt az által elejét venni, hogy az egyik rendnek a* másik háttérbe tételével nagyobb befolyást gya­korolni egyházi ügyeinkbe nem engedend, *s igyekezni fog a' kölcsönös egyetértést 's békes­séget, mellyre olly nagy szükségünk van, köz­tünk fentartani. Az, a' mit nem egyszer kelle nem csekély boszuságunkra hallanunk más kerületbeli hitsor­sosinktól, hogy nálunk a' világi urak kardjaik­kal csörömpölve, sőt felugrálva lármázzák le áz egyháziakat: merő rágalom. A' főfelügyelőt *s egy-két korosb esperesi felügyelöt kivéve,alig láthatni gyűléseinken valakit kardosan; a' csö­römpölésröl pedig szó sincs, 's nem is emlékezünk, hogy ez valaha történt volna, különben, mint az 1823-ki palotai gyűlés alkalmával, hol egy, kü­lönben igen érdemes esp. felügyelő, midőn egy nevezetes botlással Yádolt, különben jeles tehet­ségü fiatal lelkészt, kit a1 püspök mindenképen menteni igyekezett, hivatalától elmozdíttatni kí­vánt, a' vitatkozás hevében kardja markolatára ütött; de ez sem a' gyűlés színén, a' templomban történt: hanem egy, a' gyűlést megelőző érteke­zés alkalmával. — Hogy vannak világi uraink közt, a1 kik egyházi intézeteinkre semmit sem ál­doznak, semmiféle egyházi terheket nem visel­nek, a' választások alkalmával a' leghatalmasb kertesek, — kik vegyesházasságokat kötve re­versalisokat adnak, 's gyermekeiket kath. hitben neveltetik, 's magok is templomba ritkán, vagy soha sem járnak, 's az egyházi gyűléseken fősze­repekét akarnak viselni, — kik a' templomból a5 szenvedő megváltó jelképét kitétetik, 's öncsa­ládi czimereikkei aggatják azt tele: — ez, fájda­lom, igaz; de ezek csak mind megannyi kivételek, 's a' nagyobb 's józanabb részről bátran el mer­jük mondani, hogy bármelly vallásos testületnek is díszére szolgálnának. IV. Egyházi rendszer. Erről sok szó volt már ezen lapok hasábjain; azért mi ezúttal csak keveset mondunk róla. 1786-ig a' superintendens majdnem korlátolatlan hata­lommal bírt az egyházi ügyek elintézésében ezen egyházkerületben, 's minthogy épen ekkor egy igen erélyes superintendenssel birt egyházkerü­letünk, rendes főfelügyelő pedig több évekig nem is volt, ennek intézkedései a1 legtöbb esetekben elhatározó erővel birtak. A' feljebb nevezett esz­tendőben az akkor ujonan választott superintendens számára egy igen jeles utasítás készíttetett, melly a' mostaninak is alapjául vétetett fel. Ugyanakkor az egyházkerület esperességekre osztatott, 's az esperesek számára is egy kimerítő utasítás ké­szíttetett, — hozattak a' következő esztendőben is némelly igen üdvös rendszabályok, részint a' lel­készek 's isk.tanítók hivatalos eljárásaira, részint ezeknek magányos életökre vonatkozók. Ezek valának sok ideig kanonaink. — 1796-ban ismét új püspök választatott, 's ennek számára új uta­sítás, az előbbitől lényegesen különböző, 's a' protestantismus szellemével kevésbbé megegyező készíttetett,'s ugyanezen utasításra kelle az 1812-ben választatott "s a' folyó év elején jobb életre szenderült főpapunknak is megesküdnie. Innen megmagyarázható a'zon körülmény, miszerint ö, ki ezen utasításhoz, a' mennyiben ez ujabb rend­szabályok által meg nem másíttatott, ünnepélyes esküje következtében pontosan ragaszkodott, fő­kép ollyanoktól, kik utasítását nem ismerték, majd igen'gyengénék, majd önkényt gyakorlónak tar­tatott. Ezen püspöki utasítást kivéve, más, köte­lező erővél bíró rendszabályai egyházkerületünk­nek alig voltak; mert habár majdnem minden esztendőben tététtek is holegy, hol más tárgy­ban rendelések, azok a' következő gyűléseken vagy megmásíttattak, vagy pedig lassankint fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom