Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-20 / 38. szám

mi sem akarunk cseh, morca, orosz vagy bár mi más szlávfaju nyelvet behozni egyházukha, hanem csak feltartani tovább azon műveltebb irodalmi bibliai tót nyelvet, mellyel három század óta él evangy. egyházunk. Ez a' nyelv nem cseh, de legrokonabb vele a'többi fajok közt; ez a'nyelv a' valódi régi magyarországi tót irodalmi nyelv, mellyben írattak minden vallásos könyveink. Ez a' nyelv nem egy külön tájék nyelve, hanem mindenütt templomi 's irodalmi nyelv, mellyen szónokolnak papjaink Liptóban ugy, mint Nyitrában vagy Sárosban. Korántsem akarjuk mi a' cseh sajátságos szavakat's kifejezéseket használni az egyház terén, mi által érthetetlenné legyünk hallgatóinknak. És mi a' csinos és müveit bibliai nyelvünket soha sem fogjuk oda adni cserébe a' í liptói tátraalatti nyelvsöpredékért csak azért, hogy ekkép a' panszlavismustól végkép megtisztuljunk. Mert igy vannak Magyarhonban pannémetek,mindaddig, migném.-irodalmi nyelven szólnak's írnak, 's csak akkor fognának végkép a' pannémetesség gyanújától menekülni, ha budapesti bérkocsisok 's gyümölcsáruló nőkhöz mennének iskolába német nyelvet tanulni, — igy tán a' magyar honban római nyelvet mivelök a'régi római köztársasággal, a' francziák Franczhonnal 'stb. kaczérkodnak csak azért, mert római, vagy francz irodalmi nyelvet müveinek. Bízunk tehát mi is a' sok józanok ítéletében, miszerint minket a' panszlavismustóli félelem miatt nem fognak oda Ítélni egy tót dialektusnak, melly azonfelül nem is a' legszebb tót dialektus, bizunk annyival inkább, mert mi panszlávok teljességgel nem vagyunk, és épen azértnem vagyunk,mivel népünk állal megérletni akarunk, mit cseh nyelven soha sem teendenénk. 'S kérdjük már: mi jót tehet az egyházban ezen éj mozgalom ? Zavart — uraim! hitrokonoki — és semmi egyebet. Már is eléggé szenvedett szegény egyházunk a'nyelvviták miatt, mostújharcz emelkedik, annál fenyegetőbb, mert — és ezt akarnám különösen némelly urak állal figyelembe vétetni — az egyik fél egyenesen a' népszenvedélyhez szól, 's ezt akarja megindítani, hogy magának párlot's győzelmet szerezzen. Mi ugyan e' szenvedélytől mit sem tartunk, mert már is vannak tapasztalásink, hogy köznépünk korántsem viseltetik rokonszenvvel ez újítás iránt, de megengedjük, hogy zavarok 's összekoczczanások történhetnek 's már történtek is több helyen. Mit teend népünk, ha az eddigi ájlatos könyvek mellé más modorban írott lót könyvek adalnak kezébe? Eddig azt mondátok, hogy nem érti jól a' maga irodalmi nyelvét! Tehát az egy helyett jobban fog megérteni kettőt? 'S ha szakadás leend, 's A. faluban bibliai nyelven, B-ben Stúr-modorban szónokol a1

pap, fog-e ez állal népünk épülni? Vagy azt hiszitek, hogy Sfúrismus győzni 's kitúrni fogja az eddigi bibliát? Ne higyjctekezt, feleim! nézzétek a'tót új énekes könyvet, milly nehezen hozatik be egyházunkba; 's mikép lehetne minden addigi könyveinket hátratolni 's ujakkal becserélni? És én megvallom, ha nekem valaki azt mondja, hogy a' bibliát is Stúr nyelvén kell kiadni: akkor megindul az epém, mert ez annyit jelentene, mint a1

sz. táplálékot eddigi tiszta edényéből más mosatlan edénybe átönteni. Derék biblia ez a' tót, uraim! bátran mérközhetik akár a' magyarral, akár a' némettel; hiven van fordítva, tisztán világosan van irva. Ezt ne bántsátok, mert jobbat adni alig vagytok képesek. Egyébiránt elvárjuk az időtől, mi eredménye leend a' mozgalomnak? Fog-e magának tért kivívni a' magyarhoni tótságban, meglássuk. Én csak az egyház javát óhajtóm, 's erre nézve ez ujílást csak veszélyesnek tarthatom. Irám többek megbízásából Gután, aug. 26. 1846. Geduly Bogyoszló. Néptanítókat képzó tanoda Sopronban. *) A' folyó évi 25-ik szám alatti „Prot. egyh. és Iskolai Lapban" t. Székács tudor úr, mint hajdani kedves tanítványom által felszólítatva az iránt, hogy a1

soproni néptanítókat képző tanodáról újra valamit irjak: ezen valamit, ugy gondolom, leghelyesben teljesíthetni, ha az említett intézet keletkezéséről T

s mostani állapotjárói értesítem a' tisztelt közönséget. Régen érezte a' dunántúli ág. hitv. ev. superintendentia egy illy intézet szükségét. Mi csoda ? Én már mint gyermek fájlaltam ennek hiányát, midőn haliám, hogy a' mi mestereink (igy nevezem őket; minthogy ez tisztes, ám nem magyar név), miután a' latin iskolákon átmentek, 's szükségből — mert többnyire csak ez volt a' hivatal-fogadás főoka — néptanítókká lettek, énekelni jó énekes parasztemberektől, zongorázni egymástól skytala alakú betűk szerint tanultak. Igaz, hogy a'müveit eszü's lelkű Il-ik Józsefünk az úgynevezett praeparandiákat, mellyekben a* leendő bármelly hitű 's vallású néptanítóknak bizonyos ideig a'tanmódot (melhodica) tanulni kellett, divatba hozta; de ezek, a' mennyire tudom, a1

hivatal egyes foglalkozásaira, u.m. az éneklés-és zongorázásra, nem adtak utmutatást 's oktatást a' külön vallásuaknak. Ezen uralkodó halálával ezek is megszűntek, 's leendő néptanítóink még az előbbinél is kevesebb készülettel vállalták el hivatalukat. Minden volt, csak néptanítókat készítő intézet nem, holott minden más működéshez-, mesterséghez- 's hivatalhozi előkészületek, utmutatások 's gyakorlatok szükséges volta általánosan elismertetett's divatozott. Mik nem voltak a* patvariák? Ezen hiány pótlására némelly jelesebb egyé*) EU é vedrén, megké sett. Sí ék.