Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-20 / 38. szám

mi sem akarunk cseh, morca, orosz vagy bár mi más szlávfaju nyelvet behozni egyházukha, ha­nem csak feltartani tovább azon műveltebb iro­dalmi bibliai tót nyelvet, mellyel három század óta él evangy. egyházunk. Ez a' nyelv nem cseh, de legrokonabb vele a'többi fajok közt; ez a'nyelv a' valódi régi magyarországi tót irodalmi nyelv, mellyben írattak minden vallásos könyveink. Ez a' nyelv nem egy külön tájék nyelve, hanem mindenütt templomi 's irodalmi nyelv, mellyen szónokolnak papjaink Liptóban ugy, mint Nyit­rában vagy Sárosban. Korántsem akarjuk mi a' cseh sajátságos szavakat's kifejezéseket használni az egyház terén, mi által érthetetlenné legyünk hallgatóinknak. És mi a' csinos és müveit bibliai nyelvünket soha sem fogjuk oda adni cserébe a' í liptói tátraalatti nyelvsöpredékért csak azért, hogy ekkép a' panszlavismustól végkép megtisztuljunk. Mert igy vannak Magyarhonban pannémetek,mind­addig, migném.-irodalmi nyelven szólnak's írnak, 's csak akkor fognának végkép a' pannémetesség gyanújától menekülni, ha budapesti bérkocsisok 's gyümölcsáruló nőkhöz mennének iskolába né­met nyelvet tanulni, — igy tán a' magyar honban római nyelvet mivelök a'régi római köztársaság­gal, a' francziák Franczhonnal 'stb. kaczérkodnak csak azért, mert római, vagy francz irodalmi nyelvet müveinek. Bízunk tehát mi is a' sok jó­zanok ítéletében, miszerint minket a' panszlavi­smustóli félelem miatt nem fognak oda Ítélni egy tót dialektusnak, melly azonfelül nem is a' leg­szebb tót dialektus, bizunk annyival inkább, mert mi panszlávok teljességgel nem vagyunk, és épen azértnem vagyunk,mivel népünk állal megérletni akarunk, mit cseh nyelven soha sem teendenénk. 'S kérdjük már: mi jót tehet az egyházban ezen éj mozgalom ? Zavart — uraim! hitrokonoki — és semmi egyebet. Már is eléggé szenvedett sze­gény egyházunk a'nyelvviták miatt, mostújharcz emelkedik, annál fenyegetőbb, mert — és ezt akar­nám különösen némelly urak állal figyelembe vé­tetni — az egyik fél egyenesen a' népszenve­délyhez szól, 's ezt akarja megindítani, hogy ma­gának párlot's győzelmet szerezzen. Mi ugyan e' szenvedélytől mit sem tartunk, mert már is van­nak tapasztalásink, hogy köznépünk korántsem viseltetik rokonszenvvel ez újítás iránt, de meg­engedjük, hogy zavarok 's összekoczczanások történhetnek 's már történtek is több helyen. Mit teend népünk, ha az eddigi ájlatos könyvek mellé más modorban írott lót könyvek adalnak kezébe? Eddig azt mondátok, hogy nem érti jól a' maga irodalmi nyelvét! Tehát az egy helyett jobban fog megérteni kettőt? 'S ha szakadás leend, 's A. faluban bibliai nyelven, B-ben Stúr-modorban szónokol a1 pap, fog-e ez állal népünk épülni? Vagy azt hiszitek, hogy Sfúrismus győzni 's ki­túrni fogja az eddigi bibliát? Ne higyjctekezt, fe­leim! nézzétek a'tót új énekes könyvet, milly ne­hezen hozatik be egyházunkba; 's mikép lehetne minden addigi könyveinket hátratolni 's ujakkal becserélni? És én megvallom, ha nekem valaki azt mondja, hogy a' bibliát is Stúr nyelvén kell kiadni: akkor megindul az epém, mert ez annyit jelentene, mint a1 sz. táplálékot eddigi tiszta edé­nyéből más mosatlan edénybe átönteni. Derék biblia ez a' tót, uraim! bátran mérközhetik akár a' magyarral, akár a' némettel; hiven van fordít­va, tisztán világosan van irva. Ezt ne bántsátok, mert jobbat adni alig vagytok képesek. Egyébiránt elvárjuk az időtől, mi eredménye leend a' mozgalomnak? Fog-e magának tért ki­vívni a' magyarhoni tótságban, meglássuk. Én csak az egyház javát óhajtóm, 's erre nézve ez ujílást csak veszélyesnek tarthatom. Irám többek megbízásából Gután, aug. 26. 1846. Geduly Bogyoszló. Néptanítókat képzó tanoda Sopron­ban. *) A' folyó évi 25-ik szám alatti „Prot. egyh. és Iskolai Lapban" t. Székács tudor úr, mint haj­dani kedves tanítványom által felszólítatva az iránt, hogy a1 soproni néptanítókat képző tanodá­ról újra valamit irjak: ezen valamit, ugy gondo­lom, leghelyesben teljesíthetni, ha az említett in­tézet keletkezéséről T s mostani állapotjárói érte­sítem a' tisztelt közönséget. Régen érezte a' dunántúli ág. hitv. ev. su­perintendentia egy illy intézet szükségét. Mi cso­da ? Én már mint gyermek fájlaltam ennek hiá­nyát, midőn haliám, hogy a' mi mestereink (igy nevezem őket; minthogy ez tisztes, ám nem ma­gyar név), miután a' latin iskolákon átmentek, 's szükségből — mert többnyire csak ez volt a' hi­vatal-fogadás főoka — néptanítókká lettek, éne­kelni jó énekes parasztemberektől, zongorázni egymástól skytala alakú betűk szerint tanultak. Igaz, hogy a'müveit eszü's lelkű Il-ik Józsefünk az úgynevezett praeparandiákat, mellyekben a* leendő bármelly hitű 's vallású néptanítóknak bi­zonyos ideig a'tanmódot (melhodica) tanulni kel­lett, divatba hozta; de ezek, a' mennyire tudom, a1 hivatal egyes foglalkozásaira, u.m. az éneklés-és zongorázásra, nem adtak utmutatást 's oktatást a' külön vallásuaknak. Ezen uralkodó halálával ezek is megszűntek, 's leendő néptanítóink még az előbbinél is kevesebb készülettel vállalták el hivatalukat. Minden volt, csak néptanítókat ké­szítő intézet nem, holott minden más működés­hez-, mesterséghez- 's hivatalhozi előkészületek, utmutatások 's gyakorlatok szükséges volta álta­lánosan elismertetett's divatozott. Mik nem voltak a* patvariák? Ezen hiány pótlására némelly jelesebb egyé­*) EU é vedrén, megké sett. Sí ék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom