Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-13 / 37. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 37. szám. Ötödik évi folyamat. Sept. 13. 1846. Das* sich Luther auch um die Gesangweise sehr verdient gemacht habe, ist bekannt. Gleichwohl (ászt der Gesang in protestantischen Kirchen im Ganzén sehr viel zu wünschen übrig. Es ist zwar der in dieser Art unerreichbare Choralgesang, worin sich die Würde und Tiefe des Christlichen mit der Musik verei­uigt hat, allgemein; aber unser Kirchengesang ist in der Regei schlecht, ob wegen zu vielerlei üblichen Melodien oder wegen Mangel an religiösem Sinne und musikalischer Ausbildung, wollen vir dahin ges­tellt sein lassen, genug, man erbaut sich selten an dem Gesange und das ist sehr schlimm. Für den Li­turgen, der für seinen Beruf erwármt ist, bleibt in jedem Falle viel zu thun übrig. Hü ff el. TARTALOM: Éneklés tanítása iskoláinkban. Figyelmező. — Elmélkedés az 1844-ik országgyűlésen alkotott vallási törvényczikk felett. Mezei P.— Esperesi tiszti tudósítá­sok. Illés P. és V i d o s J. — Iskola-ügy a' moson-győri esperességben. T ö bb e n. — Oklevél. Lájpczig J.— Kül- és belföldi tudósítások. — Levelezés. — Éneklés tanítása iskoláinkban* Méltó, hogy ©' fontos tárgyra is kiterjesz­szük figyelmünket, mert tapasztaljuk, melly nagy azok száma gyülekezeteinkben, kik az éneklésben igen csekély mértékben jártasak, és melly sokan Tannak, kik épen nem is tudnak énekelni. Közön­séges isteni tiszteleteinket kezdjük énekléssel és azzal végezzük is; és ha ez rendszeresen in­téztetik, lélekemelőbbet alig gondolhatok. Szent énekeink azonban épen nem zengedeztetnek olly gyönyörű hangokkal és megkívántató rendesség­gel, mint ohajtanók, miről az elmés Dobos már elég világosan értekezett egyházi lapunkmult évi 6. számában. E fogyatkozásnak kettős oka van: egyik az, hogy az ifjúság arra nem oktattatik ta­lán nagy gonddal; másik az, hogy a' szülék is elég hidegek gyermekeiknek a' szükséges tanul­ságok megadására. Hogy hát a' gyülekezetben énekelni tudjanak mindenek, annak előmozdítói legelsőben is a' nép­tanítók lehetnek. Minden iskolatanítónak, hivatalá­nál fogva, saját érdekében, tisztességében áll, hogy a' gyülekezetben ö maga legyen a1 legjobb éneklő, kotta szerint, vagy a' nélkül is, és tudja szépen elmondani minden ének nótáját. Igaz ugyan, énekes könyveinkben sok énekek vannak, és azok nem hogy kevesbíttetnek, inkább többesít­tetnek, mint látjuk a' kőszegi legújabb kiadásban azoknak hatszázat meghaladó számát. No de az se baj! A' toldalékot szükségesnek látta a* köny­vet kiadó egyházkerület. 'S ugy hiszem, az éne­kek nagyobb száma által az elzengedezés nincs tetemesen megnehezítve, minthogy nem az új melódiák szaporodtak, hanem csak az éne­kek, mellyek közöl többen is ugyanazon nó­tára mondhatók. Ezen kívül van még a' győri énekes könyv, második kiadásban; van végre Beliczay halotténekeket magában foglaló jeles könyve, szinte második kiadásban, mind a' mely­lyekben a' melódiák czime néhol másként van ugyan feljegyezve, mint az egyházkerületében, mindazáltal az ügyes tanító itt is magán segíteni tud, mihelyt csak akar. Beliczay halottas köny­ve iránt mellesleg azt jegyzem meg: vajha min­den gyülekezeteinkben használatba vétetnék, ugy pedig, hogy minden háznál lennének példányok; mert míg öt-hat példány van csak egy helységben és halottaknál mégis abból énekelnek, a" többi nép pedig ott áll némán: addig tanácsosabb a* templombani énekes könyvvel jelenni meg teme­téseknél, mellyekben szintén illy alkalmakra van­nak énekek. — A' jól énekelni tudó iskolatanító­nak érdemeihez a' gyülekezet első helyen szokta elmondani ezt: ,,illy jó énekes rectort nem ismer­tünk; nincs ének könyvünkben, mellyel elénekelni nem tudna." Ha fényesebb gyülekezetbe hiva­tik , vagy meghalása történik, öt ebbeli jelessé­geért a' nép soká emlegeti, és kik töle tanultak, el nem feledik, mig élnek. Már csak ez is jeles jutalom, midőn a'tanító illy emléket hagyhat maga után a' gyülekezetben. Sőt tudjuk azt, 's vannak esetek maiglan is, hogy némelly tanítót csak azért is megszenvednek az ekklézsiában, mivel j& éneklő és jó orgonista, habár több kitűnő jelessé­gei nincsenek is. Méltán megkívánhatja tehát minden gyülekezet isk.tanítójától, hogy jó éneklő legyen, 's ha lehetsé­ges, a' használatba vett énekes könyv nótáit mindi tudja. Ebben legyen jó készültsége már hivatalba állásakor is, 's ha tökéletességre nem vitte volna,, addig ne nyugodjék mig minden melódiák tudá­sában véget nem ért. A' régiebb tanítókról el­hinni kész vagyok, hogy ők e' tárgyban dicsé­rettel kiáltanák a' vizsgálatot; azonban a' fiata­labbaknál még készületlenségre találnánk. Az ifjú, midőn már tanítói állásra jutottéi, sokszor annyira meg tud feledkezni önkészületlensógéröl, hogy tn^ 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom