Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-08-23 / 34. szám

Sámuel 1 f. N. N. 1 f. Szentiványi Károly 3 f. a' gyűjtő 20 kr. öszvesen 25 f. 20 kr. pengő pénzben, mihez Michnay Endre részéről az oktatók aláírási ivén igért, de nekem fizetett 2 p. f. járniván, az egész öszveg 27 f. 20 kr. pengő pénzben, mit rendeltetése helyére elküldvén, a' tisztelt özvegyet kérem, hogy mind az aláírók megnyugtatásául, mind az elvivő úr *s magam igazolásaul a' pénz átvételéről e' lapok hasábjain annak idejében pár sorral nyilatkozni szíveskedjék. Pest aug. 17-kén 1846. Fabó András. Eettós köszönet Barnagról. Midőn a méltóságos Zichy grófi család a* birtokábani protest. egyház 's egyháziak iránt jótékonyságát régóta érezteti: ugy jelenleg is méltóságos Zicsi és vásonkói gróf Zichy Ferraris Bódog cs. k. kamarás földesurunknak ujabb jótéteményeit van szerencsénk a' t. cz. közönséggel tudatni. Ezelőtt négy évvel a* m. barnagi ref. egyház -— ugy szinte a' lakosoknak javaik is — tűz martaléka lön, 's egyházát a' csekély számból álló gyülekezet midőn építené, 900 v. f. érő épületfával ajándékozá meg egyházunkat. Jul. íl-én pedig midőn viharral vegyült galambtojás nagyságú jég, gabnáját kicsépelte, növényeit összeszaggatta, szőlőjét idő előtt leszüretelte 's a' bánatba merült nép azon aggódott, hogy mit egyék, mit igyék, mivel ruházkodjék: ő méltósága kegyes volt minden gabnadézmájukat elengedni, a' kárnak felét — 200 p. m. — saját magtárából káraránylag kiosztatni. — 'S még itt sincs vége a1

jótékonyságnak, mert a' méltóságrófnö 100 p. f. osztatott ki leginkább a' szegények 's nagyobb kárt vallottak közt. A' nemes gróf 's grófnő ezen jótékonyságukért midőn itt is szives köszönetünket nyilvánítjuk, — egyszersmind tiszta szívből esedezünk az egek urának, hogy a' nemes érzelmű jótevőket számos évekig szerencsésen éltesse!!! Faa István, ref. lelkész. ÉszrevéteT Tótli4. heVczell leik. űr közleményére, a' felHŐ-zabolcSfti gyűlésről a' 2$»<li!k ^ zámbao* Gyűlésen nem levén, csak e' lapokból értem az ott történt határozatokat, mellyek irányában, nekem némelly szerény észrevételeim volnának, nevezetesen a' 2-dik pont iránt. Tóth J. urnák kedves eszméje, mit már több társak körében is, többször nyilvánított, hogy azon egyházakban, mellyek inkább S.-Patakon taníttatják növendékeiket, mint Debreczenben, nem lehetne azon könyveket taníttatni, mellyeket egyh.kerületünk ajánl és küld Debreczenböl. — Hogy ha ö ezt indítványozná: Uraim! ez a' tarka-barkaság, miszerint mindenik egyh.kerületnek más a' tanítási rendszere, mások a' tanítás végett ajánlott könyvek, nem vezet, szerintem, egységre, centrumra, mellyre pedig egy szívvel lélekkel törekedni kell; hanem én ajánlanám: kérnök meg egyh.kerületünket, adná utasításul a1

legközelebbi generál conventre menendő követeinek, azt indítványozni, hogy a1

négy, vagy ha ugy tetszik, a' nyolcz e.kerület dolgoztatna egy közönséges tanítási rendszert külön a' falusi iskolák számára, vagy ha az azt nem tenné, adna maga, de nem ugy dirib-darabba, mint szokott, most egyik, majd másik kitünö tagjainak könyvet ajánlván. Ha, mondom, ezen üdvös egység szempontjából tette volna indítványát, a' különben is tisztelt urat még inkább tisztelném; de engedjen meg, ha kimondom, hogy egyenes nézetem szerint az illy szó nem mldgbardt szájába való, hanem felekezetességet árul el. Szakadást pártol az egységre törekedők ellenében. Mert ezen elv szerint, van 13 egyh.vidék egyh.kerületünkben, 's azok dolgozzanak 13 tanítási rendszert, 's ugyanannyiféle könyveket ajánljanak, ugyan nem szebb volna-e, kérem T. urat, ha a' generál convent nem is, az egyh.kerület tenné ezt? Hiszen már azt csak felteheti, hogy egy terjedelmes egyh.kerület intelligentiájától többet és jobbat várhatni, mint valamelly egyh.vidék, különben tisztelt decanátusától. Én részemről a' decanátusi kar által ajánlandó tanítási rendszerről és könyvekről még csak hallani sem akarok, mig az egyh.kerület e' sok százados jogát a' decanatusokra 's az egyh.vidékekre át nem ruházza. És én ennél fogva nem tudok kibékülni magammal, hogy az illy felsőbb fórum üdvös, hasznos és szükséges jogait miért kivánnók magunkhoz ragadni? írtam lbrányban, 1846. jut. 28. Patkó A., lelkész. lecrolog. — Tisztelendő Kovács István úr, a' cserépfalusi helv. hitű egyház papja nincs többé; közhasznú csöndes életének fáklyája a* zsoltároskirály nyolczvanáig lángolta után jun. 30-án kialudt, 'sa' mi kevés benne földi volt, jul. 2-án a' földnek visszaadatott. Az a' Kovács István volt ez, kit halhatlan Fáynk óramutatójában mint örök hálával tisztelt jó nevelőjét fölemlít. Az a'Kovács István, kit nem rég egy korabeli derék férfiú előttem igy dicsért meg: „Kovács István egy tökéletes ember volt — a' mennyire ember tökéletes lehet." Szép dicséret! Ismertetnem kellene az erénydús aggastyánt legalább pályatársaival; de életpályájáról hiteles adatok után levett rajzom nem lehetne más, mint méltányos dicséret, ezt pedig tenni nem merem : félek, hogy a' dicsöültnek szelleme feddöleg nézve le rám; *s a" gögnélküli tudósnak, ki haladt mindég az idők számával, a* kötelességéhez tántoríthatatlan papnak, a' szenvedők könyörteli barátának, kijövedelmenagy részét szegényekkel emészteté fel, a' tisztán vallásosnak, ki nemcsak a* jó, de a' balsors idején is azt szokta mondani: „Hála Istennek," a' legjobb férjnek* legjobb atyának, a' jézusi lelkű szelid- 's szerénynek porai — ha lehetne pirulni a' sirban — elpirulnának, Csak ennyit: Született Csabán, Bor—