Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-25 / 4. szám

hetvén. megígérte, hogy azt még azon évi octoberben minden bizonynyal beküldi. 1839-ben a' dunántúli kerület jelenti, hogy némely városi gyülekezetek módosításai miatt munkálatát még be nem adhatta, de minden bizonynyal „rövid idő múlva beküldi." 1840-ben. Ki hitte volna? A' dunántúli kerület munkálatát csakugyan benyújtja. 'Ski találja el, mi lett a' határozat ? Szórul szóra ez: Miután a' gyűlés legfelsőbb helyen benyújtott hódolati folyamodása következtében reményli, hogy ö cs. k. Felsége zsinattartásra kegyelmes engedelmet adand, ezen nyomos tárgy eldöntése oda utasíttatott. Ha ezekre azt mondaná valaki: Parturiunt montes nascetur ridiculus mus, az még mindig sokat mondana , mert itt még a' musnál is kisebb valami történt, azaz: ridiculum nil. A'közben felülénk a' nyelvzavarok és az unió magas paripáira, 's mig a' lovagok susque deque bebarangolák a' themamezöket, némellyek megállapodván különféle monologokat tartottak, melylyeknek egy példányát hiteles kútfőből vagyok bálor közleni. Holla ! Újból választott méltóságos Elnökünk legelső elnöklete alatt tartott gyűlésnek harmadik (16) pontjában, az egész coordinatio épen azon pillanatban, mellyben tizenhat év után valahára megszületendő vala, elejtetik. Mit jelentsen ez? Fogadni mernék százban egy ellen, hogy ez a' mélt. felügyelőre nézve semmit sem jelent, mert azö szándékának tisztasága felöl kételkedni vétek volna. De ismét fogadni mernék háromban egy ellen, hogy ezen sokan nagyon megütköztenek. Kivált midőn a1

kérdést igy folytatók : Mit jelentsen ez , kivált akkor, midőn az iskolai coordinatio, amannál ujabb, a'mindjárt következő pontban végképen eldöntetik és befejeztetik ? Unum facere, alterum non negligere! Már ejtette legyen el e1

tárgyat akármelly körülmény, minden esetre rosz vért okozott azon eltagadhatlan tény, hogy 16 év lefolyta után est natum ridiculum nil, 's ezen nativitásnak bábája épen azon gyűlés volt, mellyben az új felügyelő úr legelőször elnökölt. Jegyezzük meg, hogy én senkit vádolni nem akarok, sem senkit menteni, 's míg a'bona fidest mindenkiről felteszem, csak az eredménytelenség okait fejtegetni. Következett az 1841-diki gyűlés, hol az első pontban a'nyelvharcz magvai hintetnek el, a'másodikban pedig békés unió javaltatik. 'S ime a' midőn az induló ismét megfuvaték az unió Ígéretének földe felé, megállapodtak a* seregek és egyenként monologizáltak. És a* monolog mintegy így hangzék: Ugyanazon pillanatban veszekedni és egyesülni is! Olaj és víz, keverd! Egyesülni, midőn még magunk sem vagyunk összevágó egész, kormányzatunk rendezetlen volta miatt, melly ép akkor, midőn rendbehozandó volt volna, elejtetik 's általa a' minden uniónál sürgetőbb belső uniója ugyanazon egyháznak lehetetlenné tétetik. Egyesülni azon pillanatban, olly időben, midőn testvérek testvérek ellen nyomozódó választmányt neveznek, 's czéljok nem annyira bocsánat, mint büntetés. Egyesülni! 's miért? Azért-e, mivel az unió eszméje ugy, mint a' coordinatio eszméje a'nép egyetemes óhajtásának kifolyása? Nem, hanem miveí épen eszünkbe jutott, mi felséges volna si duo fratres habitarent in unum. Egyesülni 's kivel? A' református testvérekkel, azaz, négy egymástól független kerülettel. No ésmellyiknél kezdjük — mellyiknél végezzük? Kezdjük akármellyiknél, hihető lesz-e, hogy midőn husz év alatt magunk nem tudánk egyesülni magunkkal, másokkal egyesüljünk, kivált midőn el volt árulva az arriere pensée, hogy az uniót a' magyarosodás megerősítésének eszközévé akarjuk tenni? Soha az unió magasztos eszméje jobban compromittálva nem volt, mint általunk, 's az eredményt az infinitorum calculusa sem fogja meghatározni. Egyesüljön előbb mindenik testület maga a' protest. egyház presbyteri szelleme által alkotott egyházszerkezet alapján,'s csak azután egyesülhet egymással. 'S még az igy bekövetkezendő egyesülésnek legelső betűje is nem lehet más, mint a* közös egyházi szerkezet kölcsönös elfogadása, tehát administrativ vagy társaságos unió, a1

mint azt Brettschneider, Ullmann, Török, NagyJ. 's csekély magam is még az v. 42. 1841. Pesti H.-ban tervezénk. Végre, hála az égnek! lecsillapultak a' nyelvzavarok és a' szeretet leplével beboríttatának. Az unió ügyében egy pár szép jegyzőkönyv készült, egy pár meleg kézszorítás, egy pár jelentékeny fejcsóválás, itt-ott a' megindulás néhány könye, mellyről a' legavatottabb psycholog sem tudta megmondani, vájjon millyen fajtájú volt az öröm, melly azt a' szemekből kisajtolá. 'S most jól figyeljünk. A' mint az ég lassanként tisztább lett feleltünk, 's a' föld alattunk kevésbbé ingadékony, az 1844-ki egyetemes gyűlésen ismét azon közohajtás nyilvánult, melly épen 20 évvel előbb elismertetett. 1845-ben ezenközohajtás ismét nyilatkozott és küldöttségre bizalott, melly az 1846-ik évben munkálatát beadandja a' kor kivánatihoz alkalmazott coordinatiora nézve. Ma tehát épen ott vagyunk, hol ezelőtt 21 évvel valánk, 's ha több erélyt nem fejtünk ki, 's a" még nagy részben élő apáls nyomán indulunk: mostantól számítandó 21 év lefolyta után majd ismét ott leszünk, hol most vagyunk's illetőleg ezelőtt 21 évvel valánk, és igy tovább in infinitum. De hogy ez történni nem fog, azt, őszintén szólva, én nem hiszem. Én azt hiszem, hogy a* coordinatio kérdése be fog fejeztetni. Ezt azért hiszem, mert be kell fejeztetnie. Be kell pedig fejeztetnie, mivel különben az egyetemes gyűlésnek fel kell bomlania. Fel kell bomlania, vagy az által, hogy a' kerületek követeiket oda nem küldik, hol sine nobis de nobis rendszer szerint ha-