Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-08-02 / 31. szám

letes, koldul, de lopásra nem vetemedik. Házakés szobák sok helyt éjjel nappal nyitottak, házi bú­torok, vagy más dolgok udvaron, uton, útfélen láthatók, lopás még sem hallatszik. A' társalgás egészen komoly oldalú, az anya leánya felett hűn őrködik 's közönségesen folytonos felügyelete alatt csak azon férfit ereszti közelébe, ki teljes nöszülési szándokkal lép fel. Nem csekély emel­tyű az erkölcsiségre a' vallásos műveltségen ki­vül azon törvény sem, mellynél fogva a' csábító, rang- és születéskülönbség nélkül, 420 — és igy rang szerint feljebb — p.ft lefizetésre's ezenkívül két hónapos börtönre ítéltetik. És így azoknak, kik Würtemberg pietismusát mennyköveikkel szeret­nék szétzúzni, az őszinte válaszom: „gyümölcse­ikről látjátok őket", hozzá tevén más részről azon sz. irási intést: „Vizsgáljátok 's a'mi jó, azt meg­tartsátok4 4 , mert valamint egy részről ferde irá­nyait távol óhajtóm, ugy azon vallásos bensöség és erkölcsi szilárdság más részről, melly itt léte­zik, mindenkinél csak a'valódi boldogság és meg­elégedésnek lehet életadó kútforrása. Czékus István. fflalle. Az academiai tanács itt egy jogta­lan követeléssel lép fel. A' jogtalan követelés ez: „hogy mi is, mint a'német tanulók, részesülni kí­vánván az itten számunkra rendelt dijakban, sze­génységi bizonzítványokat a' felügyelőségnek, névszerint neki Pernicenek; okul hozván, hogy ö aztán igazságosan oszthassa szét a' dijakat,'s ne­hogy tán a'bizonyítványok híjával a'gazdagabbak kapják a' díjt, a' szegényebbek pedig kiessenek. Fistula dulce canít, volucrem quum decipit auceps. A' mi állapotunk igazságos osztályzása nemcsak hogy nagy bajjal van összekapcsolva, söt mond­hatni, mivel nálunk Magyarországban eddig a'Cen­sus vagy a' javak 's esztendei jövedelmek összeírá­sa nem létez, merő lehetetlenség. E' részben mi egyedül csak a' „Regulativra4 4 hivatkozhatunk, mellyben az áll, hogy „hugaris stipendia secundum aetatem academicam sunt distribuenda— ergo — prior tempore potior iure — de nem, secundum testimonia paupertatis4 4 's ha a' Regulatívtól csak egy arasztnyit is távozunk, jogunkat vesztjük 's a' németek önkényébe jutandunk, 's a'díja­kat, melyeket eddig jogilag huztunk, ezután csak kegyelemből huzandjuk. Kérem, ez fontosb dolog, mint tán első tekintetre látszik: mert ha Regula­tivunk egy pontját megtámadtatjuk 's megsem­misíttetjük: attól tarthatunk, hogy idővel az egész regulatívunk hasonló sorsra jutand. Én azt leg­alább igen hiszem, mert elég világos adataink vannak, mellyek bizonyítják, hogy ökemék nem a' leglelkismerete3bek pénzünk kezelelésében, — 's ugy leend a' regulativval is. Eleinten, mint értesítve valék, huszonöt magyar kapta a' díjt, később ezen szám tizenkettőre olvadt össze, mivel — mondták—a' kamatok csökkentek, — is­mét valamivel később kilenczre, 's még két vagy háröm óv előtt is kilencz volt a' díj 's most már csak nyolczan kapják, már pedig három év óta, mint azt tudjuk, itt épen nem csökkkehtek a' ka­matok, és ezekből, gondolom, kilátszik, hogy fönjegyzett állításom nem helytelen. Ha igy ha­ladunk, maholnap ad zerum reducemur, 's utód­jaink csak azt mondogatandják: „voltak Hallében jó díjaink, de gondos eldődink füstbe juttaták. Ezen adatok tehát 's az illy elmélkedések arra tökéllettek el bennünket, hogy minekutána hiába fáradoztunk volna a' fönemlített meghatalmazott­hoz, kérvén öt, húzná vissza jogtalan követelé­sét; öt via appellata gróf Trautmannsdorff kö­vetünk által, porosz kormány elébe feladni kértük. Én az alapítványokkali illy bánásért nagyon megszólnám a' németeket, de hallgatok, mert mi sem vagyunk különbek, mert mi történt a' Jesze­nákféle tápintézettel ? Szemián Dénes. Vtcrlivi. Itt egy erdélyi stipendium van, szabad asztal-és collegiumokból álló, mellyet még I-sö Fridrik alapított vala két ifjú számára; 's most egy jó barátom egész seméster alatt járt utána, mig végre minden szükséges qualificatioi után azt kapta feleletül, hogy nem vacat; holott köztudomásunkra van, hogy egyiket sem élvezi senki. Ez alkalomadásból bátor vagyok stipen­diumainkra újra felhívni a' figyelmet, annál is in­kább, hogy Göttingából minap itt levén egy ifjú, mondta, hogy ott is elveszett egynehány stipen­dium, mellyröl pedig még élö emberek bizonyít­hatják Magyarországban, hogy ottlétükkor húz­ták. Igy kopunk ki egymás után minden segedel­méihkböl,ha biztosításról nem gondoskodandunk— pedig vajmi jól esik itt a' szegény tanulónak a' segedelem, ezt csak az tudja, ki tapasztalta, vagy még inkább, kinek nem volt szerencséje hozzá, mint szegény magamnak. Az eredeti okiratokat nekünk nem adják ki, csak brevimanuelutasítnak; nem ismernek el feljogosítottaknak. Igy pedig a' dolog semmi kép nem maradhat. Mi Csak annyit ludhatuk, mennyi az e' tárgyról szóló könyvekbén olvasható, p. o. Koch préuszische Universitafcen könyvében. Egy ismerősömtől hallottam, hogy Marburgban is sok stipendium évek óta hever, if­jaink hiánya niiatt. Itt hivatalos lépésnek kellette törtéöni ezen stipendiumok kipuhatolása végett. Mit egyesek tehétnek, kevés és nem biztos nem hiteles. Nekem nem is lehet, mert pénz szűke miatt egyenesen haza menni kényteleníttetem. 'st.b. K. J. *) *) A' szerkesztőség kötelessége gyanánt tekinté, a' külföldi stipendiumok mibenlétéről minél több tudósítást szerezni. Mindenünnen csak szomorú tudósítást nyervén, kéri az egy­házat, hogy becses figyelmét terjessze ki ide is. Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom