Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-08-02 / 31. szám

kül fogadhatnának) az által nemcsak .bizalmat ébresztenének, de csak az illyen esküvél köte­lezettek bírhatván szózatolási dcntö joggal, nyil­ván tüdatnéMkik legyenek valóban a' főegyház­tanáes világi tagjai, 's például tanárválasztáskor nem szózatolna a' más hitű is, mi megtörtént, de csak az ollyan, ki az eskü letétele által is arra jogosíttatott. — Illy alkalommal, bizonyosdíj lefi­zetéssel szegény egyházunk közpénztárát is szé­pen lehetne növelni, mint tesznek az unitárius atyafiak. A' föegyháztanács és körzsinat nem alá-, de összerendelt testületek: mégis amaz e' felett ha­tóságot gyakorol, ennek végzéseit módosítni, visz­szautasítni, söt elvetni jogát tartván; miből sok kedvetlen súrlódások keletkeztek. Ugyan nem lealázó helyzet-e egy olly lisztes testületnek, mellyre prot. egyházunk tömege vallásos tiszte­lettel tekint ? Lassú is e' miatt a' dolgok folyása. A' közzsi­iiatnak amaz telébe vitt jegyzőkönyve vizsgálata­kor, egy-két óra alatt módosított, visszautasított tárgyak év múlva kerülnek oda vissza, 's ollykor a' közzsinat alárendeltségét keserűn érezni kény­telen. — Kinőtt pedig, hála a' gondviselésnek! immár papságunk a' kiskorúságból, 's ennek elis­merését méltó joggal követeli is. Kánon ellen püspök, vagy főjegyző, tanár kijelölésbe, tanmódszer készítésébe, főiskoláink ügyeibe majd semmi befolyása papságunknak. Ez az a.sz.egyház, és nem föconsistorium közpénztára állásáról mitsem tudhat; arról a' fö­egyháztanács egyedül rendelkezik. Ennek kisgyülései (permanens consist.), tár­gyai, hatásköre is nincs szabályozva. Nem hiány­zók , nem jobbítandók-e mind ezek ? és vájjon miként ? Mig a' haladó idő jobbat fejtene ki, sietni kell a' két testületnek egymáshoz közelítni, söt egye­sülni; mi biztosan ugy eshetik, hogy a' közzsinat állandólag Kolozsvárit, mint főkormányszék he­lyén, tartatván, a1 két testület is önállólag marad­na, a.sz.egyházunk minden közfontosságu ügyeit, egy terembe összeülve, együtt határozza el; az illy közérdekű tárgyak előre közöltetvén, 's vé­leményök is beváratván az egyházköröknek (tra­ktusoknak). Hogy pedig a' főegyház tagjai számához, bár Jközelítöleg aránylagosan képviseltessék papsá­gunk, az esperes és jegyzőn kivül legyen joguk az egyházköröknek, egy vagy két papi követet küldeni a' közzsinatra, gyűléseiken választandó­kat. Az ezzel járó költséget az egyházkörök fe­dezhetnék, nem levén igy kötelesek, mint eddig, felváltólag közzsinatot tartani, a' követek is most «gyháztanácsi, majd közzsinati gyűlésre, külön­böző időkben 's helyekre menni. Ezen uton a.sz.egyh. az 1709. előtti törvé­nyes állására újra fellépne, midőn fejdelem , or­szág rendei és közzsinat együtt tanácskoztak, együtt végeztek. Igy távolabbi egyházköreink küldöttei a* főegyháztanácsból ki nem maradná­nak; holott most abban tiz tizenkét papi egyén alig jelenhet meg; igy a* kiszemelt papság isme­retesb, az eltérő vélemények egyesítése könnyebb 's czélra vezetöbb lenne; igy a' Széki indítvány mozgalma megszűnne, a' successio kérdése hama­rább oldatnék meg, az egyesült két testület tekin­télye szilárdulna, és sok más üdvös eredményt létesítne,— egyesüljünk — egyesüljünk — ez le­gyen jelszavunk! 2) Egyházköri tanácsokba is, mind világi, mind papi karból, az eddiginél több egyéneket felvenni illő és szükséges, a' presbyteri rendszer szélesítésére, az egyházak presbyteriuma által választandókat, alább érintett számmal. — Igy folyván be a' világi rend is az egyházi dolgokba, abból sok jót várhatni, 's nem hallatszanék ama keserű kifakadás: rólunk 's nélkülünk. 3) A' presbyteri rendszert oda szélesíteni, hova Magyarhonban néhol vitték, nem óhajtóm. Értetlen tömeg mindent, talán a' mi jó is, össze­gázolna ; de hogy alájövöleg ezt is érintsem, presbyteriumot, millyent a' XCIX-dik kánon leir, az egész egyháznak kellene választani, 's nem kiegészítőlég magok magokat, mi több helytt szo­kásban van; ezek 3-ad részben három évenként újíttatnának, köztök véle a' patronusok is, hittel köteleztetve a' jó rend fentartására. Minden egyházak illyen presbyteriuma sza­vazat utján választana az eddigi fő- és algond­nokok mellé hat, nyolcz, vagy a' nagyobb egy­házkörökböl tizenkét egyháztanácsi ülnököt, vilá­giak közöl is, hittel kötelezendőket, kik az egy­házköri széken is (par. synodus) illyenek lenné­nek, a' váló perekbeli bíráskodáson kivül, vagy mint az elhatároztaték. A' fen elősorolt móddal keresztül szövődvén a' presbyteri rendszer egész egyházalkatunkon, az idöszerinti, kibékítő's áldást hozó fogna lenni. Ennyi reformot egyházalkotmányunk nemcsak megbír, de sürgetöleg is igényel, 's ha vissza­nyomatik haladó irányában, tespedést, vagy még roszabbat is okozhat. Gondolkodjanak róla, kik­nek egyházi rendszerünk jelen hiányos állása szivökön fekszik; kövessék az apostoli Wimmert 's vámosi lelkész Pap Istvánt, a' képviseleti rend­szer kitűnő pártfogóit. — Nyíltan kimondom: sem a' consistorialis, sem az episcopális rendszer nem evangyélmi, nem protestáns szellemmel egyező; amaz oligarchiára 's küryarchiára, ez pedig hye­rarchiára vezető; utolsótól nincs mitől tartanunk, mivel köztünk nem is létez. —- írtam Wajában 1846-ban junius 21-kén. Muzsnai József, maros-s«éki esperes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom