Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-18 / 3. szám

— Az első Pestalozzi emlékünnepély 1845-ben. A' Pestalozzi emlékkönyvre! felszólítás.—Pesta­lozzira vonatkozó 's részint ö általa írt eredeti levelek. — Történeti adatok 's emlékünnepélyi figyelmeztetés. — A* kiadótól. 2) Pestalozzi ele­mi tanításmódjának rövid vázlata. — Váradi Szabó Jánostól. 3) Pestalozzi személyessége és élet­viszonyai. — Németből Kalis után. Szeberinyi Lajos. 4) Költemények: A' nép mentője. — Je­nöfi. Karének P. emlékünnepélyére. — y. Ének ugyanazon alkalomra. — y. Tanulók fohásza. Ezen könyvecskében Dr- Teichengráber töb­bek közt Pestalozzi arczképéröl így nyilatkozik: ,,A' képről azt tartjuk, miként annak egy népta­nítónak falán sem kellene hiányoznia, 's épen ugy az iskolák falán sem, hadd emlékeznének gyermekek és tanító egyiránt szellemi atyjukra." — Mi ezen szavakat az általa kiadott „Nevelési emléklapokra" alkalmazva, azt mondjuk: misze­rint ezen könyvecskét hazánkban nélkülözni egy tanítónak sem szabad, annyival is inkább, mint­hogy ebben Pestalozzi arczképe is foglaltatik. Söt a' szülék-, népbarátok-'s mindazoknak, kiknek a' nevelés szent ügye szivükön fekszik, hasznos, de egyszersmind kellemes olvasmányul szolgáland ezen könyvecske. Ugy vagyunk meggyőződve, hogy ez hazánkban a' nevelési buzgalmat hatá­lyosan fogja éleszteni, mert a' kiadóként: „mi magyarok eddigelé a' nevelés körül is, inkább élő, mint irott szó által igyekeztünk czélt érni és hatni, de ez egyoldalú eszköznek "sa't. 'sa't. ki­egészítéséül, ím az irott szó is kínálkozik már, 's így egy új út, mellyen hazánkban a' nevelés, egyszer megindítva, bizonyosan vidám léptekkel előre haladand." Ezek szerint ugy hisszük, a' nagy Pestalozzi reményében nem csalatkozott, gr. Br. T. és D. honunk lelkes hölgyeihez irt levelében így nyilatkozván: „Még most is azon gondolat tölti el elmémet, hogy közvetetésök által neve­lési befolyásom jutand a' nemzetek legnemesbi­kére" (a* magyarokra) 1 sa't. Több igen jeles he­lyeket közölhetnénk ezen előttünk fekvő köny­vecskéből , de nem tesszük azt azért, mert re­ményijük, miszerint ezt minél többen megszer­zendik, 's igy azt, mit mi csak töredékben adhat­nánk , összefüggésben olvashatják. Külsejét mi illeti, egyszerűség és jó nyelv egyiránt ajánlják, a' versek könnyű folyásuak, 's így az egészet tiszta meggyőződésünk szerint ajánlhatjuk, azon b. Vay tábornokné asszonyság által nyilvánított 's ezen könyvecskében olvasható óhajtással: „Vál­janak e'lapok kőalappá, a'mellyen kedves hazánk népének nevelése és annak fokozata megalapít­tathassék." Lódi és Sz.P. MaHáZ-oziás, Mult év. dec. 17. halt meg Szabó Gönczy Sándor, n.-dobronyi lelkész, mun­kás életének 63., papi hivatalának 42. évében. Megemlítem csak azt, hogy gyászbeszédet tartának Kovács J. és Pazar J. szalókai lelkész urak, valóban avatott kezekkel (?) és a' megdi­csőült szellemi nagyságához illőn. Jelesül az elsői 1. Tim. V. 17. versét vévén tömött beszéde ve­zérigéjeül, élénken előadá, hogy az elhunyt „nagy pap, nagy gazda, jó polgár, jó barát, hü férj és jó atya volt." A* második szinte hatalmas szónok­tehetséggel festé élethün a' kiszenvedett életét, kezdve a' bölcsőtől, a' rideg koporsóig; 's a' kedves édes beszéd szemeinkre csalá bánatunk könyüit. — Béke poraira! Ráski L. — Dec. 24-kén hunyt el t. Konkoli Thege István úr mell-kórban, Ó-Gyallán. A' boldogultban t. Komárommegye jeles te­hetségű 's ritka-szorgalmu aljegyzőjét, — egy­házmegyénk egyházias szellemű ülnökét, — re­formunk meleg-keblü barátját, — minden jó ügy bátor védőjét vesztette el. Béke hamvainak ! K. J. SS.-C^alia. A' b.~ csabai ev. egyház f. é. oct. 9-ik napján, ó templomának százados emlék­napját ünnepeié. Ezen ünnepély már csak azért is nevezetes, minthogy akaratlanul is Csaba múlt­ját idézi vissza emlékezetünkbe. Mennyire meg­szaporodhatik csak egy városnak is népessége, ha rend, béke, egyetértés és más külső körűimé nyek e' czélra kedvezöleg összedolgoznak, lát­ható kivált Csabának történeteiből. A' jelenleg 2000 házat, 25ezer lelket — ezek közt 20,590 ev. ág. hitv. — számláló Csabán, melly most az örökváltság által szabadságának 's szebb jöven­dőjének elébe néz, még 130 év előtt csak 22 szegény pásztor-család néhány földalatti kuny­hóban lakozott, 's hol most a' legnagyobb ma­gyarországi evang. templomban vasárnaponként 4—5ezer, ünnepeken pedig több mint 6000 buz­gó lélek imája száll fel a' mindenhatónak zsámo­lyához, ott még 1717—1745. esztendeig néhány száz lélek vesszőből font, sárral tapasztott ima­házban dicséré azon Istent, ki őket, Izrael népe­ként, a' vallásbeli üldözéseknek kitett rideg fel­földről ezen ígéret földébe levezette. Szónokol­tak ezen jeles ünnepen, tótul: helybeli lelkész t. Brószmann Dániel úr, 1. Pét. II. 16. 17. alap­igékből, ezen tárgy felett: „Az ősök szavai hoz­zátok, unokákhoz." — Magyarul helybeli segéd­lelkész, Haan Lajos, Zsolt. 48. 11. alapigékböl, arról: „Micsoda okok indítanak minket arra, hogy a' templomot látogassuk A' szentségeket ki­szolgáltatta és az oltári szolgálatot végezte az egyháznak ősz lelkipásztora t. Ilaan János úr. Haan Laj os. Pilis. Folyó 1846. évi jan. 4 kén egyházi főfelügyelőnk B.Nyáry A.úr elnöklete alatt gyű­lést tartván 's ebben többek közt a' templom fe­delének megújítása is szóba hozatván, e' czélra » fentisztelt felügyelő úr 100 váltó ftot ajánlott, mellyért hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Meg­említendönek véltük itt egyúttal n.t. Sárkány S. lelkész urunknak azon kitünö 's sokak által kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom