Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-18 / 3. szám

— Az első Pestalozzi emlékünnepély 1845-ben. A' Pestalozzi emlékkönyvre! felszólítás.—Pestalozzira vonatkozó 's részint ö általa írt eredeti levelek. — Történeti adatok 's emlékünnepélyi figyelmeztetés. — A* kiadótól. 2) Pestalozzi elemi tanításmódjának rövid vázlata. — Váradi Szabó Jánostól. 3) Pestalozzi személyessége és életviszonyai. — Németből Kalis után. Szeberinyi Lajos. 4) Költemények: A' nép mentője. — Jenöfi. Karének P. emlékünnepélyére. — y. Ének ugyanazon alkalomra. — y. Tanulók fohásza. Ezen könyvecskében Dr- Teichengráber többek közt Pestalozzi arczképéröl így nyilatkozik: ,,A' képről azt tartjuk, miként annak egy néptanítónak falán sem kellene hiányoznia, 's épen ugy az iskolák falán sem, hadd emlékeznének gyermekek és tanító egyiránt szellemi atyjukra." — Mi ezen szavakat az általa kiadott „Nevelési emléklapokra" alkalmazva, azt mondjuk: miszerint ezen könyvecskét hazánkban nélkülözni egy tanítónak sem szabad, annyival is inkább, minthogy ebben Pestalozzi arczképe is foglaltatik. Söt a' szülék-, népbarátok-'s mindazoknak, kiknek a' nevelés szent ügye szivükön fekszik, hasznos, de egyszersmind kellemes olvasmányul szolgáland ezen könyvecske. Ugy vagyunk meggyőződve, hogy ez hazánkban a' nevelési buzgalmat hatályosan fogja éleszteni, mert a' kiadóként: „mi magyarok eddigelé a' nevelés körül is, inkább élő, mint irott szó által igyekeztünk czélt érni és hatni, de ez egyoldalú eszköznek "sa't. 'sa't. kiegészítéséül, ím az irott szó is kínálkozik már, 's így egy új út, mellyen hazánkban a' nevelés, egyszer megindítva, bizonyosan vidám léptekkel előre haladand." Ezek szerint ugy hisszük, a' nagy Pestalozzi reményében nem csalatkozott, gr. Br. T. és D. honunk lelkes hölgyeihez irt levelében így nyilatkozván: „Még most is azon gondolat tölti el elmémet, hogy közvetetésök által nevelési befolyásom jutand a' nemzetek legnemesbikére" (a* magyarokra) 1

sa't. Több igen jeles helyeket közölhetnénk ezen előttünk fekvő könyvecskéből , de nem tesszük azt azért, mert reményijük, miszerint ezt minél többen megszerzendik, 's igy azt, mit mi csak töredékben adhatnánk , összefüggésben olvashatják. Külsejét mi illeti, egyszerűség és jó nyelv egyiránt ajánlják, a' versek könnyű folyásuak, 's így az egészet tiszta meggyőződésünk szerint ajánlhatjuk, azon b. Vay tábornokné asszonyság által nyilvánított 's ezen könyvecskében olvasható óhajtással: „Váljanak e'lapok kőalappá, a'mellyen kedves hazánk népének nevelése és annak fokozata megalapíttathassék." Lódi és Sz.P. MaHáZ-oziás, Mult év. dec. 17. halt meg Szabó Gönczy Sándor, n.-dobronyi lelkész, munkás életének 63., papi hivatalának 42. évében. Megemlítem csak azt, hogy gyászbeszédet tartának Kovács J. és Pazar J. szalókai lelkész urak, valóban avatott kezekkel (?) és a' megdicsőült szellemi nagyságához illőn. Jelesül az elsői 1. Tim. V. 17. versét vévén tömött beszéde vezérigéjeül, élénken előadá, hogy az elhunyt „nagy pap, nagy gazda, jó polgár, jó barát, hü férj és jó atya volt." A* második szinte hatalmas szónoktehetséggel festé élethün a' kiszenvedett életét, kezdve a' bölcsőtől, a' rideg koporsóig; 's a' kedves édes beszéd szemeinkre csalá bánatunk könyüit. — Béke poraira! Ráski L. — Dec. 24-kén hunyt el t. Konkoli Thege István úr mell-kórban, Ó-Gyallán. A' boldogultban t. Komárommegye jeles tehetségű 's ritka-szorgalmu aljegyzőjét, — egyházmegyénk egyházias szellemű ülnökét, — reformunk meleg-keblü barátját, — minden jó ügy bátor védőjét vesztette el. Béke hamvainak ! K. J. SS.-C^alia. A' b.~ csabai ev. egyház f. é. oct. 9-ik napján, ó templomának százados emléknapját ünnepeié. Ezen ünnepély már csak azért is nevezetes, minthogy akaratlanul is Csaba múltját idézi vissza emlékezetünkbe. Mennyire megszaporodhatik csak egy városnak is népessége, ha rend, béke, egyetértés és más külső körűimé nyek e' czélra kedvezöleg összedolgoznak, látható kivált Csabának történeteiből. A' jelenleg 2000 házat, 25ezer lelket — ezek közt 20,590 ev. ág. hitv. — számláló Csabán, melly most az örökváltság által szabadságának 's szebb jövendőjének elébe néz, még 130 év előtt csak 22 szegény pásztor-család néhány földalatti kunyhóban lakozott, 's hol most a' legnagyobb magyarországi evang. templomban vasárnaponként 4—5ezer, ünnepeken pedig több mint 6000 buzgó lélek imája száll fel a' mindenhatónak zsámolyához, ott még 1717—1745. esztendeig néhány száz lélek vesszőből font, sárral tapasztott imaházban dicséré azon Istent, ki őket, Izrael népeként, a' vallásbeli üldözéseknek kitett rideg felföldről ezen ígéret földébe levezette. Szónokoltak ezen jeles ünnepen, tótul: helybeli lelkész t. Brószmann Dániel úr, 1. Pét. II. 16. 17. alapigékből, ezen tárgy felett: „Az ősök szavai hozzátok, unokákhoz." — Magyarul helybeli segédlelkész, Haan Lajos, Zsolt. 48. 11. alapigékböl, arról: „Micsoda okok indítanak minket arra, hogy a' templomot látogassuk A' szentségeket kiszolgáltatta és az oltári szolgálatot végezte az egyháznak ősz lelkipásztora t. Ilaan János úr. Haan Laj os. Pilis. Folyó 1846. évi jan. 4 kén egyházi főfelügyelőnk B.Nyáry A.úr elnöklete alatt gyűlést tartván 's ebben többek közt a' templom fedelének megújítása is szóba hozatván, e' czélra » fentisztelt felügyelő úr 100 váltó ftot ajánlott, mellyért hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Megemlítendönek véltük itt egyúttal n.t. Sárkány S. lelkész urunknak azon kitünö 's sokak által kö-