Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-05 / 27. szám

miud az evangyélrai szeretet, mind a" felekezetek atyafisága, mind a" századnak lelke azt kivánja, hogy egyik gyülekezet, mellynek ott helyben sem temploma, sem iskolája nincsen, a' másik félnek templomában vagy oratóriumában az alább megállapítandó mód szerint az istentiszteletet szabadon gyakorolhassa, ott az Isten beszédét hallgathassa, annak iskolájába gyermekeit járathassa, taníttathassa és az istentiszteletnek ezen közös gyakorlásában és az iskolának közös használásában egyik felekezet a' másiknak legkisebb akadályt is annyival inkább ne tegyen, mennél méltóbban lehet tartani attól, hogy az illyen a' maga lelkipásztorától távollevő és a' vallás sz. dolgaiban csak ritkán részesülhető, és még iskola nélkül is szűkölködő gyülekezetben netalán a' tudatlanság, vallástalanság és ezekből eredni szokott erkölcsi veszettség hová-tovább elhatalmazzék; ide értvén még azt is, hogy valahányszor az illyen filiális gyülekezet a1

maga anyaekklézsiájának lelkipásztorát az úri sz. vacsorának kiszolgáltatása vagy halotti predikatziótartás végett a' hely színére kiviendi, tohát az ö istentiszteletének a' helybeli templomban bizonyos és pontosan meghatározott órán leendő végbevitelére annak mindannyiszor teljes szabadság engedtessék, ugy mindazonáltal, hogy a' másik confession levők templomát, oratoriumát, iskoláját a'most előadott módon a1

magok lelki czéljaikra használó atyafiak, ezen puszta használat tekintetéből semmi tulajdonosi ju3t magoknak ez által fon ne tartsanak. Ez a' mindkét confession levő atyafiaknak a' lelkiekben való kölcsönös megegyezésük, ámbár egy részről igen jó és kívánatos dolog 's mind a' nagyobb idejüekre, mind a'növendékgyermekekre nézve nagy jótéteményeket hoz magával, de más részről ugyanezen egyházi összeköttetésből ottan-ottan sok rendbeli nehézségek, ízetlenségek, kedvetlen összeütközések származtak, származnak , mellyek aztán az emberi indulatok gyarlósága miatt versenygéseket okozván, a'két részben levő atyafiak között támadott kölcsönös idegenkedésnek és meghasonlásnak kútfejévé leltek, és lesznek. Hogyazért az illyen egyenetlenségek elháríltassanak, és az a'szent békesség minél jobban megfundáltassék, mellyet lerajzol sz. Dávid a' 133-ik zsoltárban illyen szókkal: „íme! melly igen jó ^s gyönyörűséges dolog az atyafiaknak egyeséglen való lakásoktehát ezen czélból a' jövendő időkre megtartandó sinórmértékül a' következendő rendszabások tétetnek: A) A' másik confession levő hivek hiltudományának,szertartásainak mi módon való követésére, 's azoknak becsületben tartására, és egymásnak kölcsönös megkimélésére nézve. B) A' prédikátorok, praeoránsok ós iskolatanítók, hivatalbeli kölcsönös szolgálattételeknek minemüségére, kiterjedéseire és módjára nézve. C) A'fizetés és ssolgálatbeli tartozásokra nézve. A) A' másik confession levők hittudományának 's rítusainak mi módon való követésére, azoknak becsületben tartására, egymásnak kölcsönös megkimélésére nézve: 1) Mind a* két felekezet, akár a'hittudományban, akár a' ritualékban, vagy templombeli szertartásokban kövesse azt a' kevésből álló különbséget, a' mint azt az Ő atyjainak tanításából *s példájából általvette , de valamint mindenütt másutt, ugy különösen az olly helyeken, a1

hol az istentisztelet közös gyakorlása tartatik, szoros kötelességök a* prédikátoroknak és a* praeoránsoknak, hogy az ö vegyes hallgatóik előtt tartandó predikátziókban, katcchizálásaikban, a' magok felekezetökbeli hitágazatoknak magyarázatakor a' másik felekezet hitágazatainak fejtegetésébe soha ne ereszkedjenek, 's minden sértegetéseket figyelmetesen eltávoztassanak, hogy igy a' botránkozás 's megkeseredés elmellőztetvén, a' közös templomnak sz. dolgaiban való gyönyörködés mind jobban-jobban élesztessék, a1

két felek között a' kölcsönös szeretet és bizodalom annál inkább megerősíttessék. A' közös istentiszteletet gyakorló két confessióu híveknek mindkét részről sz. kötelességök, hogy egymásnak templomát, és a" templomok sz. dolgait illendő tiszteletben tartsák és egyik a* másiknak hitformáját 's rítusait versengésnek, vagy gúnyolódásnak tárgyává soha ne tegyék. 2)Mind az anya-, mind a' praeoranliális ekklé— zsiákban levő iskolamestereknek szoros kötelességül adatik, hogy az evangyélmi és reformata hitvalláson levő tanítványaikat minden egyébnemü tudományokban egyenlően oktassák ugyanv de a' vallás-és hitretartozó tudományokban, mind a' kőt részről való tanítványaikat tulajdon katechizmusaik 's hilbeli épületet tárgyazó egyéb könyveik szerint tanítsák 's könyvnélkül való leczkéjöket felmondassák. Midőn azonban a' magok különböző hitágazataik, magyarázataiba beleereszkednek, ezt mindenkor a' másik confession levő gyermekek távollétében tegyék; a' confirmatióra pedig azon gyermekeket külön az anyaekklézsiabeli lelkitanító készítse el,'s vigye végbe a' confirmalio munkáját. Továbbá, a' nevendék gyenge lelkeket az őket illető confessióból kitéríteni 's a* magok confessiojára megnyerni próbálni sem a" lelki, sem az iskolai tanítók ne merészeljék. Ezen tanítás végett a* helvecziai vallástételre nevelendő nagyobb és kisebb tanulók számára eT következendő könyvek neveztetnek meg: a) A' haidelbergai katechizmus. b) A* keresztyén kis-katechizmus készíttetett a' helvecziai vallástételt követő túl a' dunai superintendentia fötiszteletü consistoriumának rendeléséből.