Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-05 / 27. szám

itel." — Gyűlésen kivül pedig igy ir: „hogy ő Telsége ne engedjen nálunk történni semmi olly dolgot, mi egyházunk fenállásával 's virágzásával 's a' status czéljaival ellenkeznék" — mutatis verbis mindkettőnek értelme egyre megyen ki, azon kis különbséggel, hogy a' gyűlésben magyarábban vala az absolut gondolat kifejezve, mint a'gyűlésen kivül. — Nem azon renddel vala elömondva. Mert a' gyűlési beszédben Julianus apostataés a* Jezuiták későbben lőnek megemlítve, mint vannak megemlítve a'nyomtatott beszédben nagy módosítással. Ez ez! és viszont mondom, ezen állítás értelme vala az, mellynek hallásán legnemesebb alattvalói indignatio tölté meg kebelünket, 's a' melly indignatio Ny. P. kebeléből szóban tört ki, melylyet olly rendkívüli nehezen vett a' távozók serege. Ennyit mondani én első tudósításomban nem akartam, de miután eláztatásomra önszavait torkonveré a1

tisztelt facultas, most már kötelességem vala kimondani. Oktató urak! igen müveit oktató urak! kik egyebeket is mivelnek! — Ha valamit hosszas készület után, kivált mint önök készültek és készülhettek hozzá, nem ugy, mint mi, kik a' k. leiratot nem is láttuk a' gyűlés előtt, ha valamit — mondom — kimondottunk: legyünk urai szavunknak I — mert viszont mondom: hogy az igazat kimondót szónk megmásításával hazugságban hagyni akarni, nem becsület! Enigenisjgyülési nevetséges beszédemben említém a1

népet, a'népet, mellyet tanítnom kell Jézus parancsolatából,melly nép örömeinek, fájdalmainak hivatalom szerint társa lettem, említém a'népet, de nem azon czímekkel felszarvazva, melly czímek oktató T. A. szájából a' nép fejére hullának. Én nem megvetve szóltam e' népről, melly népet T. A. durvának, erkölcstelennek mondott a' gyűlés színe előtt, nem, mert tudom, hogy engem is nyom a1

vád, ha népünk illyen, és nyomja oktató urat is; én e' beszédemet, e' kinevetett beszédemet nem szégyenlem. — Azonban, Oktató úr! e' nép, ez aljas nép nem szólt még a' kecskeméti iskoláról olly hangon, mint ön szólt róla közhelyen, egy néptanító-testület füle hallalára : pedig ez a' nép sok téglát horda ingyen a' kecskeméti iskola falaihoz, melly falaknak felső ablakait a' facultas berakatá, hogy messze ne lásson, és irgalomra ne szólítsa fel az általmenöket, mint amaz útfélen ülő koldus, ki sem eget, sem földet nem lát! Ama sarokba szorult jegyzet, melly a' facultas szemét megszúrta, bizony nagy szeget ütött a1

facultas fejébe, és méltán, mert a* facultas nem nagy barátja a' függetlenségnek, mert e' független tagokra nem igen bir halni a' sok gyermekű papok által. De kérdem a' triumvirátust: ha annyira nem szereti ott látni e' független táblabirákat, 's anynyira sérelmes és érvénytelen az általok kivívott többség: miért segíték épen ök, táblabírák létükre az idei többségei kisulykolni? — miért nem maradtak otthon, miért hagyták magára az egyházmegyei és kerületi gyűlések ideje alatt majd két hétig a1

legnagyobb szorgidöben a' magára nem hagyható iskolát és ifjúságot, miért? -Én ugyan részemről nem bánnám, ha az illyen elvű facultas éveken át gyűlésekre széledeznék, legalább otthon nem tenne nagyobb kárt! Hanem, uraim ! Ama pórnép nem azért küldi ám gyermekeit iskolátokba, hogy otthon nem létölökben kártyázzanak, otthon létötökben verettessenek, 's ez által — mint a' napokban megtörtént — egy becsületes apát sírva küldjetek a" koporsóba! Tagadjátok e' tényeket és hazudtoljátok meg, ha lehet, mint szavaimat meghazudtoltátok!! Mondja tovább az igen tisztelt facultas, hogy a' k. leirat által okozott képzelt sérelem fejemben hét fejű óriás rémet szült, midőn én ezt mind a' nyolez egyh.kerület közügyéve teszem. — Igenis, viszont mondom, hogy egyzházunk autonómiája, 's ennek tisztasága fölötti őrködés, nemcsak egyh kerületünk, hanem az egyetemes protestáns egyház szent kötelessége, és én szentül hiszem, hogy egyházunk erötlenítö hosszas negatív harczának utó bádjadásaiból magához jővén , ha egyébben nem, ez egyben uniót teremtend : hogy egyházunk szent jogaira közös erővel ügyelvén őket, sem bel-, sem külerönek elnyomni nem engedendi. Mert jaj lenne akkor szegény egyházunk autonómiájának, ha ennek a' részekben in partibus történt csonkításaira nem figyelve, sorsát egy fractio kezei között felejtné, melly tisztasága meghervasztására önkénykedhetnek nemcsak nálunk , hanem mindenütt, hol egy facultas az egyház igazgatás kormányrudjára feltolakodván, azt amúgy iskolamesteresen kezelte. Hát a' programúi nein Kecskeméten készült? Nem ugy-e ? — Legjobb illyen esetben mindent tenni és mindent tagadni. Azt mondja tovább az igen tisztelt facultas, hogy ö bár férfias komolyságu czáfolatot ígért,azért mégis itt-ott keményebb kitételeket használt; mert az igazság és becsület ügy ében egy olly ember ellen volt kénytelen felszólalni, ki — — — Az itt következő, gondolhatni, melly szép és becsületdús czímeimet, fájdalmamra a' szerkesztőség elcsillagozá. Én nagyon kérem a' szerkesztőséget, tudassa velem a' csillagnyelte czímeket, melylyekkel a' derék facultas engem megtisztelni kegyeskedett, ugy is, hiszem, ezen czímek csak szegény fejemet érik, mellyet annyi bú ért már egyházunk szabadsága melletti egyenes harczaimért. Egyébiránt tudtam én, hogy amaz ígért féríias komolyság végtére is professori urbanitássá leend, mert megtanultam Phaedrusból, hogy : Turpem naturara nulla fortuaa obtegit.