Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-06-28 / 26. szám

letesb is, az már e1 lapokban is meg vala vilatva; hogy fovábbá az illyen conferentiális templomi ünnepély az egybesereglelt népre is a' legjótékonyabb hatással van, azí is bőven tapasztaltuk; 's végre tagadhatatlan, hogy az illyen közös ájtatosság után a' tanácskozás szelleme is ájtatosabb, atyafiságosabb. — Az isteni szolgálat után összeültünk a*paplakban, hol majdnem délutáni5 óráig tartott kölcsönös tanakadásunk, mellynek elég legyen csak egy-két közösebb érdekű tárgyát érintenem. — Legelső hosszas vitát támasztott azon előterjesztett indítvány, hogy azon eddigi szokásunk, mellynél fogva a' templomban működött liturgus és szónok meg is biráltattak, jövendőre megszüntessék, miután illyen bírálatok némelly más esperességi conferentiáknál gyűlöletes személyeskedő czivódásoknak szolgállak alkalmul. A' többség azonban, illyen sajnálatos esetet körünkben eddig távolról sem tapasztalván, 's bízván e' felett tisztelt elnökünk bölcseségében, ki a* személyes összekoczódásokat ludandja megelőzni, azon szokott bírálatokat, mint hasznosakat és tanulságosakat, továbbra is megtartani határozta. — Tavali tanakodásunk alkalmával ajánltatott volt, hogy azon testi és lelki méreg ellen, melly a' pálinka mértéklellen ivásának terjedésével népünk közt mindinkább szétharapódzik 's azt tökélyesen demoralisálni készül, minden lelkész a' szent szószékről hatályosan emelje föl szavát. A' jó tanács azóta híven teljesíttetett. 'S most több oldalról jelentetett, miszerint ezen pálinka elleni beszédek nem maradtak áldás nélkül, habár á'mértékletességi egyletek némelly helyütt megkísértett alapítása súlyos akadályokra talált is. Erre a' conferentia kijelenté ugyan, hogy ezen első lépésnél megállapodnunk nem szabad: de midőn egyrészről az eröszakoltatást(példáuleskü általi köteleztetést, túlzó rábeszéléseket'stb.) mellőzendőnek vélé, más részről részletes tanácsadásokba sem bocsátkozék, a' lelkészek belátására bízván az eszközök megválasztását, mellyek által különféle helybeli körülményeikhez alkalmazkodva, mindig azonban inkább csak nevelő és nem kényszerítő úton, az üdvös ügyet legczélszerübben előmozdíthassák, egyébiránt buzgóságuklól ez ügy körül folyvásti lankadatlan közremunkálást remélvén. — Mult octoberi ülésünkben egy korunkhoz alkalmazottabb poslillának, melly a' közönséges evangy. pericopákból készült beszédeknek egész évi folyamát foglalná magában, kiadása hasznosnak találtatván, ez úttal annak leendő szerkesztését illetőleg további intézkedések tétettek. — — Legérdekesb lárgya azonban e' mostani conferentiánknak vala az egyházi ének és zene. A' drénói templom már szélesebb körben is híres a' benne uralkodó szép éneklésről. Ezt mi mindnyájan jól tudtuk. 'S mégis midőn a'reggeli isteni szolgálatnál a* tömött templomban a' sokaságnak leirhatlanul pontos, szabatos és egybevágó éneklését hallók; midőn tapasztalók, hogy az orgonista, ellenkezőleg a' sok helyen észrevehető divattal, épen nem fülhasító ordítozásban , hanem inkább teljes némaságban keresi dicsőségét, mi szerint ö egyedül csak orgonáját, de annál szabályosabban, működteti, az ének minden szakát pedig maga a1

gyülekezet kezdi és végzi az orgona vezetése szerint, 's pedig olly bámulandó pontossággal, mintha ott állana a1

nép előtt valami hangversenyi karmester 's bűbájos botocskájával verné a' tactust; és midőn az oltári szertartásnál a' pap intonátióira a' chorusról négy hangú,ékesen zengő feleletek hangzottak elénk : akkor, előleges várakozásunk mellett is, a'legkellemesebben valánk meglepetve és őszinte elismeréssel teltek meg kebleink a' helybeli lelkész, Placsko István úr érdemei iránt, ki —természetesen az ottani derék iskolatanítónak, Veszelszki Márton urnák buzgó segedelme mellett — új Orpheus gyanánt a' drénói bérczekböl illy mesteri hangokat tuda kicsalni 's az egyszerű falusi templomban olly csoda dolgokat hozni létre minők városi, műveltebb közönséggel biró templomokban is bizony felette ritkán találhatók. (Zárjel közt legyen mondva, hogy a' bekövetkezett ebédnél szintén nem kevésbbé lepettünk meg, midőn a' mellékszobából négyhangu harmonicus éneklés egészen váratlanul kezdett felénk zengeni. Valami coüégiumi ,,kántust" véltünk hallani. Betekintettünk : 's íme, a' kántus tagjai valának fiatal parasztleányok, közöttök egy pár főkötős menyecske 's több paraszt legények és férfiak, mind a' legsajátságosb tót öltözetben 's a'Iegeredetibb tót arczulalokkal. És ezek éneklék, 's pedig kótákkal kezeikben és zongora kísérete mellett, nemcsak Luther diadalénekéi 's más szent és világi énekeket tót nyelven, hanem — a' fóti dalt 's egyéb, hasonló magyar dalokat is. Alig akartunk hinni szemeinknek és füleinknek!) — Épen helyszerü ötlet vala tehát, hogy a' templomi ének ezen classicus helyén Vengeriezky András űr e' tárgyat szóba hozván, értekezést olvasott, élénk színekkel rajzolván a' templomi éneklésnek gyülekezeteink nagyobb részénél igen siralmas állapotát, 's annak emelésére szolgálható módok gyanánt kivált kettőt ajánlván, hogy t. i. az iskolai gyermekek az éneklésben bővebben és okszerüebben oktattassanak, mint az eddigi rend szerint történt, és hogy a* templomi orgonálás mellett az eddig divatozó, inkább csak mechanicus modor helyett szabályszerűbb hozassék be, mire az orgonistákat az épen most kijövő, nemesebb sztilben szerkesztett egyházi zene-könyv is inti. Ennek folytán felszólíttatolt Placsko úr is, közlené velünk azon areanumot, mellynek erejével az egyházi éneknél olly csodákat vihetett véghez. 'S ő előadá ugyan, miszerint szintén az iskolai gyermekeknél és a* confirmandusoknál kezdé a1 dolgot, az által új és szabályosabban éneklő nem-