Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-06-28 / 26. szám

Százados szokás a' főiskolában, hogy az if­júság ellenőrt választ magának a' tizenkét esküdt diák közöl, ki fegyelmi tekintetben fölötte őrködik, a' kihágókat megfeddi, sőt a' kisebb vétkeseket törvény-adta jogánál fogva el is csukatja, mig a' nagyobb vétkesek fölött az iskolai szék, melly az oktatókból alakul, hoz ítéletet. — Ellenörje — contra — tehát ő az ifjúság kisebb kihágásainak fegyelmi tekintetben, — továbbá ellenörje a' jav­őri — seniori — kiadásoknak gazdasági tekin­tetben. Ezen ellenőri hivatal az iskola jelen szerke­zetével egybe van nőve, azzal mintegy azonos, 's a' fegyelmi rendszernek az esküdt diáki kar a! együtt kiegészítő része. Mind rendföltartás, mind a' collegialis gazdálkodásban fontos személy, hi­vatala törvényesítettbe csak egy évig tartó A\jelen kedvellen események a" legközelebbi ellenörválasztáskor és után fejlettek ki, akkor, mi­dőn az oktatóikar az ifjúság által választandó egyén ellenében bizalomhiányát nyilvánítá, 's a' válásztást, mellynek egyh.ker. határzat követ­keztében még szüret után megkeltett vala a* ké­sőbb lelépett algondnok jelenlétében történnie, Önhatalommal felfüggeszté. Ezen körülmények közt, midőn látta az ifjú­ság eddig gyakorlott válasziásijogát fölfüggeszt­ve, folyamodást intézett az iskolai székhez, melly­ben azon kérelem foglaltatolt, hogy az oktatói testület ne engedje a'jelen igazgató-oktató úr ál­fa! a' már fölfüggesztett választási jog eltörlését szorgalmazni. Ezen folyamodást mi ugy tekintjük az ifjúság részéről, mini a' bizalom leghívebb tanujeleit, és olly stádiumot, mellyen még a' ta­nító tanítványa szenvedélyeinek ura, midőn még a* kérelem szózata nincs elnémítva, az indulatok féken állanak 's a tanítói tekintély a" tanítványi bizalmon ós tiszteleten horgonyzik. Mi nem vitaijuk azt, ha jogos volt-e az ifjú­ság kérelme vagy nem? Valamint azt sem vitat­juk, ha nem követett-e el az ifjúság a' választás előtt olly visszaéléseket, mellyek a1 tanítási rend megzavarásával történtek ? De az oktatói testület részéről sem tartjuk méltányosnak a* pusztán egy­szerű roszalási és dorgálási hátiratot, épen a' vá­lasztás perczében, midőn a'kedélyek és indulatok természetesen fel vannak hevülve, 's a' bizalom felelt Damocles kardja függ: ez az, mit az ifjak— kali bánásmodor bölcs tapintatával megegyez­tetni nem tudunk! Itt az iskolai szék felettébb szi­gorú és igazságos akart lenni, pedig bölcs Sala­monként ez esetben nem volt tanácsos ! Az ifjúság vesztvén bizalmát és rokonszenvét ez ügyben, a' vesztett bizalmat és rokonszenvet a' közvélemény zajos hullámíra kénytelen volt ereszteni, a' százados szokás és törvény, majd egy kis önállási törekvés és meleg önérzet lobo­gója alatt. Ezen egyszerű roszalás és bizalomhiány, melly az ifjúság folyamodására keletkezett, sem a' békés kiegyenlítésnek, sem az ifjúság föl— világositásának nem volt biztos mérlege. Még a* 'régi iskolai törvények, mellyek ugyan korukat már jóval túlélték, máig is fenállanak, ez^k pedig az ellenörválasztást megengedik. Vájjon ki volt-e függesztve a' választást érdeklő felfüggesztő e.­kertileti határzat? ki volt-e annakelötte fekete táblára tűzve, mint más jelentéseket és határza­tokat tudatni szokás, hogy az egész iskola fölött őrködő egyh.ker. és nem az oktatói önkény tön az ellenörválasztásban lényeges változtatást? és, hogy a' vető az oktatói testületnek az e^yh.ke­rülettől átadatolt ? Ezen esetben, ugy vélem, az ifjúság teljesen ki lelt volna joga vesztésével bé­külve, sem az egyes oktatókat tovább nem gya­núsította, sem jogát a' Iegfensöbb határzat elle­nében nem sürgette volna.— Mindez pedig igaz­gató-oktató urnals s az iskolai széknek teljes ha­talmukban állolt, 's ez egy neme lett volna a' méltányosb felvilágosításnak. Mi okszerűséget és törvényes egybefüggést követelünk mind a' tanítói, mind a' tanítványi vi­szonyokra nézve. Az ifjúság sem tudta mindig tisztán felfogni, minő fontos joggyakorlat van az ellenörválasztásban neki átadva. Továbbá, nem tudta azt sem, hogy ez némileg meg van osztva az oktatói testülettel is, midőn az ellenőrt az ok­tatók biztos tapintata vezérli, *s az ö közremun­kálásukkal működhetik üdvösen egy évi hivatalán keresztül, továbbá, hogy az ellenőr csak az isko­lai szék alatt álló fegyelmi felügyelő 's hatásköre amannak alárendelt. Ezen határvonalok részint iskolai törvény, részint gyakorlat által voltak megvonva, de biz­tosan és állandóan kimérve 's elhatározva soha nem. Ezen bizonytalan állás szülte az egyik, a' jelen helyzetet, midőn az ifjúság szorosan ragasz­kodott kedvenczéhez, kit eilenőrjének akart, az oktatói kar sem távozott el a' bizalomhiánytól, 's föllétele mellett mindenik fél megmaradván, a' súrlódás megszülemlett. Fontos megjegyzendő itt az, hogy az elválasztoll ellenőrből hivatala el­teltével szokott volt javőr, senior is lenni, ki az iskola gazdasági ügyeit és számadásait kezeli; erre nézve az egyh.kerület mult évben azt hatá­rozta : hogy ha az oktatói kar alkalmatlannak ta­lálná az ellenőrt a* javőri hivatalra, elmellőzve, mást választhat. A7 mult években valahányszor összeütközés jött közbe az ellenörválasztáskor, olly módon egyenlít­tetett ki, hogy az, ki az ellenőrséget el nem nyer­hette vagy az ifjúság ellenszenve, vagy az oktatói testület bizalomhiánya miatt, a* legjobb rectorialis chartát elfogadva,az iskolától búcsút vévén, a' pör­nek vége lön. Most mind ez nem történt. Az ifjúság jogát egy személylyel azonosítván, inkább készebb volt azt koczkára tenni, mintsem a" választást az esküdtdiáki kar közöl másra intézni, 's a' derék

Next

/
Oldalképek
Tartalom