Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-06-21 / 25. szám

zat pedig több rendű felszólítások után is egyetlen egy sem emelkedvén, a' dolognak illy szerencsés fordultán mindnyájan sziveinkből megörültünk 's az egész gyűlésnek ábrázatán észrevehetöleg a* megelégedésnek kedves érzete áradott el. *) Közlő itt szabadságot veszen magának a' fentebbi pontban megérintett hírlapi csikkekről egyéni igénytelen véleményét elmondani. Mi a1

modort illeti, közlő azon ingerült, szenvedélyes és sértő, a' szeretet hirdetőihez bizony aligha illő hangot, miben ama czikkek tartvák, semmiképen nem helyeselheti; még kevésbbé helyeselheti azt, hogy csatapiaczul az illetők által pol. hirlapok, 's még külföldiek is, lőnek választva , mcllyeknek közönsége ez ügyben teljesen inconpetens, sőt tudatlan; legkevésbé helyeselheti pedig azt, hogy a" csatázok kisebb érdekek miatt sokkal nagyobbakról feledkezzenek meg, 's míg egy másik táborban mindenképen consolidálni igyekeznek magokat 's szép csendesen egybegyüjtögetik 's gyakorolják az elszéledve volt seregeket: addig ezen mi vitéz bajnokaink saját táborukba vetnek üszköt vagy legalább szítják a' lángot, mit inkább oltaniok kellene, eszökben tartva kivált a' mai időben, hol egy bizonyos szerzet erősebben mozog ismét, mint valaha, Urunk bölcs mondását: „minden ország, a' melly maga ellen meghasonlik, elpusztul." A' dolog érdemére nézve, közlő szintúgy nem javaihatja azon félre nem ismerhető törekvést, a' világiak befolyását egyházi ügyeinkbe, minél kisebb mértékre szállítani 's a'főintéző hatalmat kizárólag papi kezeknek adni által. Ne feledjétek soha, tisztelt testvérek! hogy elébb voltatok protestánsok, mint papok. Az egyházi ügyekbe való befolyás prot. elv szerint a' tanítókat és a' népet egyiránt illeti; hogy pedig a1

nép minálunk az egyházban is főleg a"1

nemesség (= világiak) által képviseltetik, azon illy aristocraticus typusu országban teljességgel ne csodálkozzatok, különben is sokkal tanácsosabb levén, hogy egyházi ügyeink elintézésébe ollyanok folyjanak be, kik már állapotjoknál fogva némi műveltséggel felruházvák, mint holmi „g-tyás deputatusok," kiknek megjelentén a1

kishonti esper. gyűlésekben, közbenvetőleg legyen mondva, V.D. barátom 's társai, velem együtt, egykor igen megbotránkoztak volt. A1

fő "s csaknem egyedüli teendő jelenleg, nézetünk szerint, az, miképen állapíttassák meg, hogy gyűléseinkben ne a1

sokaság, ne minden, kinek ott cpen megjelennie tetszik, hanem határozott számú papi és világi rendű követek bírjanak csak szavazattal ; ez igen sok egyéb bajainknak leend hathatós gyógyszere, — de ez, ugy hisszük, minden lárma 'segy számtalan buzgó, derék tagokat számláló érdemes rend elleni keserű invectivák nélkül is valósítható. Ez közlőnek alázatos véleménye, mellynek őszinte elmondásaért egyébiránt nem tudja, nem gyül-e meg a' baja 's czímei meg nem szaporodnak-e, miután ama journalista és brochurista testvérek igen ügyes tacticával mindenkit, ki véleményében tőlök csak kissé is eltér, már eleve servus humillimusnak , tányérnyalónak 'stb. elkeresztelni méltóztattak. Legyen azonban következése bármi, közlő ugy most, mint mindenkor, kötelességének tartandja meggyőződését nyiltan kifejezni 's igen-igen csekély körében az igazságnak ugyan, de egyszersmind a' mérsékeltségnek és szelídségnek szellemében is hatni, minél fogva itt végül még lehetetlen meg nem ragadnia az alkalmat szíves hálájának nyilvánítására a1

minapában megjelent „Emlékirat" szerzői iránt, kik közlőt, mint ,,a' világi urakkal igen finnyásán (rectius: tisztelettel, szeretettel) bánni tudót és azért nálok közkedvességben levőt'' jellemezni kegyeskedtek. Ezt, noha a1

szerzők 3) Egy világi rendű tag ev. egyházunknak anyagi tekintetben árva 's elhagyatott sorsára fordítá a' gyűlés figyelmét 's korszerűnek és szükségesnek találá, hogy egyházunk e' részben az állodalom gondoskodásába ajánltassék. Indítványa elfogadtatott 's ker. gyűlésre menendő követeink oda utasíttattak: igyekezenek kieszközleni miszerint egy alázatos hódoló felírásban kéressék meg ő Felsége, valamint egy tiszteletteljes esedező levélben a1

legközelebbi országgyűlés, méltóztatnának atyáskodó gondjukat ev. egyházunkra is, melly a'Felségnek hü alattvalókat 's a'hazának jó polgárokat csak ugy nevel, mint akármelly más egyház, kiterjeszteni 's ügyefogyott anyagi állásán hatalmukban álló czélszerü intézkedések tétele által kegyesen segíteni. 4) Olvastatott a' n.m. m. kir. helytartótanácsnak gr. Zay Károly főfelügyelő úrhoz intézett *s ez által az esperességünkbeli sajó-gömöri tanodának megküldött ama kegyes intézvénye, mellyben Dierner egyháztörténete iskolai könyvül használtatni megtiltatik. Tagadhatatlan joga levén egyházunknak az 1791: 26. t.czikkelynél fogva az iskolák belrendezése 's a' tanrendszer iránt, minden külső befolyás kizárásával, önmagának intézkedni, az egyházkerület utján ezen intézmény ellen felíratni 's annak, mint ránk nézve sérelmesnek, visszavétele kéretni határoztatott. 5) Olvastatott továbbá ugyanazon n.mélt, kormányszéknek ugyancsak a' tisztelt grófhoz küldött abbeli intézvénye, hogy a' sajó-gömöri esp. tanodának hagyná meg, miszerint a' kebelében tanuló reform, ifjaknak illető saját lelkészeik adjanak a' vallástanban tett elömeneteikröl bizonyítványt. Ennek is, mint az eddigi szokással ellenkező 's az óhajtva várt uniót hátráltató rendeletnek visszavétele kéretni fog. 6) Nem különben olvastatott azon kegyes intézvény is, mellyben az ev. „hitszónokoknak" meghagyatik, hogy ha vegyes házasságoknál a* r.-cath. „lelkészek" a' háromszoros hirdetésről szóló bizonyítványt kiadni vonakodnának, orvoslás végett illető elöljáróságuk utján felsőbb helyre folyamodjanak, az esketést azonban ama bizonyítványok nélkül semmi esetre véghez ne vigyék. Melly intézvény ellen, miután az abban parancsolt eljárás által a' házasulandó felek, gyakran a' r.-cath. papnak merő szeszélye miatt is, késedelmi 's egyéb bajokba bonyolodhatnának, de általa az 1844. 3. tczikknek 2. §ában megadott törvényes kedvezés is könnyen paralysálható volna, a' kerület utján alázatos felírás tétetni határoztatott, a' lelkészeknek meghagyatván, hogy magokat addig is az e' részben fenálló gyaszándéka szerint alkalmasint más akart lenni, közlő nem csekély dicséretnek tartja, mert papról annál, hogy másokkal nyájasan, szeretettel, tiszteletteljesen tud bánni 's ezért előttük kedves, hizelgőbb dicséretet valóban aligha mondhatni. G.L.