Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-04-26 / 17. szám

tokból tanítanak mestereink. Honnét is az a' fo­hászunk eredt: vajha hitsorsos avatottaink, Edvi Illés Pál úr dicséretes példája szerint, e' sebböli ki gyógyításra minél előbb 's minél többen fel­lépnének, 's olly ihlettöi hatottak, kik ebben is az üdvhozó uniót tűznék ki vezércsillagul. Illés úr iskolai könyvét csak három helyen találtuk, a' többi iskoláinkban is megszereztelni rendeltük, —mint szinte ezen évben kiadott kistükröt is. Az ó-testamentomnak az ujjali összekötésében, itt­ott találtunk egy kis csillámsugárt, — minden esetre teljesb's világosbat ohajtandók; — vi­lág-, egyház- 's hazai történetek gyengédszerü­leg adatnak, mint szinte földrajz 's természettan is. — A' fejbeli számvetés mindenhatóvá álta­lunk beparancsoltatott, mint az egészség 's test épségben való tartásáróli tanulmány is. írásaikban látánk szövetségi, adós, zálogos és tisztelgési le­velezéseket. — Az egyház előtt megköszönve mondhatjuk, hogy jelen felügyelőnk Mezriczky P. t.biró úr terjedelmes köréből kilépve — időt 's áldozatot nem kiméivé — maga alkalmán tette e' sz. czél körüli utat. Tavaszelő 22-kén avattam be a' kövágó­eörsi ev. nyájba Király József urat. „Üdvöz légy izrael királya" vala az oltár elöl első szóm hoz­zája, 's ebből kieredve, hogy nem királyi pál­czát, hanem kettős vesszőt Áron- 's Mózesét, ajánlottam által, — a' több sz. eszköz 's papi ke­zet illető könyveket, a' templomi kulcsokkal át adva az ur nevébe fel utasítottam a' szónoki sz.­székre szavainak a' kihaltévali összekötésére; — ki el onnét a' vezér igék Luk. 4, 18: 20. ujjazása szerint, lelkes beszéddel lepett meg mindnyájunkat, multjábai tekintettel a' mélyen takart jövendöségre hiv árnyéklatokat vonogat­ván. Adja Isten a' nép nevelöket készített sze­rettem férfiú a' népkörébe kiröppenve nem ke­vesb borostyánnal királykodhassék. Virágvasárnapján hasonló modorral vezetém be a' mencseli gyülekezet kebelébe t. Blajsza János előbbi bezi györmegyei segédlelkész urat; olly őszinte átkarolással, hogy nyitná 's nyittatná idöszerint a' lelki Mentshely ajtóit, 's tenné azt mind odább-odább segélve egy valódian avatott Mentshellyé. Lájpczíg János', zalai esperes. Fejértén Felső-Szabolcsban szépen ha­lad a' nevelés. Fóris István úr, helybeli segéd buzgóságáról tanúság tétetik. Irodalom. Gr. Zay Káról főfelügyelő úr a* napokban küldözé szét magyar, német és tót nyelven a' következő munkálatot: Javaslata az uniói választmánynak, á' ma­gyarországi két protestáns felekezet egyesítése módjáról és eszközeiről. Kiadta Gr. Zay Káról Pozsonyban 1846. Wigandnál. Most már szívesen veendjük ezen Javaslat megbirálását ollyanoktól, kiknek az ügy szivökön fekszik. Győzzön a" mi jobb! Óhajtanék azonban hogy a'-bírálatok ne legyenek merő tagadók, az az necsak a' Javaslat hiányait mutassák ki, hanem egyszersmind a' kiküszöbölendők helyébe állítsa­nak új javaslatot. Az igy beérkezendő munkákat vagy külön vagy összevonva és állítva, átalában egy egésszé Öntve szándékozunk kiadni. Székács. ljevelezés» N.J. urnák az utrechli academián ta­nult ifjak névsorát magában foglalandó czikkét szívesen veen­dem. — A' Hegyaljáról érkezett új rovásokat, nem ad­hatom. — B. K. különben szép értekezését ,,A' P.P. idötölté­se"-röl a' már e' tárgyban adottak után, mellözhetönek tar­tom. — Ugyan igy Ítélek Sz. J. m— i ref. leik. úr idevágó munkájáról, melly sok olvasottságot tanúsító szorgalommal van irva ; de a1 tárgy nom annyira lélekben járó, hogy be nem érhetnók a' már mondottakkal. — Zmeskal Elek úr azon czikkét, mellyben panaszt emel a'tót újság azon vádjai ellen, hogy az árvái tanító egyesület jegyzökönyveit magyarul viszi, a' magyar nyelvet az iskolákban taníttatja, magyar könyveket vásárol és olvas 'stb. nem adhatom. A' törvény világos, éa világos a' nemzet óhajtása. Ki igaz Ha e' hazának, az a' tör­vénynek engedelmeskedni fog. Kérdezze meg azon tót urakat: Kell-e engedelmeskedni a'törvénynek vagy nem? 'S bizonyo­san azt mondják, hogy igen. No de mért veszekednek tehát? Azt az Isten tudja, tán magok sem tudják. Hol tót a1 nép, ta­nulja tótul imádni istenét és hirdettessék tót nyelven az ige. De ha vakoskodni nem akarunk, annyi helyet még is csak kell engednünk a' magyar nyelvnek iskoláinkban, mint hajdanta a' latinnak, mellyet a' nyilvános életben a' magyar váltolt fel SolT se gondoljanak tehát az urak velők, hanem teljesítsék tisztöket ezentúl is 's ha a1 jelenben balul Ítéltetnek is meg vigasztalják magokat a' jövővel, mellyben tanítványaik nagy­része áldani fogja, hogy a'haza diplomaticai nyelvére megta­níták. Egyébiránt a' czáfolat nem tartozhatik ide,'s ha ide tar­toznék is, nem kell se testemnek se lelkemnek. Én egyességet akarok az egyházban és általa eröt és boldogságot, 's épen azért nyelvkérdésekkel bíbelődni nem szeretek. — Ha A— V. úr Törökkel akar levelezni, ne írjon nekem, hanem Török ur­nák. Ö majd aztán elhatározza, használhatja-e a' beszédeket vagy sem. De azt ajánlom A—V. urnák, hogy ha már nálam nem tette, legalább Török barátomnál tegye meg, 's bérmen­tesítse levelét. — M. A. urat kérem szólítsa fel privát uton P. I.v. leik. urat a' válaszadásra. Illy feleselések nem ide valók'» önnek koszorúit bizonyosan nem fognák nevelni. Vagy igaz az, mi V. Sz. S. úrról mondatik , vagy nem igaz. Ha az első, örüljünk neki, ha a"' második, nevessünk, vagy sajnáljuk, de az Istenért csak ne feleseljünk, még pedig az egész világ lát­tára. — Nagy János barátom N.-Sallóban a' mult évi Prot. Lap 4-ik számában a" 78-dik lapon egész terjedelmében feltalálja azt, a' mit keres. — T. Szabados úr kérelmét csak a' jövő félév elején teljesíthetem, mert a1 változtatás 12 pgő kraj­czárba ker&l, mellytöl öt szeretném megkímélni. — „M ásik szó a1 tiszam. népiskolák 'stb.'' czímü czikkbe, ott hol a'catecheticai socraticai modorról van szó, valahogy hiba csúszott be. Kérem azért ezeket: „Ezen catech. socraticai modorról már Pestalozzi ""stb.'' igy igazíttatni ki: Ezen mo­dornak különféle módosulásai vannak. A' szi­gorú catecheticai — socraticai modorról már 'stb. Különben azt gondolhatná valaki, hogy a' catech. mo­dorról igen csekélyen vélekedünk. Székács.

Next

/
Oldalképek
Tartalom