Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-04-26 / 17. szám

ként, ha nekik tetszik, egy közös pénztárba beküidenek. Itt pedig évenkénti 10 ft. tán kissé sok Is. — Mi történjék már tovább ama 100 ft. és a' mi még beérkezendik? Megmondom. T. Endrey úr engem arra kért, hogy álljak a' dolog élére. Oda állok tehát, és kitűzöm a'tanácskozás napjául az idei egyet. gyűl. napjának elöestvejét d.u. 5 órát. A' gyűlés helye szállásom. Meghivatnak mindazok, kik eddig a' gyámoldához csatlakoztak vagy csatlakozni készek. A' ki nem akar, az hagyja abban. Az önkéntesség elve sem kényszert, sem adókivetést nem tűr. A' tanakodás tárgyai: Felírás az egyetemes gyűlésre, mellyben kifejezzük, hogy mi gyámoltalan *s bűneiken kivül szolgálatra alkalmatlan szegény paptársainkon segíteni 's e* végre egyesülni akarunk az önkéntesség elvének alapján. 2) Az engedelem megnyerése után, vagy azt feltéve, intézkedendünk az eddig szerzett 's ezentúl hogyan szerzendö pénzről, azon elvnél fogva, hogy mi adtuk össze, mi adjuk szét. 3) Választandunk testvéreket, kik időközileg az egyesület ügyeit viszik 's nekünk szorosan számolnak. 4) Felszólítjuk a' tanítókat, hogy körükben hasonlót tegyenek. Lesz-e jövője ezen intézetnek ? Ezt meghatározni nehéz. Illy uton több mint száz egyesület alakult a' protest. egyházban, a' föld különböző részein, mellyek egymás mellett békével és sükeresen működnek, 's mellyekről, mint mondám, nem sokára szó lesz. Nálunk illy egyesületek még nincsenek,és még is már sok felöl hallom azon panaszt, hogy egyszerre sokat is akarunk. Ezen panasz ítél el titeket. Megvan pendítve a' gyámintézet,mellyet az önkéntesség elvének alapján a' gyülekezetek összesége fogna képezni a' gyülekezetek és iskolák felsegélésére. Az ügy nem akar haladni Mért ? Isten tudja, 's ha akarjátok, tudja a' sátán is, melly konkolyt hintegetett közénk, hogy a' szükséget ne látnók a' szükség miatt. Meg van pendítve most a' papgyámolda és külön a' tanítógyámolda is, meg az egyháztörténeti társulat. Semmi sem halad igazán előre, pedig itt már a' határok szorosan ki vannak tűzve, *s ha ezek megvannak, 30 intézet is virágozhatik egymás mellett, mint Angliában. No de csak kétségbe ne essünk, hanem mozogjunk. Az isteni gondviselés őrködik felettünk, 's ki tudja, nem épen a' papgyámolda fogja-e a' többit is megszülni vagy megszülemlését elősegíteni. Most csak maradjunk meg annál, hogy semmi livetés, hanem összejövetel az előestén. Aztán jóakarat. Én, a' gyámolda kinevezett elnöke, íitoknoka, levél- és pénztárnoka, minden küldeményt elfogadok , 's a' testvéreknek annak idején számot adok. Egyébiránt ne kövessék mindenek a' 10 forintos urak példáját, hanem adjanak kevesebbet is, a' mint kitől telik. De kövessék ellenben egy elfeledtem dánpap példáját, ki mindig magánál hordta a' gyámolítandó intézetek névsorát 's mindannyiszor felolvasta, valahányszor olly embert talált, kit Isten kettővel áldott meg: 1) vagyonnal, 2) készséggel áldozatot hozni vagyonával. Mondom, csak mozgás és bizodalam az Úrhoz és evangyélmi lélek a' kebelbe,'s aztán nem csomókeresés a1

kákán, hanem nyilt és örvendetes pártolása mindennek, mi az evangyéliommal megegyező. Ti pedig, gyámoltalan vén szolgái az urnák, kiket inség és betegség nyom, ne csüggedjetek! A'szeretet nem halt még ki közölünk. Mi először tekintünk magunkra és átlátjuk, hogy könnyen sorsotokra juthatunk, 's ha nem lesznek ápoló és segítő kezek, koldulni fogunk, mint ti, és a' kegyelem keserű kenyerén tengődni veletek. Az állomány nem segít, jól teszi; az egyház sem segít, ez is jól teszi, mert nem volt felszólítva soha igazán általunk. Itt is fejünkre esik vissza a* vád. Félre a' gyerekes panaszszal! Ismerjük mi hitünknek sorsosit, mint gyűlések nem segítenek, mert a'gyűlésnek egyesek bajához leereszkedni nem könnyű; de segítenek, ha Isten után magunk igyekszünk segíteni magunkon. Ekkor törekvésünk részvétet ébresztend ; a' gyűlések és a' felkent király, a* hazának atyja, Áment mondanak ártatlan társulatainkra. A' papgydmoldának jövendője van. Sőt lesz jövendője a' tanitógydmoldának is. Mert hiszem, hogy e' sorok olvasása után fog találkozni tanító ez egyházban, ki felszólaland és élére áll vagy állítand valakit ez ügynek. Aztán azon buzgó evangyélmi lelkek, kik ritkulni kezdettek közöttünk , de az ujabb időkben egy új lélek hatalma ragadta meg őket, végintézeteik pontjait bizonyosan módosítni fogják, vagy, mivel szebb éldelni életünkben a' saját kezünkkel ápolt facsemeték gyümölcseit, azonnal pénztáraikba nyúlnak, és igy szólanak : Legyen hála a' kegyelem és szeretet Istenének, szent és evangyélmi szellem lengi át ismét sokat szenvedett, türt és működött egyházam tagjait, 's a1

köztörekvés keblemben is felkölti apáimnak emlékezetét, kik ezen hitet vallák, e' hitben neveltek, e' hitnek vigasztalásával szállottak sírjaikba. Előbb, hogysem én is követném őket, áldozni fogok hitök 's hitem oltárán, és hagyok vagy adok: A' gyámintézetnek: — — — ft. kr. A' papgyámoldának — — — „ ,, A' tanító gyámoldának — — „ „ Az egyháztörténeti társulatnak — „ „ Az állítandó bibliai — — — „ „ Az állítandó iskolakönyveket kiadó társulatnak — — — — „ „ 'sat. Adja a' kegyelem Atyja, hogy ne csalatkozzunk 's én legyek olly szerencsés, hogy hirdethessem az igy alakuló eredményt. Bízzunk, atyámfiai! Istenben, és bízzunk az emberekben, mert Isten szeretete van kiöntve sziveikbe, bízzunk magunkban és győzni fogunk! Székács.